Akkor születtem, amikor a Szeszélyes évszakok kezdődött. Talán ezért, talán másért, de nekem sokáig ez volt a tv-műsor etalonja. Azt kínálta, amire a tv igazából való: vicces jeleneteket, jópofa diskurzusokat és persze egy szimpatikus embert, aki ezt az egészet összetartja. Gyerekként ugyanis ezt gondoltam a tv-ről.

 

A Szeszélyes évszakok már hosszú ideje nem létezik, és ma meghalt Antal Imre is. Érdekes, hogy mennyire összefonódott a sorsa valószínűleg legismertebb, legsikeresebb műsoráéval. (Pedig jópár dolgot csinált a tv-ben karrierje során.)

 

A Szeszélyes évszakok (bármennyire is szeretjük sokan a mai napig) a szocialista tévézésben volt a helyén. Ennek a kicsit avítt hangulatú műsornak pont az volt a fő profilja, hogy teljesen politikamentes humort mutatott be. Akár két háború közötti bohózat, akár „kortárs” kifigurázás volt látható, az mindig az emberekről szólt, és nem politikusokról. Részegek feszegették sajátos logikájukkal az élet értelmét, megcsalt férjek tutyimutyiskodtak rámenős feleségeik körül, vagy éppen vadállatok akarták kiverni a szuszt is az őket (nem mindig) felszarvazó alakból is. Egysíkú, de kedélyes kis sztorik voltak ezek, remek komikusok előadásában.

 

De elmúlt a műsor fölötte az idő. Bár én amíg a köztévén ment, majdnem minden adást megnéztem. Még akkor is, amikor már Kató néni váltotta a fantasztikus Iluska-Mariska párost. És a szellemes Tücsök és Bogár helyére a rettenetesen alacsony igénnyel elkészített Maksa Híradó furakodott be.

 

Ahogy Antal Imre fölött is. Ez a rendkívül elegáns, jópofa ember pár éve elindult a lejtőn, és sajnos élete utolsó éveiből főleg ijesztő és kínos történetekre futotta. Nem a betegségére gondolok ezzel, hanem azokra a bulvár által felkarolt bizarr sztorikra, amelyekre most nem térek ki, mert hát minek is…

 

Végül mindketten elérkeztek a végstádiumba. A Szeszélyes évszakokat a köztévé aktuális dilettánsai levették a műsorról, és a szórakoztató műsorokról sajátos elképzeléssel rendelkező RTL Klub vette meg/ át. Szeszélyes címen pedig egy olyan ízléstelen, szellemtelen humorizálgató show-t sikerült összekalapálnia, hogy már fájt. Jó pont, hogy ezzel Antal Imrének (aki egy fehér designer-kanapéba süppedve, halkan motyogva konferálta ezt a műsort is végig) megélhetést adtak. Mellette viszont képernyőre engedtek számos olyan figurát, akit nagyon nem kellett volna soha sem. Ráadásul lenne kikből választani, hiszen többnyire aktívak még azok a színészek, akik a Szeszélyes évszakok fénykorában szerepeltek benne.

 

Nekem Antal Imre legalább akkora tv-s ikon, mint Vitray Tamás. Egyszerűen nem is értelmezhető nélküle a magyar televíziózás. Nyugodjék békében!