Azért celeb és celeb között is van különbség. Ez a ma esti tanulság az RTLII szerkesztői számára. Büntetlenül nem lehet  idegileg instabil emberekkel élő műsort csinálni.

Maga a műsor nem érdemelne sok szót: híres emberek táncolnak hétről hétre egymással versenyt igen giccses látványos környezetben. Az RTL egyik legjobban kivitelezett műsora volt ez egyébként a múltban, amelyet éppen ezért érdemes volt leporolni. Azt viszont már előre lehetett érezni, a mostani mezőny meglehetősen híg a korábbiakhoz képest. Az innen ismert Südi Iringó például nyíltan lehülyegyerekezte a fájóan irritáló Istenes Bencét, akivel kénytelen táncolni. (Nagyon helyesen!) A Házasodik a paraszt egyik férjjelöltjének tenyerestalpas egyszerűségét pedig alig leplezett lenézéssel gúnyolta partnere, és kicsit a műsorvezetők is; hogy kerül a gumicsizma a parkettre, gondolhatták.

A kieső Bálint Antónia viszont olyan hisztirohamot kapott a nézői szavazatok elmaradása miatt, amelyre a műsor készítői és résztvevői nem voltak fölkészülve. Hosszú perceken át zokogott táncpartnere, Angyal András vállán, aki valami kényszeredett mosollyal viselte a szörnyű helyzetet. Ez azért volt különösen groteszk, mert a kinézetre tökéletes gigolo nem az a mosolygós típus.
Lilu és Csonka András kénytelen volt egészen abszurd villáminterjúk sorát improvizálni, amíg Bálint összeszedte magát annyira, hogy a búcsútáncot ellejtse a magát táncpedagógusnak aposztrofáló Angyallal. (Micsoda beszélő név!)

Addig, amíg Györfi Pál mentő-szóvivő és alkalmi versenytáncos feltételezett nyugtatóinjekciói hatni kezdtek, egészen ritkán látható műsorszámot nézhettünk. Bálint Antónia kiborulása mély hatással volt a jelenlevőkre, ezért a hangulat nem valamilyen show-műsor levezetésére emlékeztetett, hanem Pythonék legjavára inkább.

Különösen Lilura járt rá a rúd.

Annak ellenére, hogy egész este bőségesen rászolgált ismét az SS-előnévre rideg magatartásával, végül neki kellett a síró-pityogó Bálint Antóniát vigasztalnia. Mondogatta neki, hogy ez egy játék, és ügyes volt. De persze hasztalan. Ez a súlyos önértékelési és talán ennél súlyosabb mentális zavarokkal küszködő nőszemély csak siratta a táncművészetről szőtt ábrándjait. Ő, aki harminc-negyven éve még tornász volt, és egyébként is érzéki, kecses szépség- és szexbomba, a táncparkettre született, és alig várta, hogy ezt végre ország-világnak megmutathassa. Jól ment a kissé gyermeteg ars poetica mellé a valamiért mindig érettebb nőket megtáncoltató Angyal András önvallomása, mely szerint kicsit szadista növendékeivel, és kicsit még élvezi is ezt. (Itt SS-Lilu jégszíve egy dobbanásnyira feléledt valószínűleg. De csupán egy dobbanásnyira!)

Aztán jött a produkció, amelyből kiderült, hogy a fiatal Kovács Ákosra erősen hajazó Angyalbandinak még mindig igen fekszik a private dancer szerep. Illetve, hogy szegény Antónia annyira mégsem a parkett ördöginája.
Alacsony pontszámot kaptak, a fekete hajú machón látszott is az elégedetlenség. Végül utolsó előttiek lettek az összesítésben. Ám jöttek a nézői szavazatok. Noha minden évadot végignéztem ebből a műsorból (szóval Angyalbandi régi kedves ismerősöm; kevés dolog szórakoztat annyira, mint egy önmagába szerelmes férfi), de arra sosem sikerült rájönnöm, erre ki küld sms-t. Mert egy X-faktornál például tényleg zajlik elvileg verseny. De itt mi a tét? No, ennél már csak az a nagyobb talány, ki küldene Bálint Antóniára szavazatot. Ő még fénykorában sem volt igazán nagy sztár, mostanra pedig már csak a bizarr magánéleti történeteivel irritáló ex-celeb, akinek produktuma zérus.

Nyilván a sírógörcs annak is szólt, hogy ez továbbra sem változik. Az újrainduló karrier halva született.

Lilu Toncsi vigasztalgatása után még kénytelen volt Náray Tamás divattervezővel beszélgetni. Aki viszont nem nagyon akart mondani semmit, és ezt jelezte is. Először csak riporterkínzó hülye válaszokkal, aztán explicite is.
Később Czene Attila elegáns, argentin tangó-világbajnok felesége azon filozofált, vajon izzadtnak lenni jobb vagy más izzadtságát szagolni. Szombat esti látványos show-ba illő gondolatok ezek.

A nézőtéren Csonka András teljesített szolgálatot, akit szintén megrázott az egykori fotómodell önuralmának elvesztése, ezért olyan jópofákat mondott Varga Izabella férjének, hogy egy boldog férjnél többet nem is kívánhat magának az ember.
Szilveszter gazda családjából is csak annyit sikerült kihúznia, hogy ők azért nem táncolnának.
SS-Lilu-nak olyan keményen kellett lebandiznia emiatt Csonka Picit, hogy még az én ereimben is megfagyott a vér egy percre, pedig engem eddig még csak egyetlen egyszer, a céges karácsonyi bulin szólítottak Bandinak. Tévedésből, gondolom. (Remélem.)

Valószínűsítem, a vezérlőben ezalatt a nem is rövid közjáték alatt többen megőszültek, enyhén szólva sem ez volt a szándék. Dehát erre akkor kellett volna gondolni, mielőtt meghívták a műsorba a feltűnési viszketegségében magát véresre vakaró Bálintot. Igaz, ilyen magánszámra, illetve lavinaszerű hatásra én sem számítottam korábban.

Mindenesetre én nagyon jól szórakoztam. Nem Bálint nyomorán, valószínűleg tényleg valami baja van. Hanem azon a tanácstalanság szülte spontán abszurd komédián, amelyet a többiek alkottak a harsány vidámság és kiszámíthatóság kulisszái között.