A gyanú árnyékában, magyar napi sorozat - RTL Klub, hétköznap, 19:05

Úgy tűnik, a Szomszédokkal és Barátok közttel a magyar sorozat fogalma elérte az abszolút zenitet, mert ezeknél jobbat még senkinek sem sikerült készítenie.

A kultikus Szomszédokkal szemben, amely igenis hungarikum, a Barátok közt soha nem is akarta magát magyar találmányként eladni. A háttérben munkálkodók is külföldiek; akár azt is mondhatnánk, érdekes, hogyan fordítja le plasztikvalóságra egy kívülálló a mai Magyarországot.

Mindkét sorozat azonban sikeres és népszerű. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy igen nagy az ellentábor, és sikk lenézni azokat, akik nem undorodnak e sorozatoktól.
A titok abban rejlik, hogy a bárgyúságokon és a természetellenességen túl mindkettő a maga nemében jó iparosok műve. Ezt a szakmai minimumot a többiek, úgy látszik, nem képesek hozni.

A TV2-nél vért húgyoznak azért, hogy a Jóban-rosszban kicsit is érdekes legyen. Volt már robbanás, kinyírtak több főszereplőt, sőt, még egy szerelembe eső pap is bonyolította a cselekményt, ám a Barátokat megvernie sosem sikerült.

Az m1 újítását, a Marslakókat cikizni pedig körülbelül annyira nagy teljesítmény, mint szegény Éles Istváné, aki még mindig Torgyán hangjából él. Vagyis lehetséges, csak épp kissé sovánka.
Nem a Marslakók az egyetlen értelmetlen marhaság a tévében, ám abban párját ritkítja, ahogyan Jáksó László, a sorozat ún. kreatív producere védi a méregdrága fércművet.
Jáksó szerint - aki halálos büszkeséggel veri a mellét arra, hogy televíziós rendezőként végzett, csak lusta volt végigjárni a szamárlétra szükséges fokait - a dilettáns felvételek és vágás külön stílus.
Gondolom, a tehetségtelen főhősnő és a logikátlan, lagymatag sztori is a korszakalkotás része.

A legfrissebb példányt az RTL Klub mutatta be két napja. Ahogy 2012-t is fel lehet fogni a nyolcvanas évek lebutított változataként, úgy ez a sorozat is talán úgy írható legjobban körül, hogy ilyen lett volna a Családi kör, ha nem azok a tehetséges és intelligens ember írták, szerkesztették és szakértették volna, akik.
De míg a Családi körnek egyértelmű funkciója a szórakoztató szociálpszichilógiai népokítás volt, addig A gyanú árnyékában nehezen definiálható.

Az első részben a biedermeier családi idill szertefoszlik, amikor egy orvosi vizsgálat következtében kiderül, az apa nem lehet apja a legkisebb gyerekének. (Én rögtön megkérdeztem volna itt: miért és milyen alapon érezte úgy a családorvos, hogy ezt közölnie kell? Mi köze hozzá?)
A felszarvazott apa dühöngve otthagyja családját, a kétségbeesett anya pedig még anyasági vizsgálatot is csináltat, és így megoldódott a nagy kérdés: a kislány nem a sajátjuk, a kórház elcserélte.

Életszagú, már-már dokumentarista sztorikkal akar az RTL Klub előállni. Hogy az ember érezze, ez vele is bármikor megtörténhet.
Nem is mondom, hogy ez lehetetlen, az egyik legjobb gyerekkori barátomat is elcserélték pár órára. Mégis: mennyire életszerű ez? Természetesen semennyire, és attól sem lesz az, ha színészek helyett emberekkel játszatják el ezeket a marhaságokat.
Humoros viszont, hogy ez a legkisebb baj. A szereplők és improvizált párbeszédeik semmivel sem rosszabbak annál, ahogy Horváth Ádám vagy Dirk Gerkens elképzelik a mai magyar élőbeszédet.
Sőt, az egyik rögtönzött, késhegyig menő vita szülte a hétfői adás legviccesebb momentumát. A dühödt férj lemajomfejűzte csalfának hitt asszonyát. Ilyen tényleg csak egy valódi, vérbő féltékenységi dráma hevében hangzik el, ilyet az íróasztal mellett senki sem vet papírra!

Ezt a sorozatot a német RTL-től vette át a magyar. És sterilségéből ítélve sokat nem változtatott rajta, ennek megfelelően meg is fog bukni. A magyar közönségről tudható, szereti, ha átverik, de ezt beismerni nem hajlandó, és ha a szélhámos nem elég behízelgő és körmönfont, kikéri magának. A magyar közönség nem hülye ugyanis. Csak a minőségi csalóknak hajlandó bedőlni. (L. politika.)
A gyanú árnyékában szörnyen mesterkélt, és a készítőkből hiányzik az alapvető arányérzék: valódi emberek valódi kérdéseinek mennek utána, vagy használják az ún. egyszerű emberek miliőjét? Az eredmény lakótelepi szenzációhajhászás, felszín értelmet nélkülöző karcolgatása magasan (de minek?) iskolázott, gazdag ficsúrok által. Mintha egy magamfajta tornából örökösen felmentett írna könyvet arról, milyen megnyerni az olimpiát...
A többi ficsúrt ez nem érdekli, aki pedig a bemutatott világban él, egy perc alatt körbe röhögi a film hiteltelenségét.
Így bukik el a rövidlátó, gyáva menedzsment, amelyik csak meg akarja úszni a dolgokat.

Az amatőrség A gyanú árnyékában-ban nem jelent természetességet, csak szürkeséget és feltupírozott középszert.
Ráadásul mindez fölösleges is. Aki hétköznapi családi drámákra vágyik, az úgyis nézi a Barátokat; aki meg egy-egy komoly arcú szakember felszínes véleményét szeretné hallani, kapcsoljon a Fókuszra!

Értékelés: 2/10 - Egy pont a "majomfejűért", egy pont az operatőrnek, aki jobb, mint a Marslakókban.