Lassan le kell számolni azzal a romantikus és kedves képpel, amelyet Angliáról őrzünk a szívünkben. Nekem legalábbis Anglia asszociációs mezején elegáns, udvarias, kedélyes emberek ülnek egy-egy tea vagy gin and tonic mellett a hétszáz éves gyepen. Próbáltam elfordítani a fejem, amikor a metrón játszásiból késelő fiúkról vagy az ordenáréságig öt perc alatt lerészegedni képes lányokról volt szó. Minden rémhír ellenére úgy gondoltam, Anglia jó hely.

Most viszont már négy napja folyik elsősorban Londonban, de már nem csak ott, valami, amit nem értünk. Senki sem ért. Az angolok sem.

Történt valami rendőri túlkapás (?), valaki sajnos meghalt. A barátai erre lázongásra szólították föl az ő barátaikat (Éljen a Twitter!), és nemsokára százával vonultak ki az utcára. Aztán egyre többen és többen lettek az erőszak ellen tiltakozók. Míg végül a békeharcuk háborúba nem fordult.

Tegnap estére már nemcsak pár kuka és néhány rosszkor rossz helyen parkoló autó lángolt, hanem Croydon városrész bevásárlóutcája is. Többek között egy több emeletes bútoráruház teljesen kiégett.

Mára a zavargáshullám elérte Manchestert, Birminghamet és Liverpoolt is, és egyre abszurdabb esetekről számolnak be az ott élők. Állítólag - dehát ez a pletykaforradalom, úgyhogy miért is ne osztanánk meg ezt az infót; vagy igaz vagy nem - a londoni állatkert egyik tigrisét összekeverték Táncsics Mihállyal, és kiszabadították. A nagymacska nem sokáig élvezhette a váratlan szabadságot, és szerencsére jólnevelt csúcsragadozóhoz méltóan viselkedett, nem bántott senkit.

Egy másik rémtörténet szerint randalírozók egy csoportja a birminghami gyermekkórházat szemelte ki megostromlandó objektumnak. Nincs is néhány mankóval járó gyereknél, pár orvosnál és egy bohócdoktornál félelmetesebb szimbóluma a rohadt elnyomásnak...

Lényeges azonban, hogy csak kiszemelte, azonban semmi sem történt egy kis kiabáláson kívül, még az utcakövek is a helyükön maradtak. Csak a hangulat Angliában ezek szerint olyan, hogy ahol három huszonöt alatti ember összejön, már hívják is a rendőrséget. Vagyis finom világ lesz (van).

Ami viszont biztató, hogy a pletykaforradalom a résztvevőkön kívül mindenkiben megütközést kelt. Nemcsak a hivatalos, állami rendfenntartás kéri, hogy hagyják abba a randalírozást, hanem mindenféle emberek a világ minden szegletéből is elutasítják a látottakat. Sok kimondottan fiatal ember dühöng saját internetes felületén, de többek között a túlzott előkelőséggel nem nagyon vádolható focista, Wayne Rooney is kitwittelte felháborodásának hangjait.

Az okokat is vizsgálják már jópáran. Sok tüntető a pénz hiányát jelölte meg, mikor kérdezték, miért rombolja le saját városát.
Engem ez nem hat meg. Annyira csóró, mint az angliai hőzöngők, én is voltam. És zavart is eléggé. Mégsem jutott valahogy sosem eszembe, hogy ez feljogosítana mások vagyonának az elpusztítására, vagy főleg, hogy mások testi épségének (életének!) a veszélyeztessem.

Ami meg a szegénységet illeti, ezeknek fogalmuk sincs, mit is jelent az valójában. Akinek van olyan mobilja, amellyel az interneten keresztül összecsődíthet pár unatkozó suttyó havert egy kis hacacérára, az nem szegény. Nem csak az afrikai éhezőkhöz képest - hogy egy szélsőséges, de létező ellenpéldát mondjak - hanem sok európai helyzetével összevetve sem az, sőt talán Angliában is élnek elnyomottabb, nyomorgóbb emberek, mint ezek a semmirekellő alakok.
A mobil meg a twitterezés azonban nemcsak a technikai eszközök miatt zárja ki az igazi, mély depriváltságot, hanem arra is utal, hogy ezek a fiatalok részt vettek valamilyen oktatásban. Láthatóan túl sokat nem ért ez - ezért például az egész nyugati világ háboroghatna, persze nem így - de nem is analfabéták. Nemcsak hagyományos értelemben - írás, olvasás terén - hanem bizony a modern, vagyis a digitális analfabétizmus is elkerüli őket.

Az az Anglia, amelyet én szeretek, persze nem tűnik el, mert néhány neveletlen, ostoba, túlkoros kamasznak rombolhatnékja van.
A rendőrség tegnap még kérte a lakosságot, beszélgessenek el a gyerekeikkel; magyarázzák el, ez nem valami számítógépes játék. Akit elkap a rendőrség, az megbánja később.

Ijesztő szellemi tunyaságban tengetik ezek az emberek a napjaikat, ha külön tisztázni kell, hol húzódik a valóság és a tévé határa. Talán egy csöppet elkéstek vele.

Néhány randalírozó ugyanis coolnak gondolja, amit csinál, mert a bútoráruház lángba borítása tök olyan volt, mint Roxfort ostroma az utolsó Harry Potter filmben...
Persze az is nagy költségvetésű produkció, csak épp sokszorosan behozta az árát. Míg ennek a horror-picture show-nak semmilyen pozitív hozadéka sincs.