Gondolom, nem én vagyok az egyetlen, akit dühítenek a Belgrádból érkező képek. Az ész nélküli rombolásra nincs magyarázat. Amivel a randalírozók, és eszközeiben mérsékeltebb társaik érvelnek, szintén gyenge lábakon állnak.

Koszovó kiválásával megint kisebb lett Szerbia. Az az ország, amely miatt végső soron a mesterségesen létrehozott Jugoszlávia széthullott, egy a világháború óta nem látott véres európai háború során. Annak kirobbantása mögött is ugyanez az eszmeiség állt: az elvakult és szélsőséges nacionalizmus.

Pár hete csoda történt Szerbiában: a normális elnökjelöltet választotta a nép. Bevallom, kicsit zavarban voltam, meg voltam győződve róla, hogy Szerbiának (a hagyományokat követve) megint radikális elnőke lesz. Idiótaságaival hazáját megint újabb évekre visszavetve mindenféle előrelépéstől.

Ehhez képest Tadics győzött, és most is, hogy fennállása valószínűleg (remélhetőleg) legnagyobb kihívásához érkezett, jól vizsgázott.

Mert az joga mindenkinek, hogy tüntessen olyan dolgok ellen, ami nem tetszik. Nyilvánvalóan nem lehet szó nélkül lenyelni, hogy egy terület egyszer csak önálló államot alapítva elhagyja az országot. A szerbek büszkeségét már úgyis megtépázta, hogy míg ők irányították Jugoszláviát, addig mostanra minden "tagállam" otthagyja őket, nem kíván velük tovább közösködni, és a területük egyre csak zsugorodik. (Bár azt lehetne vitatni, hogy Horvátország, Szlovéni és főleg Montenegro mikor és mennyi ideig voltak önálló államok, de az is biztos, hogy több alapjuk van az önállóságra, mint Koszovónak.)

Nyugaton, meg pláne nálunk, is meglepő bölcsességre utal, hogy a megmozdulást eleinte azért is támogatta, hogy a nép leengedhesse a feszültséget. Aztán, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem merül ki abban, hogy zászlókat lengetnek, már eltekintett a részvételtől, és hiveit is erre kérte.

Bezzeg az ellenfele egész udvartartásával, és persze a szélsőségesekkel együtt ült tort Kis-Szerbia fölött. Az ottani barmok persze nem fogták magukat vissza, romboltak, gyújtogattak, amit csak lehetett.

Szegény oktalan állatok! Nem tudják, hogy az amerikai követség felgyújtásával csak legitimizálták Koszovó kilépését. Hazájukat, amelynek érdekében történik mindez állítólag, pedig újra sikerült szalonképtelen fényben feltüntetni.

Ezzel csak segítettek Amerikának, ami szokásához híven megint ízléstelen szintig szólt bele valamibe, amihez természetesen semmi köze. De ne gondoljuk azt, hogy Bushéknak fontos volna pár ezer albán. (Amerikai ezreiért sem aggódnak különösebben, akik Irakban vagy Afganisztánban estek el a "szent ügyért". Legalább rendezhetnek nekik megható temetést díszlövésekkel, zászlót-a-szülőknek műsorral stb, a hazaszeretet erősítendő.)

Az egész inkább a hidegháború iránti nosztalgia égisze alatt zajlik, mert persze Putyin is úgy érezte, nem hagyhatja szó nélkül a dolgot.

A szerb radikálisok, akik "hősies" tettükkel megölték egyik honfitársukat, ezzel csak az Amerikában, és az EU nyugati felén erősen élő elítéletet erősítették meg, mely szerin a szlávok a modern kor barbárjai. Tudatlan, romboló népség, akiktől a nyugati civilizációt meg kell védeni.

Nekünk magyaroknak, akik hajlamosak vagyunk balkánozni (én is), óvatosan kell ítélkeznünk. Egyrészt, mert nekünk is megvan a szerbekéhez hasonló söpredékünk; másrészt, mert Nyugatról nem nagyon tesznek közöttünk különbséget.

Szóval Szerbia ma akkor viselkedik okosan, ha hagyja Koszovót. Egész egyszerűen nem állhat a változások útjába, ha egyáltalán fenn akar maradni. Hivatalos álláspontja ma inkább erre irányul. (A megalkuvás a dillemájáról olvashattok egyik kedves barátom blogjában is. Link: http://pontilyen.blog.hu/2008/02/23/jol_kellett_viselkedni .)

Engem egyébként - minden ellenére - az nyugtat meg, amit Tadics mondott másnap. Emlékeztett a délszláv háborúra, hogy az is így kezdődött. És ennek - (nemcsak) szerinte - nem szabad megismétlődnie. Gratulálok, elnök úr, ennek a két mondatnak kellett volna réges régen elhagzania. Ezzel Ön pillanatnyilag a nemzetközi politika egyik legtiszteletre méltóbb szereplője.