Nagyon igaza volt tegnap este Faragó Richardnak: szörnyű, hogy négy évig nem lesz vb. Főleg nekem, aki rájöttem, nem is foci-rajongó vagyok, hanem vb-rajongó. A vb-k (és eb-k) alatt mindig nézem a meccseket, és megállapítom, mennyire jó ez. Aztán később a szokásos bajnokságok vagy a Bajnokok Ligája annyira hidegen hagy, amennyire ez lehetséges. Vagyis ebben is sznob vagyok, mint minden másban. Persze már érdeklődtem, hogy hol és mikor lehet jófajta focit látni a tévében, ha éppen nincs vb. Miközben tudom, hogy legfeljebb egy meccset fogok megnézni, aztán mindig lesz valami jobb dolgom. Persze azt már tervezgetjük, hogy az El Clássicót együtt nézzük a mi kis vb-csapatunkkal, és ennek nem is lesz semmi akadálya (egy sznobnak naná nem), de ennél sokkal többet nem nézek ki magamból.

Továbbra sem szeretem a profi sportot. Ezt a feneketlen mohóságot, hogy valaki a legjobbként nem elégszik meg a többmillió eurós gázsijával, hanem a valós eredményeiből merített hitelét eltékozolja kutyaszarok reklámozására. Tudom, hogy így megy ez, és persze egy világbajnokság nem hogy nem kivétel ez alól, hanem még több kólát és mogyit akarnak eladni alatta. Mégis valahogy van egy jó értelemben amatőr hangulata az egésznek. Különösen a mostaninak, amikor szinte minden agyonsztárolt nagymenő megszégyenítően korán elvérzett. Ez bizony a káröröm vébéje volt. Borzasztóan szórakoztat az Unicredit reklámja, ahol a Lúzer FC hebehurgya Totyája belővi a győztes gólt. Persze álmában, de a pénzt azért fel tudja venni az ATM-ből... Ez illene sok sztárjátékoshoz is.

És ha már Totyánál tartunk, akit a felvállaltan meleg Humorbajnokság-győztes Szabó Kristóf alakít kiválóan, a pálya szélén lassan tekergőzik a focivilág első komolyabb meleggyanúja is. A portugál nyáltank Christiano Ronaldo ugyanis öles léptekkel halad a Ricky Martin-i úton. A puerto ricói énekesnél is úgy kezdődött. hogy valamilyen rejtélyes forrásból lett egy gyereke... Az egész történet érthetetlenül homályos, de szerintem csak azért twitterezik róla a zseléscukor, mert nem bírja, hogy most más focistákról van szó. A fociban elképzelhetetlen egyelőre egy igazi coming out. De az már jó jel, hogy pletykálnak róla.

Borzasztó régnek tűnik, amikor elkezdődött a vb. Igaz, sok minden történt az elmúlt hónapban. Eleinte mindenki a vuvuzela miatt hőbörgött. Pedig a dél-afrikai hagyományok fröccsöntött őrzője igazán jó szimbóluma ennek a vb-nek. Na nem mintha Zakumi, a kis takonyhajú oroszlán leopárd is telitalálat, mindenesettre szellemesebb, mint a berlini mosolygós arcocskák 2006-ban. Ahogy egyébként az egész vb az.

De erről nem csak a meglepetésre remekül szereplő szervezők tehetnek - ezt az tudja csak megítélni, aki jelen volt - hanem bizony a mi médiumaink is, vagyis a Telesport stábja. Különösen a 2006-os, minősíthetetlen, rtl klubos közvetítéshez képest jó nagyon az MTV munkája. De önmagában is. Zökkenőmentes, átgondolt és korszerű. A szuverén műsorvezetőnők remek fricska azoknak, akik még mindig azt a közhelyet darálják, hogy a foci valami szigorúan férfiak számára fenntartott terület. Ez valószínűleg utoljára száz éve volt igaz.
Nagyon nagy ötlet volt az Nou San Trafford bloggereit behívni szakérteni. Nem tudom, de úgy sejtem, hogy a kollégák akkor kerültek a képbe, amikor az elbaltázott választási estét a Süveges-Giró-Szász-Török Gábor utóbbi blogjának közreműködésével mentették meg. Az nst-sek nagyon profin szerepeltek, örültem nekik.
Ahogy a hivatásos szakértők is nagyon szórakoztatóak voltak. Titkos (?) favoritunk egyértelműen a kezdetben kissé agresszív Bognár György lett.

És semmiképp se feledkezzünk meg a VB-dal magyar változatáról, ami szenzációs és teljes szívből imádok! Sajnos manapság alig látni a tévében, régebben egy nap többször is leadták. Áldom a szerencsét az eszem, hogy nem cikiztem már előre a nyitókoncerten beharangozott magyar dalt. A szövegét pár nap után kívülről fújtuk. Azt hiszem, nem csak nekem kedvenc a már-már egzisztencialistán semmitmondó "Zöld a pálya/ Fenn a zászló"sorpár Nagy György előadásában.

A vébének köszönhetően hosszú idő után tegnap alaposan bevásároltam sportúságokból. Halvány gyerek-kamaszkori emlékeimben ilyen is volt a sportlap meg nem is. Külcsínben rengeteget fejlődtek, már nagyon nem a töpörtyű csomagolására való, elmosódott képes lapok korát éljük. De a tartalom azért nem sokat változott: továbbra is nagyot meíthetne belőlük a Modoros blog. Ahogy Lem Az Úr hangjában kifejti, az emberi gyengeség, mely a művészeknél a közvélekedés szerint szinte előny, a tudósoknál nem megengdett. Úgy látszik, ez az élsportolókra is igaz, ahogy az öcsém erre rámutatott, amikor azon berzenkedtem, hogy egy őszinte szó nincs az egész újságban, csak teljesen illogikus nyilatkozatokat lehet olvasni. Mindenki szeret mindenkit, naja. Kivéve persze Maradonát, vice versa. De az nem számít, őt piszkálni ugyanolyan közhely, mint az, hogy ő polgárpukkaszt.

Jó vb volt ez, az én életemben talán a '94-eshez hasonlítható. Akkor szerettem meg a focit, vagyis a vb-t.