Nagyon jó, hogy az utolsó munkával töltött héten nem jutott idő arra, hogy a múlt vasárnapi X-finálé mélyebb tanulságait elemezzem, mint ahogy terveztem. Nemcsak azért, mert halottba rúgni nem éppen ízléses, hanem mert érdemesebb inkább az aktuális tévés szezon valóban jó tehetségkutatójával foglalkozni, mint a nagyon fáradt, nagyon eltolt X-Faktorral.
Abból ugyanis azt a szomorú következtetést vontam volna le, hogy Magyarországon nincs értelme a popzenének.  Nem azért, mert idén képtelenek voltak összekaparni tizenkét épkézláb énekest az RTL Klub szerkesztői. Hanem, mert még az ún. profi fellépők is nagyon bénák voltak.

A Voice első élő adása színvonalát tekintve teljesen elhomályosítja az X-Faktort. Tényleg nincs olyan aspektus, amelyben a Voice nem verné a vetélytársat. Illetve van. Ez a TV2-re nézve sajnos a nézettség.

Persze most, hogy az RTL Klubon pihentetik a műfajt, a Voice is föl fog jönni. De nemcsak emiatt, hanem, mert - ránk nézve - sajnos erőltetik a bulvárt, és ez be is jön az első adás közönségszavazatinak tükrében. Az sms-ezésre hajlamos nézők ugyanis rendre azokat juttatták tovább, akiknek érdekes sztorijuk volt szemben általában olyanokkal, akik tényleg jók voltak.

Óhatatlanul is a Megasztárral, a TV2 történetének legjobb műsorával veti össze az ember a Voice-t. Öröm volt látni, hogy 2012-ben mertek visszanyúlni a régi, jófajta Megasztárhoz. Végre nemcsak ma divatos, egyslágeres senkik dalait meg teljesen elcsépelt "klasszikusokat" hallunk. Ráadásul a kíséret is élő. Ez az igényesség megérdemelne egy kicsit jobb hangtechnikát viszont.
A műsorvezetés teljesen rendben van, sőt. Szabó Kimmel Tamás annak ellenére kellően visszafogott, hogy neki harsánynak kell lennie. Dicséretes, ha a konferanszié nem érzi magát fontosabbnak a műsornál. Inkább csak a felvezetésben tette le a névjegyét, amikor is bizonyította, hogy a Voice-ban még a showmannek is jobb hangja van, mint bárkinek a konkurencia agyondicsért senkijei közül.

A zsűrin látszik, szóltak nekik pár apró módosításról a visszajelzések alapján. Ez Malek Andreánál a legszembetűnőbb. Szinte már nem is idegesítő, pedig már-már nézhetetlenné tette a műsort korábban. De, úgy látszik, van annyira fegyelmezett és profi, hogy képes visszavenni az irritáló viháncolásból.
Mező Misire is végre adtak valami ruhát. A többiekkel meg eddig sem volt különösebb gond. Somlót valószínűleg az időközben elmaradt világvége se zökkentené ki sztoikus nyugalmából. (Ami egyébként az amfetaminon élő x-es nagyasszony ordítozásai után kimondottan üdítő.) Caramel meg szerencsére továbbra is meglepően jó.

A produkciók láttán sincs az embernek más megállapítanivalója, mint az, hogy még egy ilyen valóban minőségi mezőnyben is kialakulnak az erőviszonyok. A legtöbb tegnapi fellépőre jó szívvel gondoltam vissza, mégis látszottak a különbségek. Ez azoknak jó hír, akik félnek a zenei tehetségkutatás jövőjétől. Amíg lesz egy tucat olyan énekes, mint akik tegnap fölléptek, nem üresedik ki a műfaj.

Szóval a műsor is, és a sztárjelöltek is rendben vannak, sőt. Valami viszont sajnos nagyot változott az első, ma már klasszikus Megasztár óta. Ez pedig a közönség ízlése. És bizony nem előnyére.

A közönség ugyanis a négy csapatból kétszer egyértelműen, egyszer pedig feltehetően a leggyengébb produkciót juttatta tovább. A szabály szerint ugyanis egy-egy mester három versenyzője közül a legtöbb sms-t besöprő automatikusan bent van a következő fordulóban, míg a másik kettő közül az egyiknek elengedi mestere a kezét.
Jó látszik a tendencia. A mai szavazókat már sokkal jobban érdekli a sztori, mint a tehetség és a teljesítmény. Naiv lenne azt állítani, hogy ez szűk tíz éve nem így volt, de akkor még a bulvárt adalékként kezelték. Mára pedig az állagjavítók fontosabbak lettek a valódi fűszereknél, sőt, magánál az alapanyagnál is esetenként.
A másik, ami egyértelművé vált, hogy a négy azonnal továbbküldöttből három húsz éven aluli.
Tehát sajnos igaz, hogy a popszakmában hátrány, ha az ember csak tehetséges, és egy kicsit túlkoros.
Ez csak részben írható a konkurencia számlájára. A TV2 maga is túlzottan a csodagyerekek bűvkörében él.

Az, hogy a tegnapi legerősebbek mindegyikének izgulnia kellett, rávilágít arra, mennyire alacsony az emberek stílusérzéke, mennyire nem tudják megítélni, mi a jó és mi a rossz.
Szegény Mohammed Fatima, aki e versengés első nagy áldozata - jelzem, azzal is föl lehet korbácsolni az érdeklődés hullámait, ha egy mester mer váratlant lépni - még hangszálödémával is messze jobb volt, mint az a kis tejfeles szájú, aki elnyerte a nagyérdemű feltétlen szimpátiáját. De a Fekete Vonat ex-énekesnőjénél tegnap tényleg volt jobb. Nagy tiszteletem Caramelé, amiért ezt ki merte mondani, amiért az ismeretlen, de tegnap jól teljesítő vietnami fiút nem helyezte hátrányba az egykor már befutott Fatimával szemben.
Viszont Czerovszky Heni vagy Veres Mónika mellett a két kis ikerlány nem is látszott. Csakhát ők ikrek, és az nagyon izgi, gondolta a közönség. Tévesen egyébként.

Az est legjobb előadása egyébként Schwartz Dávidé volt, aki annyira tetszett, mint már évek óta senki a tehetségkutatók színpadján. Azt vettem észre magamon, hogy érdekelni kezdett, milyen dal is az, amit előad. Több hangszín között zsonglőrködött bravúrral. És akkor gondoljunk bele szegény hülye Zámbó Krisztián nyűglődésébe, amelyet eszevesztett mentora még mindig valamilyen művészi teljesítménynek próbál beállítani!

Az elmúlt évek silány Megasztárjai, Csillag születikjei, és különösen nemrég még a profi sztárokkal (Csak a Bery - Csobot Adél féle duettet feledhetném!) is felsülő X-Faktor leszoktatta a nézőket az igényességről vagy a mélységről. Láthatóan nem tudtak mit kezdeni azzal, hogy valaki élő háttérrel énekli el Katona Klári szépséges karácsonyi dalát. (Ha egyáltalán hallottak a ma már jótékonykodással foglalkozó egykori énekesnőről.)
Ahogy azt az éneklésben nem kiemelkedő, de fésületlenségében, esetlenségében igen szórakoztató produkciót sem, melyet a sajnos kieső Gyöngyösi Tamás mutatott be. Őt az egyik ikerlány lökte ki ilyen érdemtelenül korán. Pedig ráférne arra az országra valaki szabálytalan, amelyik a személyiségmentes Vastag Csabát vagy Radics Gigit emelte pajzsra az utóbbi években.

A műsorkészítőknek azért azt tanácsolom: don't feed the troll. Ne az legyen a Voice célja, hogy az erkölcstelen és igénytelen Hajdú Péter bugyuta műsorában legyen anyag! Van elég hülye, akik örömmel demonstrálják is hülyeségüket a Frizbiben. Ezekért az emberekért, akiket ügyesen megtaláltak, kár.
Persze lehet, Fatima kiejtése és a többi jó veszélyeztetése majd fölráz pár olyan embert, aki már nagykorú és/ vagy ízlése is van.

Egyelőre a Voice még nagyon is benne van nálam a pixisben. Nagyon nem szeretném tehát, hogy a Megasztár visszakapása fölött érzett örömöm elszállna. Nehogy a Megasztár felidézése ne az első három jót jelentse, hanem a hanyatlásét.