Vacsoracsata - egy nő hajba kap önmagával

Még csak az első eheti főzésen vagyunk túl, máris megvan az eddigi legellenszenvesebb és legsportszerűtlenebb női szereplő.

Ma a túlszerepeltetés ellenére aranyos Südi Iringón volt a sor, aki a kezdőkre jellemző bénázásai ellenére tisztességes vacsorát tett Nádas György, Dobrády Ákos és Szily Nóra elé. A vendéglátás kicsit ügyetlenke volt, az adagok picit kicsire sikeredtek, de Iringó végig bájos maradt, és Szily nyílt szemétkedései ellenére sem lett egy pillanatra sem barátságtalan.

Sok szót nem érdemel ez az első vonalba eljutni igazán soha sem tudó, nem túl eredeti, de annál tudálékosabb nőszemély. Végig fúrkálódott, mindenre pofákat vágott, és hiába volt itt-ott igaza, csak ünneprontásnak tűnt minden egyes szava. Én nem vagyok pszichológus - ellentétben Szilyvel, aki ezt rettenetes eredménynek tartja - mégis nyilvánvalóan láttam, miért puffog a vipera. Egy korosodó nő féltékeny a helyes, fiatal lányra. De ez nemcsak a generációk harca, hanem két alapvető nőtípusé. Az egyik, akit természetes bájjal áldott meg a jósorsa, az ilyentől elolvadnak a férfiak (szinte függetlenül a külsőtől), és vagyunk mi (és ebben egy kategória vagyok Szilyvel), akiket nem, akiknek mindenfélét ki kell találnunk arra, hogy észrevegyenek.

Én kb. fele annyi idős vagyok, mint Szily Nóra, és csak főiskolá végeztem, azt mégis tudom, hogy az iringók irigylése nem a helyes út. Az alma nem lehet körte, a körte nem lehet alma, ennyi. Aki ezt nem érti... Persze nomen est omen.