Leánybúcsú volt múlt szombaton. Jól sikerült. Azt hiszem.
De csak egy momentumot emelek most ki.
Talán szegénységi bizonyítvány, de én eddig csak filmen láttam olyat, hogy a vendéggel megkóstoltatják a bort, amelyet felszolgálnak. Szinte sosem iszom alkohol - jóformán csak ezzel a társasággal jeles alkalmakkor - és eddig valahogy sosem kerített sort a vendéglői kóstolás elegáns aktusára az asztaltársaságunk.
A borokhoz egyáltalán nem értek. Fehér hús (+ hal) - fehérbor, vörös hús - vörösbor. Sommelier-i szaktudásom ebben ki is merül. Ezért a borokban jártasabb barátnőnket kértük meg, válasszon ő. Négyen akartunk bort inni, ezért egy üveggel kértünk. Öt poharat hoztak...
Ez tette lehetővé, hogy a kóstolás megtörténjék. Taklerék kékfrankosára esett a választás, ittam minden szavát társaságunk borszakértőjének Sírt a bor, ahogy ő mondta, ami a magas glicerintartalma miatt van.
A sírás nem jelent mást, minthogy a bor a pohár gyöngéd mozgatására pillanatnyi filmet hagy, onnan pedig lassacskán visszacsorog a vörös tengerbe.
A bortudorunk azonban súlyos megfázással küzködött, ezért a feladatot átpasszolta a rangidős úrnak.
A pincér bemutatta a feketének látszó palackot. A kóstoló rábólintott. Kinyílt az üveg az először abba a pohárba töltött egy pár cseppet, amelyet senkinek sem szánt, hanem a parafamorzsalékok felfogására tett az asztalra.
Rögtön utána a kedves vendég poharába került másfél kortynyi bor. A kóstoló meglötyögtette a sötétvörös nedüt, beleszippantott erőteljes illatába (közben behunyta a szemét, nehogy megzavarja a külvilág), és végül belekortyolt. Ismét lehunyta a szemét, ízlelgette a bort, játszott vele egy kicsit, mint a macska a kisegérrel, önnön szórakoztatására. Önkénytelenül, halványan el is mosolyodott, de ezt a mosolyt a pincér nem, csak a régi ismerősök vették észre.
Aztán úr volt ismét, és felelőssége teljes tudatában egy határozott biccentéssel kijelentette: ez a bor megfelel az asztaltársaságnak.
A bort a pincér kitöltötte: először a hölgyeknek, aztán az uraknak. Jó volt, erős. Illett ahhoz az emberes szürkemarha-bélszínhez, amelyik a fatálon salátaágyán elnyúlva csalogatott barátságosan barna kérgével és szemérmetlenül rózsaszín belsejével.
Urak és hölgyek. A barátaim és én 2011-ben...
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Összeér ami 2011.08.24. 19:14:13
Trackback: Összeér ami 2011.08.24. 18:54:59
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Cogito.t 2011.08.23. 15:32:44
Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2011.08.23. 21:30:43
Köszönjük! :)
stivanleroy · http://napilajk.blog.hu/ 2011.08.24. 08:17:57
Az illusztráció pedig (amellett, hogy remek fogás, amihez gratulálok) valami gusztustalan.
;-)
stivanleroy · http://napilajk.blog.hu/ 2011.08.24. 08:21:54
Cogito.t 2011.08.24. 10:45:43
Nem szeretem az efféle "fanyalgókat"!! Ha rossz/romlott a bor, akkor o.k. szóljon, de akkor ne is igya meg!! Vagy igya meg és mondja azt, hogy neki nem ízlik ez a bor/fajta, ez is o.k., mert az íz/ízlelés/ízlés szubjektív! De az, hogy megissza, majd csak fanyalogni tud, az nagyon gáz pláne, hogy legtöbb esetben az effélék csak az árcédula miatt fanyalognak, mert nekik nem elég drága a bor!!
És már az is számtalanszor bebizonyosodott, hogy a csilliárd forintos összeg sem garancia a minőségre!
Lényeg kóstolj/próbálj ki sokfélét, ha egy bor ízlik Neked, pont sz@rd le, hogy ki mit fanyalog róla!! ;o)
stivanleroy · http://napilajk.blog.hu/ 2011.08.24. 12:46:25
Szerintük egyébként keserű volt. Szerintünk nem.
Szirénfalvi Szürkevarjú Szeréna 2011.09.20. 21:52:18
@Reckl_Amál: PANDA!