Nem lennék ma szdsz-es! A gyakorlatilag már nem létező párt mostani vezetése nemcsak lejáratta a liberalizmust (Tegyük hozzá, Magyarországon sosem voltak különösebben uralkodó hagyományai.), de mindenki, aki a párt körül sertepertél, kicsit megőrül.

Nincs reform = nincs koalíció

Tegnap a szocialisták pedzegették, hogy talán nem kellene fél éven belül belefutni még egy népszavazási buktába. Ezért a egészségbiztosítási törvény felfüggesztéséről lehetett hallani. Az újdonság ebben az, hogy már nem titkolják: a szocialista frakcióban több az ellenző. Eddig ugyanis azt a látszatot akarták kelteni, hogy az MSZP is nagyon akarja a több-biztosítós egészségügyet. Pedig dehogy! Tudják jól, akik még szavazóbázisukból megmaradtak, vagyis a nyugdíjasok, rettegnek a magánosított modelltől. Egyébként nem alaptalanul. Az üzleti szemlélet ugyanis nehezen tud mit kezdeni azokkal a fogyasztókkal, akik keveset, ill. semmit sem fizetnek (már) be a kasszába, viszont többféle drága szolgáltatást vesznek igénybe. Az idősek, súlyosan betegek és általában a szegények érdekében nagyon furfangos törvényt kellett volna hozni, rengeteg részletet szabályozni, mindenbe beleszólni. De ez a törvény, ha jól értem, csak annyiról szól, hogy LESZ több péztár, a részleteket meg majd ki fogják dolgozni. Ez fércmunka. Annál is érthetetlenebb, mert ez a kormány lassan hat éve semmit sem csinál. Lett volna idő végiggondolni, kitalálni, megalkotni. De ehelyett csak annyit sikerült elérni, hogy született egy vázlatos törvény, amellyel Magyarország nem ért egyet, és most ennek a törvénynek a védelmében a nulla támogatottságú SZDSZ a koalíció felrugásával fenyegetőzik.

Ha Gyurcsány tényleg annyira tehetséges, mint mondják, megkockáztathatná ezt is. Szereti a veszélyes játékot és neki már mindegy. De az országnak nem. Azt is el tudom képzelni, hogy még javulna is a megítélése, ha kirúgná végre Kókát és a hozzá hasonló szörnyű alakokat. Mit csinálna az SZDSZ ellenzékben? Orbánnal meg Semjénnel szavazna? Esetleg ők is kivonulnának, amikor a Böszme megszólal? Ugyan már! (Mellesleg lehet, nekik is jót tenne a kenyértörés. A népszerűtlen kormányból kiléptek, eltávolodtak a szociktól stb. Lehet, hogy egy-két ős-szadeszest visszacsábítana, és most mindenkire szükség van, mindenki hozzon magával még száz embert!)

A legtöbbet mégis mi nyernénk. Az SZDSZ mostani ténykedése nagyon káros, de legalább is ellenszenves a fellépésük.

Free Tibet

Ahogy a bevezetőben írtam, az SZDSZ közelében lévők mintha be lennének oltva épelméjűség ellen. Az SZDSZ ifjúsági szervezete most például azzal a remek ötlettel állt elő, hogy a Magyar Olimpiai Csapat bojkottálja a pekingi nyitóünnepséget. Tekintettel a Tibetben zajló eseményekre. Rajtuk kívül mindenki ellenkezett. A sportolók elmondták, egész életükben erre készültek, nem szeretnének lemaradni róla. Ez teljesen érthető.

Természetesen abban egyet lehet érteni, hogy Kína sajátosan értelmezi az emberi jogok kérdését. De az eleve képmutató, hogy Amerika hőbörög a leghangosabban emiatt, miközben sok tagállama ma sem hajlandó lemondani a halálbüntetésről. Továbbá nem idegenkednek a terroristák kínvallatásától sem.

Persze senki sem örül, ha ilyenről hall. De változtatni ezen úgysem tudunk. A divathippik is lassan megérthetnénk, a hatalommal ténylegesen rendelkezők nevetnek az ilyen akciókon. A Szabad Fiókák pedig cseréljék távollátó szemüvegüket közellátóra, Magyarországon is történnek még néha jogtalanságok. Úgy elvétve persze csak.

Horvát(h) orvosok

Tegnap a Vészhelyzetből búcsúzott az utolsó eredeti karakter is. Innentől kezdve tényleg nézhetetlen lesz a sorozat; ezt azért nem akarom az SZDSZ nyakába varrni.

Volt viszont egy jelenet, amelynek mellékzöngéjén kuncogtam egy jót. Amikor Carrie Weaver (tudják, a régebben mankóval járó, undok, időközben coming outolt leszbikus főorvosnő) Dr. Kovac-csal szentimentalizál. A végén azt mondja: "Na, öleljen meg maga nagydarab horvát!" (Nem szó szerint!)

Istenem, bárcsak már mi búcsúzhatnánk egy horvát(h) doktortól!

Disclaimer: A szerző 2002-ben és 2006-ban is az SZDSZ listájára szavazott. Igaz, ma már nem tudja, miért.