A hétvégét tujázással töltötte a család. Na, nem villamosok hátuljába csimpaszkodtunk, hanem letarolt és reneszánsza előtt álló kertünkbe megvettük az első fákat. Egész pontosan kilencet: két mandulát, egy meggyet, egy cseresznyét, egy almát, egy körtét és rögtön hármat is a címszereplő smaragdtujákból.

Ez most a reklám helye! Aki színvonalas kertészetet keres, annak jó szívvel ajánlom a soroksári Oázist.  A dél-pesti üzemek között bújik meg, nagy, de bejárható területén pedig minden van. A fedett részeken főleg egzotikus növények, de kívül a faiskolában a magyar földbe való fák, cserjék, bokrok és palánták. Az okosan kitalál ergonómiának hála szinte bármit maga a vásárló megfoghat, megtapinthat, megszagolhat, és a kocsijára tehet.

Aki hozzánk hasonlóan tanácstalan - kb. 27 éve ültettünk utoljára gyümölcsfát a nagymamámmal - azt pedig kedves, intelligens kertészek segítik. Mindkét nap Péter szolgált ki bennünket, és kedélyes stílusában tanácsokkal is ellátott. Az sem volt számára probléma, hogy teljesen megrészegültünk a lehetőségektől, és szegény kis autónk dimenzióit teljesen figyelmen kívül hagyva, hat gyümölcsfát választottunk ki. Péter ügyesen összekötötte a fácskák vékony ágait, gyökerüket pedig úgy rendezte el, hogy egymásba simuljanak. Hogy az autót a lehető legkevésbé földezze össze a hat kis fa, zsugorfóliát tekert a gyökerek csokrára. Pont befért, igaz anyukámat csak ágakon-bogakon keresztül láttam útközben.

Tegnap kis külső segítséggel elültettük a fákat a kertész utasításait szem előtt tartva. Bár még a kert kopár összképén sokat nem javítanak ezek a kis zsenge fácskák, de én már így is imádom őket! A tuják viszont - bár még ők sem törnek az égbe - máris növelik az előkert kulturális színvonalát. Mindig szerettem volna ilyeneket, hiszen álmaim kertjében, az egykori Kábelművek füredi üdülőjében, egész erdőnyi áll sorfalat a házikók között.

Persze nem célunk a balatoni park lemásolása - ott gyümölcsfák például egyáltalán nincsenek, talán csak a kerítés melletti mogyoróbokrok miatt lesz valami átfedés - de inspirációnak kiváló.

A kert koncepciója egyébként a teraszos gazdálkodáson alapul. Na, nem úgy, ahogy földrajzórán tanultuk, eszünk ágában sincs rizst termelni. A terasz azt jelenti majd, hogy több kiülde, több kis "közösségi tér" (ahogy KZsoci nevezi ezeket) lenne, és nekem meg a kert egyik pontján saját kis birodalmam, ahol szerencsés esetben már jövő nyáron éjszakánként írogathatom a posztokat. A Wifi bírja, az áramot meg úgyis ki kell vezetni.

Az első lépéseket megtettük, elképzelésünk is van. Ha továbbra is ilyen barátságos marad az idő, további fákat veszünk. Nekem a vörös levelű japán juhar az első számú jelöltem. Idén végre meghallgatattak szavaim a karácsonyfa kérdésében. Végre nem kivágott fenyő haldoklik borostyános illatban a szobában, hanem az élő növény cserépben várja ki a tavaszt, amikor is kiköltözik az ablakom elé.

Féltünk kicsit, a ház kotorékebe nem akarja-e majd az új növevényeket kiásni, de a tujákat azonnal lepisilte, és ez nála a szimpátia cáfolhatatlan jele. A gyümölcsfákra egyelőre nem reagált, de sajnos az új kerítést már bontogatja a kis disznó. Az elődei valóságos állóháborút folytattak nagypapámmal, aki akár a hólében térdelve is, de bedrótozta a lyukakat. A legnagyobb kutyánk pedig kellő távolságból figyelte a folyamatot, hogy aztán a foltozás gyenge pontján visszabontsa azt. Eddig Kópénak nemigen voltak kitörési kísérletei, de vasárnap rajtakaptam, amint hevesen rángatja az új kerítést.

Kívánjatok nekünk sok kitartást!

(A képek KZsoci kezét-szemét dicsérik.)