2008. március 26. 15:40 - Reckl_Amál

De nem ez van!!!

Juno - filmkritika

A forgatókönyvet jegyző Diablo Cody a sztriptízbárból mászott föl az aranyszoborért. Már önmagában ezért érdekes, hogy mit gondol egy felnőtt-szórakoztatási kisiparos az amerikai kisvárosi giccsről.

Szerencsére nem akarja tetőtől talpig kiröhögni. Nem buta, erkölcsösködő, de valójában romlott emberek a film hősei. Sőt, nem is hősök, csak kitalált szereplők. Ilyen emberek ugyanis nincsenek. Ilyen szituációk még kevésbé. Egy kritikus tapsikolt örömében, hogy nem egy depresszív tinifilmet látott, hanem ezt a tényleg kedves, melegszívű, kicsit giccses, de mindenképp szellemes filmet. Az a realitás lett volna, ez meg egy bájos mese arról, milyenek is lehetnének az emberek, ha akarnák.

Juno 16 évesen teherbe esik. Rögtön nyilvánvaló neki (és mindenkinek a környezetében), nem tartja meg a gyereket. Ám az abortuszklinikán kapott "körmös" eltántorítja az orvosi beavatkozástól. Megszületik az ötlet: nevelőszülőkre van szükség.

Álljunk is itt meg egy pillanatra! A legtöbb 16 éves ilyenkor nem a racionális megoldások között kezd kutatni, és a jobbnál jobb opciók közül kiválasztja a legmegfelelőbbet, hanem sír, dühöng vagy éppen lehúzza a nemrég még hálótársának számító Baby Bornról a kisruhát, és már előre örül a kis jövevénynek.
Juno ehhez képest éretten mérlegel, és gyakorlatilag egy óra leforgása alatt megtalálja a lehető legjobb megoldást.

Amerikában a gyermekre áhítozó szülők az Expresszben hirdetnek, közvetlenül az egzotikus madarak mellett. Így találják meg - szintén rövid idő alatt - Vanessát és Markot. Aztán el kell mondani a szülőknek a helyzetet. Akik nem rendeznek jelenetet, nem kiabálnak, bár nem is örülnek. (Eszméletlen jófejek a szülők, rettenetesen megértők.) Legalább egy bigott nagymamát betehettek volna, aki először erkölcstelen kis szukának tartja szexuálisan aktív unokáját, de aztán Isten csodájának nevezi az egész állapotot. De egy pikírt ultrahang-technikust leszámítva senki sem ítéli el Junót, hogy ilyen fiatalon már... Történik mindez egy amerikai kisvárosban; a protestáns fundametalizmus hazájában. Hiszi a piszi.

Vanessa és Mark otthona pazar, bár zavarba ejtően tiszta és rendes. (Egy abortusz-klinika, mondanám. Az jó húzás, mondjuk, hogy az igazi abortuszklinika inkább egy vasúti váróra emlékeztet valahol a kelebiai vonalon.) A házaspár (túl) kedves, első ránézésre csendes elmebetegeknek, rendmániás náciknak tűnnek.
De szerencsére Diablo őket dolgozta ki a leginkább. A film legjobb és legigazibb karaktere Vanessa Loring. Először egy szörnyű, már fiatalon is házisárkány, betegesen pedáns perfekcionistát látunk. De minden találkozás nővel, akit egyre kevésbé ábrázolnak félelmetesnek, egyre emberibbnek mutatja őt. Eleinte azt hiszi a néző (és lehet, hogy így is van), hogy Vanessának azért kell a gyerek, mert már csak az hiányzik a ház-autó-jóképű férj triumvirátus mellé. De a film végére kiderül, Vanessa tényleg gyereket szeretne, és kisfiát sajátjaként szereti. Igyekezete egyrészt természetéből fakad, másrészt a már előre érzett szeretetből. Jennifer Garner meglepően jó, nem is gondoltam volna róla.

Nyilván az adoptációra váró szülők többsége rendes ember, nem rosszindulatból akar gyereket. Mégis rögtön így beletrafálni elsőre. Úgy látszik, ez a film alapmotívuma.

Érdekes, hogy Juno később sem gondol arra, meg kellene tartania a gyereket. Egyetlen egyszer "kommunikál" a picivel. Amikor egy leszakított virággal megsimogatja hasát. De egyébként nem fűzik hozzá érzelmek. Én ezt tartom a legkritikusabbnak. Ezt tudom, a legkevésbé elhinni.

Érdekes, szépen elvarrt szál Juno és a leendő apa kapcsolata. Mark Loring jóképű, harmincas, sikeres, ráadásul menő zeneszerző. (Junót ez lenyűgözi, hiszen ő maga is zenél.) Mint kiderül, ő annyira nem vágyik gyerekre, mint felesége. Csak nem meri elmondani. Nagyon izgalmas betekintés ez abba, amikor a sárkány - papucs páros kezd kialakulni. A rém rendes család c. irritáció-bajnok sorozatról mindig az jutott az eszembe, miért nem válnak el ezek, ha ilyen szar minden? Ez a film Alt és Peggy-t akkor mutatja, amikor a kis játszmáikat még csak elkezdték. Még minden jónak tűnik, de a mélyben ott húzódik a kibékíthetetlen ellentét.
Vanessa és Mark egy erős, határozott nő és egy infantilis, laza férfi párosa. Az ellentétek nem vonzzák egymást. A gyerek megszületésének közelsége pánikot vált ki Markból. El is válnak, mielőtt még a kicsi megszületne.
Szépen, kulturáltan, csendben. Közös megegyezéssel, mindkét felet ugyanaz az ügyvéd képvisel, ahogy ma divatos. Legalább is Mark szerint.
Szóval Mark "játszótársára" bukkan a szeles, de szellemes tiniben. Persze ezt most mindenki félreérti. És félreérthető is. Végig ott van a feszültség közös jeleneteikben: megcsókolják-e egymást. De nem, sosem. Mark megmarad Juno "nős haverjának".

A gyerek megszületik. Vanessa magához veszi, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak.

Juno rájön, viszonozza Pauli, a biológiai apa szerelmét. A film végén együtt énekelnek. Ennyi.

Ez a mese nem valóságos történetet mond el. Az ilyen paulik (még nem nő szakálla például) ilyenkor iszkolnak, és meg sem ismerik a lányt, akit teherbe ejtettek. Ez egyébként érthető is: a mai társadalom a 16 éves embereket még nem készíti föl a szülőségre. De Pauli lúzer, legalább is ezt akarják érzékeltetni. De mint minden lúzer, ő is valójában jó és bölcs ember. Aki a megfelelő pillanatban mégis a megfelelő dolgot teszi és mondja.

Egyre inkább az az érzésem, ez a mese Diablo Cody, a sztriptíztáncosnőből lett író álma az ideális állapotokról. Nem tudom, de elképzelem, hogy sok az önéletrajzi elem ebben a forgatókönyvben. Csak épp más előjellel: érzéketlen, bunkó szülők, kollektív utálat egész Pleasantville részéről, teljesen jellemhibás nevelőszülők és egy idióta, éretlen, felelőtlen fiú.

Azért a tizenéves nézők számára odaírnám a végére: ez csak mese, a valóság más.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://recklamal.blog.hu/api/trackback/id/tr17397700

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.03.28. 02:59:54

És miért utálták?

Illetve:
Miért tetszett?

Zolimoni 2008.03.31. 11:57:12

Én pedig sajnos megint elolvastam, de azért majd megnézem a filmet is : D

A kötelezőket kellett volna így kritikálnod, sokan örültek volna neki! : D
süti beállítások módosítása