A Velvet friss híre szerint Zalatnay Saroltánál kikapcsolták a gázt. Ez persze szomorú, de sajnos nem egyedülálló jelenség. Amúgy pedig teljesen érthető következmény, ha valaki rendszeresen, hosszú ideje nem fizet. Zalatnay nem is tagadta az értesülést, de többet ehhez nem is akart hozzátenni. Ami szintén érthető. Nem is kell. Csupán ezért én sem írnék róla.

Csakhogy manapság a névtelen informátorok már névtelen kommentátorként is szeretnének szerepelni, így most a bennfentes értekezett Cini néni szorult helyzetével kapcsolatban. Szerintem érdemes szó szerint elővenni a szöveget:

"Szegény most nincs a helyzet magaslatán, mert az idősebb énekeseknek nehezebb dolguk van. Nemcsak azért, mert még érezhető a válság, hanem azért, mert annyi fiatal tehetséget nevelnek ki a különböző tehetségkutató műsorok, hogy az idősebb generációk egyre nehezebben rúgnak labdába, pedig ők lennének azok, akik megérdemelnék a koncerteket."

Azért ez - ha már egy Playboy-nyúlanyóról beszélünk - mellbevágó. Akkora butaság, hogy az ember első olvasásra rögtön Zalatnay jóbarátjára, Delhus Gjonra gyanakszik a névtelenség álcája mögött.

Mit nekünk autóipar vagy ingatlanpiac! A válság legfőbb áldozatai az idősebb énekesek. Hogy pontosan miért fáj nekik jobban a világgazdaság gyengélkedése, mint másoknak, az nem derül ki. Csak olyan jó magyarázat ez mindenre: a válság tehet róla. (Egyszer már kifejtettem, de ide is jól passzol, hogy a válság titkos nyertesei a rossz üzletemberek. Nem kell szégyenkezve a tulajdonos szőnyege szélén pislogni; a válság a hibás, nem a rossz üzletpolitika.)

Ilyenkor amúgy egy valódi újságírónak vissza kellene kérdeznie: pontosan hogy érti azt az összefüggést Zalatnay Sarolta fizetetlen gázszámlái és a válság között. Erre nyilván nem tudna hápogáson kívül semmit sem mondani az indiszkrét ismerős, így ezt bele sem kéne írni a cikkbe. (Emögött a képzeletbeli szerkesztési elv mögött az a naivságom áll, hogy nem kell a sajtónak erősíteni az emberekben a válságtudatot. Nem a pánikot kell állandósítani, nem mumust kell kreálni, hanem realitásokról kéne írni. Esetleg Zalatnay banális ügye lehetne példa is: tényleg be kell fizetni a számlákat mindenkinek.)

Ezután azonban meglepő fordulatot vesz az eszmefuttatás. Jön a sok fiatal, és kiszorítja szegény, kiérdemesült cirkuszi oroszlánokat a porondról. Tény, hogy kissé elszaporodtak a felfedezettek, de valamikor Zalatnayék is voltak fiatalok. Sőt, ez az egykor helyes, talpraesett csaj is mintha a Ki mit tud?-on futott volna be.
Kíváncsi lennék, hogy reagált volna, ha akkor egy idősebb kolléga rendre utasítja mondván, várják ki, amíg annyi idősek lesznek, hogy megérdemlik a szereplési lehetőséget.

Abszurd, ugye? Mintha az éneklés joga korfüggő lenne... A showbiz már csak olyan kegyetlen, hogy nem az számít, ki mennyi időt töltött a pályán, hanem hogy adott pillanatban van-e fizető közönsége. Akire van, annak szerveznek fellépéseket.

Ráadásul Zalatnay nincs is éppen formában. Utoljára a TV2 celebvetélkedőjében láttam. A feladat azonban nem lepényevés vagy zsákbanfutás volt, hanem éneklés. Zalatnay Sarolta Giannival már az első duett után ki is esett. Jogosan. Az olasz éttermes szinte jobb volt, Cini nénit a valószínűleg vele kifejezetten rosszindulatú stylist lila miniruhába öltöztette. Ez sem korának, sem alkatának nem felelt meg. Szomorú volt látni, ahogy a túl magas sarkú cipőkben a színpadon botorkált. Sajnos a hangja is megkopott már.

Nem szégyen ez, mindenki megöregszik egyszer. De nem azért, mert vannak nála fiatalabbak is.