Átalakították a kabinetet

Vasárnap megtörtént, amire egy ország várt: az SZDSZ maradványa végre eltűnt a hatalomból. Ez egyrészt jó, mert ténykedésük meglehetősen kártékony volt, igaz, kicsit későn jött. Másrészt semmin sem változtat.

Aznap este Gyurcsány a fészekmeleg ATV Pont7 című műsorába volt hivatalos. (Istenem, hogy visszasírom Kálmán Olgát!) Itt Bánó Andrással bájcseveghetett nagyjából 40 percen keresztül. Ahhoz képest, hogy kormányválság van, elég kedélyesen zajlott a beszélgetés. Továbbra is tartom magam ahhoz a bizonytalansághoz, hogy Gyurcsány vagy tényleg elveszítette minden realitásérzékét, vagy ennyire cinikus.

A rendszerváltás óta ilyen nehéz kormányzati szituáció még nem alakult ki. Úgy kell a nagyon népszerűtlen szocialistáknak nagyon népszerűtlen intézkedéseket hozni, hogy az ellenzék háromfejű hidrájával kell megküzdeniük. Ott van egyrészt a "szokásos" társaság, a Fidesz. Gyermeteg ki-bevonulósdi, és a kormányzópártéhoz méltó színvonalú kommunikáció. Most ugyanis a Fidesznek semmit sem kell mondania. Nagyvezérük sokat kritizált mondása lépett újra érvénybe: ellenzék nélkül is működik a dolog. Így van, a kormány egyedül is képes magát tönkretenni. A mai abszurd helyzetben mindenkinek csak pluszpont jár, aki józan és normális, vagy legalább is ennek a látszatát tudja kelteni.
A második fej az MDF. Sajnos még nem döntötték el, hogy pontosan mit is jelent a normális Magyarország azon kívül, hogy az MDF kormányoz. Kicsit sok náluk az arrogancia ahhoz képest, hogy a kormánypártok támogatottságának folyamatos és erőteljes lecsúszásának ellenére sem hozzájuk pártoltak a csalódottak.
Az új versenyző pedig az SZDSZ. Mindegy, mit csinálnak, vesztesek. Ha a kormányt kívülről támogatják, akkor maradnak az MSZP szatelit pártja, ha nagyon ugrálnak, akkor meg még az is elfordul tőlük, akik az elmúlt két választáson bejuttatták őket: az előrelátó mszp-sek. Hiába, ha olyan mértékben egyesül a tehetségtelenség és a gátlástalanság, mint az SZDSZ mai vezérkarában, akkor jobb lehúzni a redőnyt. Addig még meghallgathatunk pár durcás hangú zsarolás-félét. De igazság szerint az idő túllépett az SZDSZ-en.

Ami ennél is nagyobb baj, hogy már Gyurcsány is átlépett rajtuk. Az interjúra visszatérve, Gyurcsány vidámkodva, a maga pattogós stílusában előadta új vízióit. Persze tartalma semminek sem volt, de nem emiatt írok.

Azért teszem ezt, mert olyasmi történt, amire én is lassan már csak úgy tudok reagálni, mint Fábry obszcén költői képében (a főszerepben Lendvai Ildikó): mi kell ezeknek még, hogy észrevegyék, vége???

Gyurcsány most azt játssza (leginkább magának, ill. az ATV néhány nyugdíjas nézőjének), hogy most vasárnap megnyerte a választásokat. Nem az utolsó szövetségesét vesztette el, nem arról van szó, hogy a párt, amelynek elnöke is, 10 %-on áll, vagyis 30 %-ot veszített 2006 májusa óta. Nem, Gyurcsány megalakította harmadik kormányát. Új minisztériumok, vadonatúj miniszterekkel.

Illetve a vadonatúj nem jó szó. Régi pártkáderek ezek mind, sőt még ez sem pontos. Ezek ugyanis régi Gyurcsány-káderek: egyikük alkalmazott volt Gyurcsány egyik cégében (ettől lehet, hogy jó!), másik a alpolgármester Miskolcon, aztán itt van az OEP és a Posta igazgatója, sőt a BME dékánja. És persze a csúcsminiszter a halkszavú, mindig jólfésült Bajnai Gordon elegáns manchesteri gyapjú öltönyeiben. (Őt nehéz lenne lekommunistázni.)

Bárcsak rácáfolnának minden fanyalgóra! Bárcsak lenne köztük akár egy is, aki tud valamit, a pofázáson kívül persze!

Hogy ne ilyen negatívan zárjam ezt a bejegyzést, azért rávilágítok a történés egyetlen, ám nem csekély előnyére: az alacsony képességű Lamperth Mónika már nem miniszter.