A tegnapi ütközetet Orbán Viktor nyerte. Ezért ma nem ő van a célpontban.

Hanem az az Európai Parlament, amelytől én naivan azért a tegnapinál lényegesen többer vártam.

Első benyomásomban egyet kellett értenem Tóta W. Árpáddal és a Jobbikkal is. Tóta W. még az ülés elején kiírta facebookos üzenőfalára, hogy az EP még a magyar parlamentnél is komolytalanabb. És tényleg.

A Jobbik nemrég azzal állt elő, hogy népszavazással megtámogatva kivezeti az országot az EU-ból.
Amit tegnap nyújtottak az ún. európai politikusok, nem volt túl meggyőző, finoman szólva.
Az ember szolidan lezabált atlétatrikós énje már meg is hozta a verdiktet: nemcsak mi küldünk dajcstomikat Brüsszelbe lébecolni, más országok pártjai is alibi-képviselőkkel töltik föl a kék padsorokat. (A neók terve ennek ellenére hajmeresztően ostoba.)

A hozzászólók közhelyeket mondtak el. És igenis látszott, ismereteik többnyire megalapozatlanok volt. Tényleg mintha csak újságokban olvastak volna egy s mást Magyarországról. Egy-két intelligens megnyilvánulást leszámítva - bár az időkeret miatt ezek is elég kurtán-furcsán megbicsaklottak - semmi érdemlegeset nem mondtak.

A kritikáért nem rajongó Orbán Viktoron először látszott a nemtetszés, de aztán már csak mosolygott. Érezte, ő ezeket a közepes képességű alakokat - akárhányszor mondják is el az egyébként igazat, vagyis, hogy országunk öles léptekkel távolodik a európai értékektől - ő megeszi reggelire.

És lőn! Az ülésteremben nem volt nehéz dolga a képviselők orra alá dörgölni, hogy nem olvasták sem az Alaptörvényt, sem a többi kifogásolt jogszabályt. A bírák idő előtti nyugdíjazása csupán szociálpolitika például. Nyugodtan lehetett Orbán ilyen arcátlan, hiszen az ezt kifogásolók a lényeget nem mondták csak ki. Ennek az intézkedésnek ugyanis az a kritikus pontja, hogy így a párthoz hűséges, ifjú titánok ülnek majd a bírói székekbe a régiek helyére.

Később, a sajtótájékoztatón aztán tovább fölényeskedett Orbán, aki ekkor már azt a minimális szerénységet sem erőltette magára, amelyet bent fölvett álcából. Tudta, a saját tutyimutyiságuk csapdájába estek ezek nagyszerű, európai elmék.

Orbán szereplése kellően simulékony volt ahhoz, hogy a piacok díjazzák, az Eurónak is jót tett.

Belpolitikailag pedig különösen nagy a zsákmány. Orbán Viktor nemcsak kiállt a nagy, európai plénum elé, hanem helyt is!
Az mindenképpen elgondolkodtató, hogy Orbán könnyedén visszaverte ezt a megatámadást. Mielőtt örülni kezdenénk nagy tehetségű miniszterelnökünknek, azért belátható, Orbán nem érvekkel, nem is erővel, csupán személyiségével volt ellenállhatatlan. Ám a személyiség, tehetség - és ez közös tragédiánk Orbánnal - nem helyettesíti sem a szaktudást, sem a tisztességet, sem a józan észt.

Az EP felkészületlensége és alkalmatlansága követketében Orbán Viktor olyan csatát nyert, amelyet nem lett volna szabad megnyernie. Ezek után ugyanis az EU presztizse a közvélemény szemében még kisebb lesz. A Fidesz pedig immáron joggal háríthat el mindenféle, általános jogelveket érintő kritikát azzal, hogy azoknak ott Brüsszelben fogalmuk sincs. Többnyire tényleg nem volt ugyanis.

Orbán újabb tabut döntött le: az EP már nem ellentmondást nem tűrő európai csúcsszerv többé, hanem egy ügyetlen emberekből álló testület. Egy kis nemzetközi MSZP.
Neki ez most nyilván nagyon jól jön. Kérdés azonban, hogy hosszútávon ez valóban eredmény lesz-e.

A hosszú távú gondolkodás azonban nem európai érték, szűrheti le az ember. És már nem is jövőre nézve, hanem a közelmúltra is tekintve.
Egy ügyes szélhámos (ál)keresztény szólamokkal, határozottsággal (arroganciával) és némi okoskodó humorral semlegesítette a rá szórt, amúgy jogos vádakat. Mi lesz Európával, ha egy fontosabb, nagyobb ország termel ki valaki hasonlót?