Érdekes dolog olyan előadásról kritikát írni, amelyben a szerző maga is föllépett. Kicsit olyan, mint abban a remek laár pour laáros boxközvetítésben, ahol a bokszoló maga ecseteli az eseményeket. Amikor bevisznek neki egy ütést: "Na, ez most nagyon fájt!"
Szerencsére a Tritonus 30 Show egyáltalán nem volt fájdalmas. Nekünk, szereplőknek semmiképp, reméljük, a nézőközönségnek sem.
Azokban a műsorszámokban, amelyekre nekem is rálátásom volt, semmi végzetes hiba nem következett be legalábbis.
Az előadásról mindenki tudott az ünnepeltet leszámítva. Ő persze gyanakodott, de saját elmondása szerint erre nem gondolt. A lakásuk pontosan ilyem kamaraelőadásokra van kitalálva: a finom, ízléses bútorok hibátlan kulisszát jelentettek a blog két törzsolvasójának produkciójához, az Esti Kornél Tizenhetedik fejezetéhez. Nekem is hagytak egy kis helyet a nap alatt, így az összekötő szövegeket én adhattam elő. Köszönhetően Tritonusék remek nappalijának, igazi narrátornak éreztem magamat. Kellemes fotelban ülve olvastam föl Kosztolányi szellemes szavait a félhomály és a kuncogások édes elegyében.
A műsort én nyitottam egyébként egy kis stand upolással. Mivel előadóművészetekben nem rendelkezem túlburjánzó tehetséggel, gondoltam olyan műfajt választok, amelyhez nem kell sok e adományból. Legalábbis ezt szűrtem le a profikat elnézve.
Bevallom, tetszett a helyzet. A gemütlich szoba közepén álltam, sok-sok barátságos szempár szegeződött rám, nagy közönségünk volt. (Az ünnepélyes hangulat emelésére - meg a miért is ne? elvet követve - meghívtuk barátnőink barátait is; egyikük többszörösen hátrányos helyzetű is volt: ez volt az első alkalom velünk, és még külföldi is. Ha ez nem ijesztette el, akkor semmi.)
Szavaim tematikája alapvetően közös múltunkból merített, amely most már a fél életünket jelenti. Belejöttem, és a közönség spontán kacajai közepette (nagyon megdöbbentő tapasztalat, mikor ki min nevet) jóformán beszélgettem az ünnepelttel, akinek mindenhez volt valami kommentárja persze.
Konferansziénk bejelentette: Esti Kornél következik. Csöncsön erre beült a rögtönzött díszletbe, és már ebben a pillanatban tudni lehetett, láttam az arcokon, ez siker lesz. Hetek óta azzal töltjük a szombatokat (ezzel és meccsnézéssel...), hogy próbáljuk a jelenetet, mely embertpróbálóan hosszú mondatokból áll, és semmit sem érdemes kihagyni, vagy nagyon másképp mondani, mert annyira jól van felépítve. Szerencsére pont az előadásra lettek a fiúk kész vele, ez volt a legjobb nekifutás az összes próbát látva.
Megintcsak remek volt figyelni a közönség reakcióit.
A műsor végén Zolimoni lépett elő - sajnos nem én találtam ki ezt a kifejezést a produkció körülírására - performanszával. Képrejtvényeket mutatott be; nálunk, akik rettenetes szóviccekért testületileg rajongunk, ez telitalálat. Én még órákig tudtam volna csinálni! Specialitás: Zolimoni maga is a feladványok része volt. Aminek meg pláne örültem, hogy osztrák vendégünk is kitalált egyet, ami bravúros teljesítmény egy magyarul két hete tanulótól.
Tritonus kanapéja királyi páhollyá változott erre az estére. A mi kis csapatunk már számos műsort készített mindenféle apropóból, de olyanra talán még csak egyszer volt példa, hogy egyetlen nézőnek/-ről szóljon minden.
Ez az exkluzivitás pedig régi korok kiváltságosainak világát idézi meg. Tritonus ráadásul láthatóan élvezte a helyzetet, nem hozta zavarba, sőt az igazán nagy emberek bohémságával szemlélt mindent. Ha nem is vagyunk a legnagyobb színészek a világon, bízom benne, jól esett neki ez a kis őrület. Ez volt a cél ugyanis.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
dábi 2011.03.13. 14:03:48
Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2011.03.13. 14:04:13
napilajk.blog.hu/2011/03/13/nyolc_napon_belul_1
Köszönjük!
tritonus 2011.03.13. 14:38:39
Igenis Ti vagytok a legjobb színészek a világon!
Az a bárd!!!!
Csöncsön · http://mondataink.blog.hu 2011.03.13. 14:54:45
Aki nem tudná egyébként, a poszt mellé helyezett képen a Walesi bárdok egy példánya látható. :-)
tritonus 2011.03.14. 05:00:56
Egyébként sokat gondolkodtam az évek során, hogy ki a jó színész/előadóművész. Nyilván van a rutin, meg a szakma. Meg hát ugye a tehetség, ami max 10%. (Merthogy a többi kemény meló.) Én mindig azokat a színészeket szerettem, akik nemcsak eljátsszák a szerepet - puffogtatják eszköztárukat - hanem egyszerűen csak érzik a karaktert. És akkor tudják, hogy az illető mit tenne az adott helyzetben. Persze ez az idő- és energiaigényesebb változat. Mondjuk, ha a két színész (és a narrátor) megszállott rajongó, úgy azért könnyű!!!
Borzasztóan élveztem az egészet, és nagyon köszönök Nektek mindent.
Zolimoni! Az a Happy Birthday, az durva volt!
Csöncsön! Activity-ben a nagymamámra emlékeztettél, és ezért külön köszönet és hála!!! (Máskor is akarok játszani!)
Amál: A sakkban majd húsvét után elgyepállak!
kzsoci: Vagy hívjalak Ürögi Daninak?????
tritonus 2011.03.14. 05:01:26
Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2011.03.14. 16:49:18
Köszönjük, továbbá kívánunk hozzád hasonlóan hálás hallgatóságot!
A sakkot meglátjuk. Múltkor is nagy volt a szátok, mégis én nyertem fekete macskában is meg rikikiben is. De a HP-kártyák nehezítik a dolgot.
Nagyon élveztem ezt a három nyelvű Activity-t. Imádok németül beszélni!
Hívj, és megyünk. :)
KZsoci 2011.03.14. 21:01:30
Én is örülök, ha tetszett. :)
ÜD
tritonus 2011.03.15. 15:22:24
KZsoci 2011.03.16. 15:54:47