Vitatkoznom kell a szomszéddal. Bár mindenképpen írtam volna pár szót Blaskó Péterrel kapcsolatban.

Nekem ugyanis igenis tetszik, ahogyan a színész kiállt direktora, Alföldi Róbert mellett. Aki nem tudná, Alföldi legújabb rendezése körül kavart műbalhét az őt elviselni nem bíró széljobb média. A cél természetesen továbbra is az, hogy a nemzeti jelzőt kisajátítani akaró bagázs eltávolítsa a szerintük a posztra alkalmatlan rendezőt a Nemzeti Színház éléről. A Fidesz okosan hallgat egyelőre, de persze a síkhülye KDNP-nek föl kellett emelnie agyonhasznált mutatóujját. De a bölcs próféta helyett a közönség csupán egy harmadikos tisztaságfelelős lát... (Aki még a Jobbiknál is súlytalanabb. Még csak nem is vitatkozik velük igazán senki.)

Blaskó Péter pár éve azzal borzolta a közélet kedélyeit, hogy nem vette át Kossuth-díját mondván, neki Gyurcsányéktól nem kell. Ekkor őt arrogánsnak titulálták sokan, és persze azonnal elkönyvelték Orbánék emberének. Pedig ő nem azt mondta, hogy ő a Fidesztől szeretné a díjat átvenni, hanem csak annyit, hogy Gyurcsánytól nem.

Nem mondom, hogy nagyon oda lettem volna ezért a gesztusért annak idején. Mert tényleg elég arrogáns. De egyúttal bátor lépés is. Nemcsak a jobboldalra jellemző, hogy kiveti magából azt, aki nem egy követ fúj velük...
Gyurcsányt nem muszáj szeretni, utálni is bőven lehet. Az elutasítás joga Blaskó Pétert is megilleti. Az ő világnézete és ízlése akkor azt diktálta, hogy ne fogadja el ezt az elismerést. Akár az is előfordulhat, hogy soha többet nem választják ki (Idén végül megkapta. Megérdemelten.). Biztosan nem lehetett mindenesetre tudni, mivel jár ez a ritka és magányos út.

Blaskó Pétert Alföldi nem rúgta ki, sőt igen kellemes szerepeket kap a Nemzetiben. Annak ellenére - attól függetlenül? - hogy a tévében nyíltan kritizálta már ezt vagy azt az előadást.

Most azt feltételezik, minden jobboldali ember egyetért azzal a viharral, amit a Pörzséék a biliben kevernek. Holott ez valószínűleg nincs így. Alföldit, aki most elsősorban hiúságának és a hülyékkel szembeni intoleranciájának az áldozata, nem akarja minden jobboldali kirúgni. Ezért nem. A politikusok nem avatkozhatnak abba bele, hogy mi történik a színpadon. A nemtetszésüket természetesen kifejezhetik - ahogy Blaskó Péter is megtette Gyurcsány esetében - de konzekvenciákat nem követelhetnek.

Blaskó sem ezt tette amúgy. A maga részéről elhatárolódott egy rezsimtől, amely neki nem tetszett. Nem más kárára akarta saját ízlését érvényre juttatni. Csupán jelezte, ő ezeknek az embereknek még formálisan sem nyújt kezet.

Ebben az előadásban is szerepel, ő az Úr. Végigcsinálta a teljes próbafolyamatot, kevesen ismerhetik jobban ezt az előadást nála. És ő, aki az Alföldi-barát szekértábortól nem kérte Magyarország legnagyobb művészeti elismerését, nem látott ebben a rendezésben semmi kivetnivalót. Sőt, a neve elsőként szerepel a színlapon.

És, ha ez nem volna elég, meg is szólalt. Alföldi mellett. Ismét a saját ízlését követte. Azt kérte, ne váltsák le Alföldit, mert a munkájával semmi gond sincs, sőt a színháznak ártana, ha eltávolítanák.

A nevével már így is kiállt a produkció mellett, de ezzel a nyilatkozattal egyértelművé tette: az erkölcsösködésbe bújtatott tahóság nem pálya. A szubjektív véleményt pedig másképpen is ki lehet fejezni.