Gondolatok egy barátról

Remélem, az érintett(ek) nem veszik rossz néven a személyes hangnemet, ill. a késhegyig menő közéleti viták kedvelői sem kedvetlenednek emiatt.

Ma van ugyanis a születésnapja a legjobb barátomnak.

Amikor megismertem, még gyerek volt. (Legalább is úgy nézett ki.) Akkor kezdte a gimnáziumot, én akkor voltam végzős. Emlékszem, milyen aranyos volt. Akkor is, amikor nagyon határozottan mondta ki, amit gondolt. Rögtön rokonszenves volt, hogy már 15 évesen volt véleménye a politikáról, a történelemről, sőt - ami még tiszteletre méltóbb és ritkább - ismeretei is.

Van egy titok vele kapcsolatban, amit csak egészen kevesen tudnak: Borzasztóan kedves ember!

Értelmezzük ezt a mondatot szavanként, mert így pontos képet kaphatunk magáról a személyről!
Borzasztóan - átvitt és valós értelemben is igaz. Néha borzasztó dolgokat képes mondani (régebben a viselkedésében is voltak ilyen elemek), néha bizony szándékosan. És - mintegy átvezetésként az abszolút pozitív irányba - néha pont úgy próbál kedves lenni, hogy borzasztó dolgokat mond.
És végül, de semmiképp sem utolsó sorban, tényleg nagyon kedves ember, de nyilván a tesztoszteron miatt ezt leplezni kell, ilyenkor lép életbe a már taglalt szcenárió 1, ill. 2.

A kedvességét azért tartom sokra, mert bár tud hízelegni (átlátszóan), kedvessége ösztönös, nem megjátszott. Amit talán saját maga sem vett még észre, hogy amikor kedves, akkor egész más hangszínen beszél. Alapvetően is kellemes beszédhangja van, de onnan lehet tudni, hogy túlteng benne a jó érzés, hogy egész bársonyosan beszél.

Nem akar kedves lenni. Hanem egyszerűen, ha nem figyel eléggé hormonok szavára, kedves és kész. Ez valószínűleg azért van, mert jó ember. Bár nem így tekint magára, de talán pont ez is egy jele ennek.

Azt hiszem egyébként, hogy nem ez az elsődleges percepciója az embereknek vele kapcsolatban. Persze ügyel is erre. (Hiszen egy nagyon fiatal fiúról van szó.) De a bennfentesek tudják, mi az igazság.

Furcsa dolog ez. Valakinek, aki eredendően jó, titkolnia kell ezt, ill. rövid élete során mindig azt tapasztalta, a jóság, a nagyvonalúság inkább hátrány, mint előny.

Még egy fontos dolog: az erő vele van! Elképesztő ereje van, ha akar valamit. Hihetetlen emberi fejlődésen ment keresztül az elmúlt években.
Távolságtartó, bizalmatlan, az iskolában nehéz esetből, mára egy kiegyensúlyozott, barátságos és nagyon megbízható, sőt kifejezetten lelkiismeretes emberré vált. Szeretem magamat azzal a gondolattal kényeztetni, hogy valami szerepem nekem is van ebben. Mégis a realitás az, hogy a nagy utat ő tette meg.

És az ő hatása az én életemre? Nos, nehéz volna megfogalmazni. Hálás vagyok neki sok fontos pillanatért, az biztos. De mégis szeretném valahogy megfogalmazni... Azt hiszem azt a jó és megnyugtató érzést jelenti nekem, hogy nem vagyok egyedül ebben a többnyire ellenséges és közönyös világban. Ez persze sablonos dolognak hangzik, de nem az. Ez nagy szó, ha nem a legnagyobb! Nekem egyúttal a legmegdöbbentőbb is, mert amilyen különc vagyok, normál körülmények között, szóba sem kellene velem állnia senkinek, ehhez képest nemcsak Ő van, hanem mások is.

De ők majd később olvasnak egymásról.

Boldog születésnapot!