Még a Nagy Összefogás az Együtt 2014 - PM-mel sem biztos teljesen, de egy fix pont már van: Horváth Csaba lesz jövőre az MSZP főpolgármester-jelöltje.

A szekfűs bukta újabb kiváló receptje ez. Ki szavazna Horváth Csabára? Miért is tenne bárki ilyet önszántából? Vagy, ha mégis - amiért protesztből az ún. budapesti értelmiség az utolsó nyolc évében teljesen értékelhetetlen Demszky Gábornak is újra meg újra bizalmat szavazott - Horváth-nál sem lesz jó kezekben a főváros. Ennek objektív oka, hogy ellenzékben kellene irányítania a várost - vélhetően sok kormánypárti kerületi polgármesterrel szemben. Ez nemcsak Horváth Csaba csekély képességei miatt lenne várható, hanem azért is, mert manapság látjuk, mire képes a Fidesz, ha ellenfelei ellehetetlenítéséről van szó. Sőt, az egyik alapvető frusztrációjukat éppen a már említett budapesti értelmiség okozza, ezért hiába működik most Tarlós István személyében elvileg baráti polgármester, őt is gáncsolgatják folyamatosan. Vajon mit tennének hát egy ellenzékivel, aki még ráadásul nem is olyan határozott vastagbőrű, mint Tarlós?

Horváth Csaba egyetlen dologban jó igazán: a panaszkodásban. Sőt, akár nevezhetnénk ezt picsogásnak is. Horváth gyakran feltűnik abban a sajtóban, ahol kénytelenek megszólaltatni szolidaritási alapon, és saját lúzerségét hirdeti. Persze a már említett fideszes nyomulással szemben nehéz az ellenzéki akaratot érvényesíteni, de mint szavazót nem nagyon bánt, hogy szegény ellenzékieknek meg kell erőltetniük magukat. Különösen igaz ez, ha az MSZP-ről van szó, és még ennél is hatványozottabban a fővárosi MSZP-re. Gyurcsány Ferenc után azonnal ez a Horváth Csabát is kinevelő társaság - a néhai SZDSZ-szel holtversenyben - felelős a leginkább a kialakult helyzetért. Szóval saját magánál kérje ki magának, ha a munkáját a körülmények miatt nem tudja elvégezni. Személyesen tehát róla, hogy még a főváros sem maradt meg ellenzéki kézben. Nemcsak a késő-Demszky-éra mutyival és semmittevéssel terhelt időszaka miatt, hanem azért is, mert egyszer már megmérkőzött Tarlóssal, és csúfosan alulmaradt.
Miért győzne most? Tarlós egy arrogáns fráter, de Demszky is az volt. Ma sem annyival rosszabb Budapesten élni, mint korábban, hogy alig várnánk az önkormányzati választásokat. Ha azt látom, hogy Tarlós kihívója ez a tehetségtelen vigéc lesz, pláne nem jövök polgármester-váltó hangulatba...

Mellesleg az sem rossz, hogy az MSZP legfontosabb bázisát, a fővárost, minden koncepció és versengés nélkül az első jelentkezőnek adta. Egy olyan embernek, aki még soha semmit sem csinált azon kívül, hogy Hagyóék árnyékában lebzselt és Tarlóst a bunkóságai miatt "beárulta" a sajtóban.
Egyetlen ötlete az ingyenes tömegközlekedésről még a demagógiára eléggé rákapatott szavazótábor legbutább tagjai számára is túl átlátszó volt. Azok az "eredmények", amelyekkel mindig megnyugtatják magukat, a külvilág számára érdektelenek. Az nem segít egyik városlakó életén sem, ha Horváth vagy valamelyik embere komoly arccal közhelyes kritikákat fogalmaz meg.
Együtték teljesen jogosan kérték számon, miért kellett ezt nélkülük és ilyen gyorsan eldönteni. A válasz igen jellemző volt az MSZP mostani vezetésére: az együttműködés az országgyűlési választásokra vonatkozik. Azon túl, hogy talán legalább az együttműködés látszatát illenék fenntartani, elmagyarázhatná valaki ezeknek a politikai tálentumoknak, hogy a parlamenti és a helyhatósági választások között akad összefüggés, és esetleg ott sem ártana majd szövetséges. Persze a közös gondolkodás feltétele a gondolkodás. Lenne.

A Horváth Csaba-jelenség hátterében a másik megkérdőjelezhetetlen őstehetség áll, Mesterházy Attila pártelnök. Nem véletlen, hogy a főpolgármester-(ön)jelölés teljesen értelmetlen módon és időben történt. Még a végén felbukkan valaki alkalmas, aztán mehetne vissza Horváth a balettbe ugrálni!
Horváthnak annyi magához való esze azért van, hogy okuljon Bajnai Gordon felbukkanásából. Hiába nem tud beszélni, hiába túl technokrata, mégis ezerszer jobb miniszterelnök lenne, mint Mesterházy. Ráadásul nemcsak tudja magáról, de még utalni sem szégyell rá.
Az a legbiztosabb, ha már most, egy évvel korábban bebiztosítjuk a helyünket. Nehogy úgy járjunk, mint szegény Attila!