Az olimpia üzlet. Az 1996-os atlantai versenyek után ez már teljesen nyilvánvaló. Rengeteg pénz forog ilyenkor. Akinek nemcsak a részvétel a fontos, annak komolyan kell fölkészülnie. Ez is sok pénzbe kerül, szóval nagyon nem mindegy, kibe feketetik.

De mi itt Magyarországon nem hódolunk be ennek a pénzközpontú szemléletmódnak. De nem ám! A leamortizált magyar élsport egyik utolsó reménysége, a kajak - kenu háza táján igazán nem hagyták magukat megfertőzni a profizmussal.

Janics Natasa tavaly otthagyta az edzőjét. Azóta próbálták őket kibékíteni, de úgy tűnik, mindeddig sikertelenül. A héten még hárman távoztak Fábiánné csapatából - mindhárman eredményes reménységek. A háttérben mindegyik esetben személyes konfliktus áll.

Egyik nap Gyárfás Tamás beszélgetett Kati nénivel, és papucsférjével. Az, hogy a fiatal csajok esetleg szemtelenül, hovatovább hálátlanul viselkedtek vele, elítélendő, de ezek mindig csak átmeneti nyegleségek. Viszont az, hogy ez az idősödő, elvileg bölcs nő (akit nyilvánvalóan megbántottak) ennyire nem tud nagyvonalú lenni, az mélységesen elgondolkodtató. Bár fogalmam sincs a sportról, de azt hiszem, az edzőnek okosabbnak kell lennie a tanítványánál. A riportban viszont csak egy sértődött öregasszonyt láttam, akit semmi más nem érdekel, minthogy őt megbántották.

Ez rendben is volna, ha az iskolai sportnapra készülnének. De könyörgöm! Az olimpia a tét! Aki a világ legjobbjait készíti föl, az nem engedheti meg magának, hogy a privát sértődöttsége fontosabb legyen, mint tanítványai sikere!