Roosevelt unokája levélben fejezte ki nemtetszését a nagyapjáról elnevezett tér átnevezéséről. Mostantól ugyanis a Budapest egyik legszebb helyén fekvő teret Széchenyi térnek nevezik, mert az ott székelő Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Pálinkás József ezt kezdeményezte.

Pótcselekvés ez a javából, semmi értelme sincs, a magyar virtus megmutatásán kívül.
Természetesen nem a legnagyobb magyar ellen van nekünk, ellenzőknek, kifogásunk, hanem azt sajnáljuk, hogy egy teljesen fölösleges, barátságtalan gesztust tettünk egyik legfőbb szövetségesünk, az Egyesült Államok ellen.

A 84 éves Anna E. Roosevelt levele ráadásul arra is rámutat, igenis eljutott ennek a híre Amerikába, és - ha másnak nem is - a családnak mindenképpen rosszul esik, hogy most ok nélkül "elveszik" híres ősüktől ezt a megtiszteltetést.

Tarlós István főpolgármester a Roosevelt-unoka üzenetére olyan választ adott, amely bármelyik fideszes kommunikátort kenterbe ver. Dagad a pökhendiségtől és a kivagyiságtól.

Mit illene mondani ebben az esetben? (Arról én nem is álmodozom, hogy egy ilyen emberi megkeresésre az lenne a reakció, hogy nem olyan fontos ez nekünk. Ha valakit ez zavar, akkor meg lehet változtatni a dolgot.)
De mivel ez egy megtámadhatatlan és tökéletes döntés, meg kellene nyugtatni a hölgyet, hogy ez nem Roosevelt vagy az amerikai nép ellen való, hanem csupán annyi történik, hogy egy Roosevelt-kaliberű magyar politikus, akinek munkájának eredményei a környéken találhatóak (Lánchíd, MTA) nevét viseli mostantól a tér.

Ehhez képest Tarlós szűkszavúan csak annyit közölt, a döntés végleges. Cserébe felajánlotta, amivel az itthoni ellenzőket is próbálták csitítani, hogy majd valahol valamikor lesz egy másik Roosevelt tér. Majd választanak valami jelenleg névtelen terecskét az amerikai nagykövetség közelében.
Hozzátette még, hogy ő nem sértődne meg, ha Amerikában át akarnának nevezni egy magyar vonatkozású közterületet.

Ez csak egy fokkal jobb, mintha azt mondta volna, hogy ha nem tetszik, Anna néni, kapja be. Egyetlen fokkal jobb.