Kállay Ernő, kisebbségi jogokért felelős ombudsman tegnap a nyilvánosság elé tárta szakvéleményét az ún. "monoki modellről". Törvényellenesnek és rasszistának tartja, sőt bevezetett egy olyan fogalmat, amelyet eddig nem ismertünk: a közvetett diszkriminációét.

Ez azt jelenti, hogy mivel a segély - közmunkáért kérdés főleg a roma társadalmat érinti, főleg őket helyezi hátrányos helyzetbe. A monoki polgármester tiltakozott ez ellen.

Én inkább vele értek egyet. Akkor lenne ez diszkriminatív, esetleg cigányellenes, ha kifejezetten a cigányokra vonatkozna. De nem így van! Mindenkire vonatkozik, aki segélyért folyamodik a monoki önkormányzathoz.

Pont a kisebbségi politikusoknak, ill. az ezzel foglalkozó politikusoknak lenne a dolga lassan húsz éve arra valamilyen megoldást találni, hogy a segélyezés ne főleg a kisebbségieket érintse.
Engem persze pár hónappal ezelőtt kinevettek már a kommentelők, amikor előtártam azt az elképzelésemet, hogy a cigány politikus először az övéi között mondjon beszédet, őket akarja mozgosítani.
Nem hiszem ugyanis, hogy a rasszizmus elleni harc hatásos, ha óriásplakátokon hirdetjük a másság szeretét, vagy rasszistának bélyegezzük meg a többségi társadalmat.

A cigányellenesség tettenérhető, nem kérdés, hogy létezik. Sajnos nem valószínű, hogy valaha megszűnik. Ami nem mindegy viszont, azok a hangsúlyok. Például, hogy milyen formát ölt ez a xenofóbia (nem is tudom, jó szó-e ez). Amíg rosszindulatú öregasszonyok csóválják a fejüket dühösen a híradó közben, mert történetesen egy cigány ember követett el valamit, addig ebbe az államnak nem kell beavatkozni. A saját otthonában, és főleg a saját fejében mindenki azt gondol, amit akar.
Ha a cigányokat ténylegesen üldözik (ennek a csírája a Gárda-féle marsírozás), akkor már nem lehet ölbe tett kézzel ülni.

A legjobban úgy lehet az előítéletek ellen küzdeni, ha valaki bebizonyítja, hogy rá speciel nem igaz. És sok ilyen pozitív példa a gondolkodásra képeseket meggyőzne. A hülyékkel meg úgysem érdemes vitatkozni.

Viszont ne lepődjön meg senki, ha a média csak úgy ontja azokat az eseteket, amelyek csak igazolják az előítéleteket. Pedig egyik "vád" sem csak a cigányokra igaz: a gyerekkori szülés, az ingyenélés vagy a brutális bűnözés a nem-cigányok között is előfordul. Az arányok pedig azért nem érdekesek, mert nem mondjuk azt sem, hogy a biztosítási csalás meg tipikusan a nem-cigány emberek bűncselekménye.

Szóval Kállay Ernő akkor tesz valamit a cigányokért, ha végre elismeri, az eddigi kisebbségi politika csőd. Nem működik, senkinek sem segít, viszont sokba kerül. Ő - mint a kérdés valószínűleg tényleges szakembere - inkább azon dolgozhatna, hogyan kellene jól csinálni. Azt ő maga is elismeri, a segélyezés jelenlegi módja nem megfelelő. Más alapokra kellene helyezni a dolgot.

Ahogy már írtam, Monokot lehet szidni azért, mert tudatosan szembe megy a törvények szellemével, de rasszistának kikiáltani igazságtalan.

Az igazi rasszista ugyanis az, aki a világot faji alapon akarja értelmezni, akkor is, ha nem erről van szó. Ki is tette ezt?