2012. október 18. 12:12 - Reckl_Amál

A harminckét éves ember

Androidö.jpgVannak megfoghatatlan, ihletett pillanatok. Két napja átéltem egy ilyet, amikor a kollégáimmal ünnepeltem a 32. születésnapomat. Az élmény arra sarkallt, hogy megnézzek egy filmet, melyet rég nem láttam, pedig azok közé a filmek közé tartozik, melyek sokat jelentenek nekem.

A kétszáz éves ember persze nem forradalmasította a filmművészetet. Nem is ezért érdekes, hanem az ötlet, a gondolatkísérlet miatt. Mi történne, ha egy emberi alkotás (egy robot ebben az esetben) emberré akarna válni? Sok okból akarhatná ezt. Például a robotika törvényeinek kikerülése végett, hogy az ember ellen forduljon. Ám ehelyett azt a magyarázatot kapjuk a nagy átlényegülés motivációjaként, hogy a robotot lenyűgözi az emberi lét szépsége.

Nagy baromság is lehetne ez, ha nem egy olyan éles eszű szerző dolgozza ki a gondolatot, mint Isaac Asimov. Az ő hetvenes évekbeli novellája szolgáltatott alapot a forgatókönyvhöz, amelybe beleszőttek olyan szálakat is, melyek a robotot túlontúl emberinek mutatják. Asimov androidja lényegeseb hűvösebb, távolságtartóbb, érzelemmentesebb, mint a film címszereplője. Bár ez is lehet látszat. A novella szentimentális lezárása valamelyest megcáfolja az NDR 114-ből Andrew Martinná avanzsált karakter rideg célratartását.

Asimov rövidke története kiválóan van megírva. Szűkszavúsága modellezi azt a takarékos kommunikációt, mely egy gépre lehet jellemző. Ahogyan Andrew halad előre az emberré válás útján, egyre több látszólag lényegtelen részletet tár föl. Többek között Andrew ébredező lelkének néhány megnyilvánulását. Hogy aztán a katarzis - az emberré válás - pont a halál pillanatában váljék teljessé.

Az emberré válás első lépése korán megtörténik. Ahogy Andrew-t kiveszik a dobozból, és bekapcsolják, rögtön kap nevet is.
A névválasztás megintcsak Asimov zsenialitása. Az Andrew ugyanis beszélő név. A cím persze hatásosabban, egyértelműbben lövi le a poént, vajon lehet-e egy robot ember. De azzal, hogy a család számára az új jövevény az Andrew nevet kapja, egyből állást is foglalnak a kérdésben tudat alatt. A név ugyanis se többet, se kevesebbet nem jelent görögül, minthogy ember. Pontosan ezekkel a szavakkal érvel közel kétszáz évvel később a Világtanács előtt. Szeretné, ha elismernék annak, aki és ami. Se többet, se kevesebbet.

Andrew-ról viszonylag hamar kiderül, egészen kivételes képességei vannak. A családfő pedig egyáltalán nem bánja, ha ezeket kibontakoztatja.
A film ezen korai szakasza kifejezetten szép. Ha lenne gyerekem, és az élővilág tiszteletére szeretném nevelni, biztosan megmutatnám neki azt a jelenetet, amikor Andrew takarítás közben nem söpri le a pókot a hálójával együtt, hanem egészen megejti az apró lény és munkájának szépsége. Óvatosan megfogja a pókot, és a kertben engedi szabadon.

Asimov androideszménye nem egy tökéletes gép. Annak megalkotása csak idő kérdése. Asimov olyan ember alkotta tárgyra vágyik, amelyben belső indíttatás a visszatérés a humánumhoz.
A kétszáz éves ember az emberi lét ünneplése, a legmélyebb, legőszintébb humanizmus megnyilvánulása.
Ironikus, hogy mindenkit Andrew pozitron agya izgat. Pedig azzal semmi baj sincs. Hanem a szervként bő száz évig nem létező szíve jelenti a különbséget.

Ugyanis az emberré válás érdekében kénytelen olyan emberi szerveket feltalálni, melyek tökéletesen modellezik az igaziakat. Ezzel Andrew kora legnagyobb proteziológusa lesz. Ki tudja, hány ember életét menti meg találmányaival?
Teszi mindezt azért, hogy elhárítsa az utolsó, ám elég jelentős akadályt emberré válása útjából, és feladja halhatatlanságát.
Ez a történet legmegrázóbb gondolata számomra.

Jó tíz évvel ezelőtt, amikor először láttam a filmet, éreztem, Andrew és én rokonlelkek vagyunk.
A családomban hasonló bántak velem, mint vele is tehetsége felszínre kerülése után. Támogatást és bátorítást kaptam én is mindenben, amihez hozzáfogtam. Velem is folytatott az apám éjszakába nyúló beszélgetéseket a világ nagy dolgairól. Ezek a beszélgetések pedig nekem is szemléletformálóak voltak.
Az a fázis is ismerős, amikor rádöbben az ember, hogy különbözik a többiektől. De a támogató hátország miatt ez a külvilággal szemben inkább gyanakvás és távolságtartás formájában nyilvánul meg, és nem, mondjuk, pusztító dühben. Az én Andrew-m (a novella alapján) inkább melankolikus és komoly. Neki sincs sok barátja, de aki viszont az...
Az asimovi robot szinte az utolsó percig kimért, a halálos ágyán viszont lekerül róla ez a máz. Ehhez is tudok kapcsolódni...
Csodálom Asimov bátorságát, hogy mert ilyen szinte giccsesen könnyfakasztó utolsó jelenetet írni.

A legfontosabb különbség a szabadságvágy. Amikor Andrew egyedi tervezésű óráival megkeresi az árát és az azóta végrehajtott karbantartások és fejlesztések értékét, meg akarja vásárolni önmagát, vagyis a szabadságát. Ez az első igazi konfliktus. A film családi perpatvarrá szelídíti ezt az epizódot, a novellában a bíróság mondja ki, hogy Andrew szabad robot.
Én viszont sosem tudtam semmit sem kezdeni a szabadsággal, ha nagynéha volt benne részem. Frusztrál, nem szeretek dönteni. És nem is tudok.

Két nappal ezelőtt a munka-társaimtól (sic!) többek között kaptam egy pár fülbevalót (mely e poszt illusztrációja). Teljesen megdöbbentett az ajándék. Másnap meg is kérdeztem tőlük - miután begyűjtöttem olyan bókokat, hogy nálam senki másnak nem állnának jobban - miért pont ezzel leptek meg. Azt hittem, látták az asztalomon Asimov Robottörténetek (amelyben ez a novella is van A két évszázados ember címmel) című kötetét, nemrég fel is olvastam belőle egy vicces részletet.
De a magyarázat nem ez volt. Azt mondták, hogy "olyan kis aktív" vagyok, mint egy robot.

Én, aki a verbalitás megszállottja egyébként, megértettem, néha szavak nélkül érthetőek a dolgok. Másrészt azóta sem találom a megfelelő szavakat erre az őszinte pozitív visszajelzésre. Maradjunk annyiban, hogy köszönöm mindenkinek, aki velem volt és velem lesz az andrási úton.

25 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://recklamal.blog.hu/api/trackback/id/tr814855591

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pszt! 2012.10.18. 15:05:09

Mindíg sejtettem, hogy robot vagy!

Androsz · http://wikipedia.blog.hu/ 2012.10.18. 20:25:28

Ritkaság, és érdekes, hogy valaki a novellát dicséri a film ismeretében (is). A filmek, ha ismertté válnak, mindig eltüntetik a nyomát az előtte született, sok esetben kézenfekvő módon jobb, teljesebb, kifinomultabb írásnak. Sőt, azt is szomorú dolog látni, amikor egy film nyomát tünteti el az, amikor ugyanazon a címen megcsinálják félig-meddig ugyanazt, és az új rosszabbul sikerül, csak ezt szinte senki nem tudja.

Az is érdekes, hogy ebben az esetben nekem a film is tetszett, noha a Robottörténeteket máig lekapom néha a polcról, hogy beleolvassak kicsit, pihenésképp. A film ez esetben nagyon jól találta el az a nagyon pici rést, amelyen a jó filmek közé juthatott be a sok felejthető vagy idegesítő filmváltozat között. Lehetett volna szentimentálisabb, édeskésebb, komédiásabb, otrombább, demagógabb, de nem, szerintem pont jól keverték el a három jó színész segítségével az ízeket.

Az is nagyon érdekes, hogy mostanában, öregedve már, kissé kevésbé tetszik nekem Asimov stílusa. Mondom ezt azzal együtt, hogy az Alapítvány peremént is úgy veszem le néha a polcról, hogy szeretnék valami ismerősen barátságos és jó ízűt olvasgatni, pihenésül. De mindezek ellenére Asimov nagyon jókat írt, és talán éppen azért bizonyult általánosságban alkalmatlannak a filmes feldolgozásra, mert a meséinek a stílusa nem illik a filmek ma elvárt felépítéséhez. Ő mesélt, és jókat. És ez a meséje kiemelkedő az ő meséi között is.

1kutya 2012.10.18. 20:29:35

A legjobb az egészben, hogy a legnagyobb ellenállásba azért ütközött Andrew, mert az emberek attól féltek, mihelyst nem lesz robot, nem fogja betartani a robotika 3 törvényét:
1. A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.
2. A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az első törvény előírásaiba ütköznének.
3. A robot tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az első vagy második törvény bármelyikének előírásaiba.

1kutya 2012.10.18. 20:33:13

@Androsz: még szerencse, mert láthatnánk olyan alkotásokat, mint amik a Tolkien művekből születnek.

egyébként a mese azért erős egy kicsit, mostanában kezdenek ionhajtóműveket építeni, meg ahogy a minap olvastam elkezdték vizslatni a hipertérugrás lehetőségét is:)

ROTFL Manó 2012.10.18. 20:54:06

32. születésnaporam többek közt egy 32 megás SD-RAM modult kaptam. Csak a szám-egyezés miatt. Frappánsnak tartottam.

:-)

Androsz · http://wikipedia.blog.hu/ 2012.10.18. 21:08:08

@1kutya: Mesélni az aznap történteket is lehet, te kötelezően kötöd egymáshoz a mesélés és a fantáziálást. Asimov esetében a mesét stílusként értettem.

Asimov egyébként fantasztaként meglepő mértékig gyengén vizsgázott, ez a történeteiben található, a mese szempontjából kisebb jelentőségű részletekben könnyen tetten érhető. A meséinek nem is ez volt a célja, ahogy az érdeme sem.

Az ionhajtómű, meg a hipertérugrás, ez meggyőződésem, később jutott volna el a konkrét keresgélés fázisáig, ha az írók, és nem teljesen világos, milyen alapon kellene őket ehhez kötődően scifi-íróknak nevezni, nem találnak ki, új eszközöket, méghozzá a felhasználási módjukkal együtt. Mert a találmányokat az hívja életre, ha megvan hozzá a kellő igény, a gyakorlati cél. A számítógép- és mobilgyártók azért is erőlködnek látható kétségbeeséssel mindenféle baromságra rábeszélni bennünket, hogy mesterségesen teremtsenek fogyasztói igényt egy valahogy már kitalált technológiához. Rossz megoldás. Mint ahogy az is tévedés, amikor ma semmire sem jó új dolgok kitalálóit cikizik azért, mert amit kitaláltak, nem jó semmi. Most. Húsz-negyven év is eltelhet, amikor kiderül, hogy basszus, mekkora bajban lennénk, ha nem lenne már olyan szuper dolog a kezünkben, mint a lézer, a műhold, a félvezető monokristály stb. De ehhez az is kell, hogy valakik megálmodják, hogy de jó is lenne a jövőben valamit így meg úgy használni, csak egy kattintás stb. Sőt, ne csak megálmodják az igényt és a hasznot, hanem azt el is ültessék a fejekbe világszerte. Hogy más írók is használhassák, újabb ötleteket körítve köréjük. A tachionok révén történő hiperugrás úgyszólván olyan hétköznapi fogalom ma már, mint az autóbusz, csak tudjuk, hogy ma még nem tudták megcsinálni. Majd később. De már szinte olyanok is, akik a scifiben nem igazán ismerősek, de a filmek még hozzájuk is eljuttatják az ötletek egy részét.

Valakik, tudósok vagy csak fizikában járatos írók – és régebben ez nem is egyszer találkozott egy-egy emberben – kiötölték az ionhajtómű elvi alapjait. Nagy vonalakban. Akik nemrég pályára állították az első ilyen szondát, talán scifikben olvasták először a fogalmat, réges-régen. Megszokták, el-elgondolkoztak róla, megbeszélték osztálytársakkal, csoporttársakkal, kollégiumi szobatársakkal, és eszükbe jutott hozzá valami apróság. Ami közelebb hozta a realitáshoz. Képtelen vagyok nem hinni abban, hogy a scifi sikeres, népszerű, jó írói nélkül ma ott tarthatnánk, ahol vagyunk.

Ide tartozik, nagyon is, a robotok kérdése. Asimov fő témája volt, tudjuk. És már jó előre el kellett kezdenünk gondolkozni azon, hogy ha majd lesz android, vagy akár csak közel emberi intelligenciájú akármilyen robot, akkor hogyan fogjuk megoldani, hogy ne zúzzanak le bennünket, mihelyt rájönnek, hogy nélkülünk is remekül megvannak. És még mindig nincs meg a válasz, de, Asimovnak hála, már tudjuk, hogy mi mindent kell még kiagyalnunk. És az időnk fogy... :-)

1kutya 2012.10.18. 21:14:24

@Androsz: "És az időnk fogy..." bár lehet ennek a fogyó időnek a végét sem érjük meg:(

ps: abban egyetértek, hogy jobb fizikus volt, mint író! no de mekkora fizikus lehetett volna, ha energiáit nem az írásba fekteti...

Androsz · http://wikipedia.blog.hu/ 2012.10.18. 21:37:36

@1kutya: Biokémikus professzor volt, de nyilván a fizikához is értett. De ő valójában grafomániás, klausztrofil polihisztor volt, akit (!) már A Hold tragédiája megírásakor tanítottak valamelyik egyetemen. Az egyik sztorijában elmesélte, hogy a disszertációjára készülve jutott eszébe a témának egy fantasztikus variációja, amelyről egy parodisztikus disszertációutánzatot írt, A kétszer szublimált tiotimolin endokronikus tulajdonságai címmel. Akit a csattanó érdekel, olvasson utána. :-) De a lényeg az, hogy a saját doktoriját sem tudta megírni úgy, hogy ne kalandozott volna el. Tudósként talán jelentéktelenül múlt volna el az élete, de íróként, már csak akkor is, ha puszta szórakoztatásnak vennénk, amit nyújtott, ezt biztosan felülmúlta. Kérdezz meg egy bölcsészt, hogy mondjon néhány nevet a scifiből, és miután Huxleyt és Wellst kipipáltátok, ő még eszébe fog jutni az illetőnek. Ha nem, azt ő szégyellje.

1kutya 2012.10.18. 22:01:13

@Androsz: te Asimovból írtad a diplomádat? (csak kérdem:)

Androsz · http://wikipedia.blog.hu/ 2012.10.18. 22:25:46

@1kutya: :-D Á, dehogy csak kb. 35 éve vagyok az olvasója. :-)) Őt valamennyire ismerni nem túl nehéz, mert magáról is szeretett írni. A nárcizmusából is gúnyt űzött, és jópofán csinálta. Ha véletlenül nem ismered még A Hold tragédiája című esszékötetét, sajnos marha régen jelent meg, akkor hajtsd fel valahol, megéri, abban magáról is sokat sztorizik, és a minidolgozatai is nagyon érdekesek. Legalább annyira imádott ismeretterjeszteni, mint a nőkben gyönyörködni. :-))

Az vele az érdekes, a rengeteg többi mellett, hogy a Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozat nyitókötete az ő regénye. (A halhatatlanság halála.) Miért érdekes? Mert így a hetvenes években nálunk egy nagy példányszámú könyvsorozat a leninizmus elől Amerikába disszidált orosz rabbi fiának a művével indult. :-))) Talán azért engedte át a cenzúra, mert orosz neve van, nem tudom.

Androsz · http://wikipedia.blog.hu/ 2012.10.18. 22:39:25

Hogy a csak két napja harminckét éves ember – soká éljen – gondolataihoz is tegyünk még valamit: miután kitalálta a robotika három törvényét, onnantól tulajdonképpen az összes írása annak bizonyításául készült, hogy ezek a törvények hibásak. Úgy ám! Hiszen az Én, a robot szinte összes története is azt demonstrálta, hogy ezeknek a törvényeknek a betű szerinti betartása is mennyi váratlan kalamajkához vagy ijesztő tévedéshez tudna vezetni. Sajnos ha ma egy fiatalt megkérdezünk arról, hogy miről szól az Én, a robot, akkor csak a film közepesen zavaros történetét fogja elmondani, és talán sosem hallott azokról az érdekes gondolatkísérletekről, amelyek a tökéletesen engedelmes robot engedelmességének félreértelmezését tárgyalják. Pedig épp az utóbbiak miatt lehetünk végtelenül hálásak Asimovnak, mert már hat évtizede elkezdte nekünk magyarázni, hogy ami a törvényekben le van írva, az messze nem elég ahhoz, hogy azt hihessük, rendeztük a kérdést. És a probléma lassacskán kezd gyakorlativá válni. Nem nagyon vesszük észre, de a japánok a saját béna szórakoztatásukra tulajdonképpen már nagyon is ügyes robotokat tudtak megépíteni, és a mesterséges intelligenciában végzett kutatásaik sem voltak teljesen haszontalanok. Az időnk fogy...

:D

Mr. Waszabi 2012.10.18. 22:43:24

Talán azért jó film, mert az ehhez hasonló sci-fik könyv formában ma már nem jelennek meg, a könyvtárakból meg már ellopkodták őket. Jó megvalósítás volt a filem, azt gondolom, visszaadta a mondanivalót. Akárcsak az A.I. Persze, lehet, hogy ezt csak én látom így.

Bambano 2012.10.18. 23:25:02

Elég gáz az a film, te sem emlékszel rá rendesen :P

"Andrew-ról viszonylag hamar kiderül, egészen kivételes képességei vannak.": nincsenek zseniális képességei, mikor kikerül a dobozból, átlagos robot. kiesik az ablakon (vagy Kiskisasszonyom kilöki), csapkodnak a villámok, stb. akkor lesz zseniális fafaragó.

"Hogy aztán a katarzis - az emberré válás - pont a halál pillanatában váljék teljessé.": súlyos tévedés. Nem a halál pillanatában válik teljessé az emberré válása, hanem a halála az, amitől teljesen ember lesz. A halál pillanata nem egy időpont, hanem maga az emberré válás.

egyébként a regény jobb. ennél rosszabb Asimov regényadaptációt csak az Én, a robotot láttam. Na az egy összegyúrt katyvasz.

Bambano 2012.10.18. 23:29:47

@Androsz: miután Asimov kitalálta a robotika NÉGY azaz 4 törvényét...

Egyébként sehol sem azt bizonygatja, hogy a három törvény rossz, hiszen már a kezdetleges robot is megmenti a kislányt a gyárban, tehát nem lehet rossz. Calvin is többször mondja, hogy az ember rossz, a robot tuttira jó. Egyedül a Nesztorok rosszak, de azok meg nem négy törvényes robotok.

Asimov végig társadalomkritikát ír a regényeiben, erről szól az egész. Nem véletlen, hogy az a dokumentum, amiért az egyik regényében felforgatják a galaxist, az az usa eredeti alkotmánya. Meg nem véletlen az sem, hogy milyen ítéletet hoznak ebben a filmben Andrew szabadság igényével kapcsolatban. Nem Asimov, a világbíróság elnöke mondja ki Asimov véleményét.

Androsz · http://wikipedia.blog.hu/ 2012.10.19. 03:03:53

@Bambano: 4 törvény? Pont arról beszélünk, hogy Asimov az egyik történetben végül arra jut, hogy a három törvény nem elég.

Nem a robotok rosszak, a törvények. A robotokról ezt nem is állítottam. Én csak arra hívtam fel a figyelmet, hogy Asimov a törvények kitalálása után számtalanszor azt kóstolgatta, hogy az azok szerint működő robot milyen módon sértik meg az ember elvárásait, látszólag hibásan vagy lázadóan működve, valójában a törvény szerint, ÉS az azokhoz még hozzáteendő utasítások szerint, amelyek kitalálását a feladat elvégzése érdekében az ember a robot képességévé tett, ezt hívjuk intelligenciának. A gondolatkísérletek épp azt jelzik, hogy a három (négy, öt) törvény nem elég az erkölcs helyettesítésére. Nem rosszak, hanem csak elégtelenek.

Mintha a mai ultraliberális droidok működését álmodta volna meg egy hascsikarásos éjszakán. Ami nem tilos, azt szabad, szokásuk mondani, és az tilos, amit valami írott jogszabály tilt. Ha valamit nem akarnak, azt tiltsák be, de persze demokratikusan. Az ilyen droidoknak magyarázom én is fölöslegesen az erkölcsnek, a nevelésnek, az illemnek, a közösség íratlan szabályainak számukra szemlátomást megérthetetlen fogalmait. Mint a robotok. És hogy az élet puszta jogszabályokkal, a háromnál sokkal több jogszabállyal sem tartható mederben, azt naponta megfigyelhetjük a sok öntörvényű jogtulajdonos mindenki mást felejtő viselkedésében. Ez a különbség az, amit a robotoknak nehéz elmagyarázni. Ilyenekről magyaráz Bailey Daneelnek néha, például, hatvan évvel ezelőtt.

A három törvény félreértettségét így, ezekkel a szavakkal maga Asimov is megfogalmazta. Hogy a robot nem ölhet? Dehogynem! Baileyt majdnem megölte egy robot egy mérgezett nyíllal, nem? Hát ilyen elmélkedéseket látok én Asimovnál, és én, mint programozó, akinek a fő feladata az, hogy ne hagyjon sem kibúvót, sem kifelejtett lehetőséget, átérzem a feladat rendkívüli komplexitását, nekem ezért is érdekes figyelni a történeteknek ilyen tanulságait is. Élvezetes, sokféle ízű mesék, szerintem ő ezért jó.

Az amerikaiak hiszik, mert így nevelik magukat, hogy az ő alkotmányuk egy kitűnő vívmány. Ezért oly szimbolikus kincs számukra, hogy számtalan történetben ott találja meg a hős Az Igazságot. Ez rendben is van, naív, de érthető.

Én nem emlékszem jól arra, hogy a filmben a döntés szerint miért járt a szabadság Andrew-nak. Az elbeszélésben ez áll: "»Nincs jogunk megtagadni a szabadságot bármely lénytől, amely elég fejlett aggyal rendelkezik ahhoz, hogy felfogja annak lényegét, és kívánja ezt az állapotot.«" Ez elég jó.

De nem teljesen. Az amerikaiak kollektív lelkiismeretét eléggé nyomhatja a rabszolgaság történetének rájuk eső része, meg a ma is létező lenézése a néger, ázsiai stb. embereknek. Az elbeszélés írásakor ez a gond sokkal karakteresebb is volt, mint ma. Ennek ellenére, a fent említett foglalkozás illusztrálásaként is hadd hívjam fel a figyelmet az ítélet ama részletére, hogy "aki elég fejlett aggyal rendelkezik". Hol van az "elég" határa? Ki mondja meg, hogy kinek mennyire fejlett az agya, és mennyire van tudatában annak, hogy mi az a szabadság, amire ő vágyik? Hm? :-)) Hát ilyen alapon tudja a robot is, az ember is kijátszani a szuperbiztosnak hitt oszlopos alaptörvényeket is. Figyelmeztetésül kapjuk Asimov mester robottörténeteit arról, hogy a törvény még akkor is kétes biztonságú, ha a matematika tisztaságával próbálják definiálni azt a nagyon is porladó emberi szavak helyett.

Az ablakon való kiesés és a fafaragó tehetség megszületésének összefüggését én még sosem hallottam senkitől említeni. Nekem eszembe sem jutott volna. Az elbeszélésben a kiesős jelenet sincs benne, csak a kiemelkedő, robotoktól pedig addig elképzelhetetlen művészi tehetség, ezt említette a poszt különleges képességként, úgy sejtem.

Az Én, a robot film szerintem is egy összegyúrt katyvasz. :-) Ha önmagában nézem, még elmegy, de összefüggésbe hozni az eredeti történetekkel hírnév rombolása volt.

mehemed 2012.10.19. 06:29:41

A 200 éves ember egy elég gyengére sikerült film. asimov az "én a robot" és a hozzá kapcsolódó novellákra épit de hollywood-y maszlaggal köritve, amiben pontosan a lényeg veszlik el.

mehemed 2012.10.19. 06:41:36

ja és... anno még egyetemista koromban volt egy gépész csaj akit nagyon meg akartam húzni, aki annak ellenére hogy gépész volt jól nézett ki és mivel gépész volt inteligens is volt igy ezzel tisztában is volt. gyakorlatilag nem lehet hozzá közeledni. szerette asimov-ot mert többzör láttam olvasni. aztán egyszer a liftben álltam és láttam, hogy jön a lift felé az ajtó meg záródik. hagytam hogy a kezemre zárodjön az ajtó majd kinyiljon és annyit mondtam első törvény. délután megvolt a csaj.

trey82 2012.10.19. 08:28:19

@1kutya: micsoda baromsag ez a robotika 3 torvenye. a robot azt csinalja amit beprogramoznak neki hogy csinaljon. jo hogy nem a piritosra irjuk ra hogy "nem dobhatsz forro piritoskenyeret emberi lenyre" es piritologia elso torvenyenek nevezzuk. ugyanaz a szint lenne

Pepinke 2012.10.19. 08:51:31

A két évszázados ember novella tetszett, a film nekem túl bárgyú és szirupos volt... Főleg Robin Williams játéka miatt.

stivanleroy · http://napilajk.blog.hu/ 2012.10.19. 09:49:38

Érdekes, nekem ez a történet mindig arról a kérdésről szólt, hogy mi teszi az embert emberré. A válasz pedig az érzelmek lett volna (vö. a Star Trek hasonló pillanatai: akár Data esete, akár a Doktor, vagy 7/9 - de a Star Trek időbeli-filozófiai gyökerei persze nem esnek messze Asimovtól).

stivanleroy · http://napilajk.blog.hu/ 2012.10.19. 09:54:29

Ja, és a film szerintem kimondottan szerethető, még ha csak laza szálak fűzik is az eredeti novellához. A klasszikus sci-fik humanizmusából meg tudott valamit ragadni.

Zolimoni 2012.10.19. 21:30:52

Szeretem ezt a filmet (G egyik kedvence!).... és tetszik a fülbevaló is :)

De HOL a JÁTÉK? :O

gesztenyi 2012.10.21. 21:05:21

Ez egy szép poszt, illő amolyan saját szülinapi ajándéknak.

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2012.10.25. 09:08:45

@gesztenyi:
Köszönöm. Teljes elámultam, milyen színvonalas beszélgetés alakult itt ki. Ebből is látszik, hogy ez egy jó novella / film. :)
süti beállítások módosítása