Ha már a békés, hidegvérű szomszéd is "faszkorbácsot" emleget, akkor érdemes megállni egy szóra amiatt, ami az országban zajlik.

A Fidesz beteges kommunistafóbiája új szintet ért el tegnap azzal, hogy bejelentették, a Kossuth tér új koncepciójába József Attila dinnyehéjas szobrának nincs helye.

A Kettős Mérce klasszikus idézettel reagált a hírre: "Foglalod a kurvanyádat,/ De nem ám a mi hazánkat!" (Petőfi Sándor: Mit nem beszél az a német...)
Abban a hipotézisben egyetért a bloggerrel olvasótábora, hogy a jobboldalisággal nehezen vádolható József Attila nem kellemes látvány, ha az embernek húsbatépően fáj még mindig a kommunizmus, és azt tűzzel-vassal akarja írtani, egyúttal előszeretettel bünteti a szegényeket. Szellemesen azt is megállapítják, a rakodópart alsó kövén üldögélés ma már illegális, életvitelszerű utcán élésre utaló magatartás. Szegény Attilának az egész Baumgarten-díja ráment volna erre a közveszélyes csavargásra...

Ez az ideológiai - ízlésbeli offenzíva, melyből minden hétre jut egy-egy újabb fejezet, abszolút túlzás, a mérték teljes elvesztése.

Ilyen az Új Színház igazgatóváltása: egy működő társulat lefejezése után odaültettek egy sarlatánt és egy megroggyant elméjű ex-drámaírót a szakmai szempontok mellőzésével. Dörner akármennyire jó színész, pályázatot írni nem tud, pedig egy menedzsernél ez alapkövetelmény. Az egyedüli szempont az volt, hogy Dörner mélymagyar ízlésű színházat álmodott.

Ez a gyötrelmekbe belezavarodott Wittner Mária most azt terjesztette pártja elé, hogy az egykori mszmp-s funkcionáriusok nyugdíját adóztassák meg, és az ebből befolyó összeg az áldozatok markát üsse.
Természetesen soron kívül törvény lesz ebből az ötletből. Nincs is ennél fontosabb... Nagy igazság lett itten téve!

A Kossuth téren sem lehet ám akárkinek a szobra! Még maga Kossuth Lajos sem jó a mai formájában. A mostani, jól megszokott Kossuth-szobrot 1952-ben avatták föl. Ez a szobor dinamikus, és persze a kor fals munkás-paraszt-értelmiségi összeborulását is odarittyentette a szerző Kossuth köré.
Helyette inkább vissza akarják helyezni a régi, amely 1927-től állt az Országház előtt. Horvay János "síremléke" egy korábbi ízlést fejez ki, régi temetőkben láthatunk ilyeneket.
Mindezt azért, mert az 1944-es (!) állapotokat akarják - természetesen térrendezési szempontból - helyre állítani. Ezért nem fér el már szegény József Attila sem.

Károlyi Mihály is persona non grata lett. Legjobb lenne a múltat végképp eltörölni. (Mintha ez valaki másnak a szövege lenne...) Persze csak a dicstelen felét.

A frusztráció mindig is a Fidesz egyik alapvető tulajdonsága és motivációja volt. Ezek az ízléstelen és aránytalan levegőmarkolászások és árnyékra vetődések mind erre utalnak megvalósításuk módját tekintve is.
Az is nyilvánvaló, hogy az olyan bábok, mint Dörner vagy Wittner el is hiszik a kulturális fülkeforradalom nemzetépítő ígéretét. Velük ugyanis nem kell (talán nem is érdemes)közölni  az igazi mögöttes tartalmat.

A Fidesz látja, hogy munkáját egyre többen nézik rossz szemmel. A sikerpropaganda mögött nagyon is egyértelmű jelzés az, hogy Orbán Viktornak az övéi lelkesítése helyett Brüsszelbe siet inkább. Abba a Brüsszelbe, amely március 15-én még nem diktált.
A Szabad Sajtó útján ugyanis nagyszabású, kormányellenes tüntetést szerveznek 23-ra, melyen várhatóan nagyon sokan elmennek.
Orbán nem szereti a konkurenciát, fél, hogy a buta emberei által a szomszédba tervezett fideszes gyűlésen kevesebben lennének. Azzal, hogy lelép a legfontosabb nemzeti ünnepen kvázi elismerte, tisztában van az elégedetlenség volumenével.

Egyúttal azt is látja a Fidesz - a lázári és szíjjártói látszat ellenére vannak a párt körül értelmes emberek, nemcsak ravaszak - nincs ma rendes ellenzék. Az LMP túl kicsi és vidéken szinte nem is létezik, az MSZP önmaga amortizációjával van elfoglalva folyamatos lefelé csúszás közepette, a Jobbik pedig színtelen.

A Jobbik jelenleg még amatőrnek és erőtlennek tűnik ugyan, de konkurencia hiányában mégis ők a második erő számszakilag az országban. Az elégedetlenséget le kell vezetni, és egyelőre a Nem tetszik a rendszer! - mozgalom nem párt; nehéz is volna párttá kovácsolni, mert rendkívül sokféle ember olvasztótégelye.
Kormányt viszont csak pártok alakíthatnak.

A Fidesz is párt, és minden csikóbőrös látszatromantika ellenére kimondottan racionális és pragmatikus, ha a riválisokról van szó. A fent vázolt gusztustalanságok és értelmetlenségek a Jobbik potenciális közönségének szólnak. A kulturális hadjárat a szélsőjobb mániája elsősorban. A mélymagyar teátrum, a kommunistaszopatás, Károlyi eltüntetése a pantheonból (a Jobbik még tüntetett is a szobra ellen; egy szobor ellen) régi mantra a széljobberek világában.

De József Attila nem a leggyűlöltebb ellensége a szélmagyar ízlésnek. Bár tény, hogy századik születésnapját ballibek ülték meg a Nemzetiben elsősorban (Faludy György, Farkasházy Tivadar és az akkori igazgató Jordán Tamás többek között), ő azért már kanonizált költő. Ha nem is kifejezett kedvenc, de ahhoz tényleg a legaljának kell lenni, hogy még őt is az ellenségképpel azonosítsák.

L. Simon László nagy stréberkedésében egyszerűen túllőtt a célon, túlteljesítette a feladatot. Csak az a baj az ilyen csinovnyiklelkű senkikkel, hogy a nagy igyekezetben túl nagy kárt okoznak.
Károlyi Mihályt senki sem siratja igazán, de József Attila mindenkinek fáj, akinek a kultúra nem csupán egy újabb front, ahol a büdöskomcsikat szobatisztaságra lehet szoktatni. A többség észre sem vette volna a Kossuth tér átalakítását, de ha József Attila eltávolításáról van szó, a felháborodás garantált.

A rendszerváltás utáni első kormánynak volt utoljára közkedvelt szokása a szobordöntögetés. Ma egyik résztvevője sem jutna be saját erőből a parlamentbe. Pedig ők Lenint és az Élmunkást zárták csak rezervátumba, nem az egyik legnagyobb magyar költőt.
Kívánom, hogy a Fideszre és minden kisszerű talpnyalójára ugyanaz a sors várjon, mint az FKGP-re és az MDF-re!