A tegnapi El Clásicón végre a Barcelona meg tudta verni a Real Madridot. A pályán túl sok focit nem láttunk, mert a Madrid és főleg edzőjük, José Mourinho az előző két meccsen (egy döntetlen, egy Real-győzelem) mindent megtett, nehogy megismétlődjön az őszi fiaskó, amikor is a Barca könnyed játékkal és öt parádés góllal mosta le a fővárosi fehéreket. Ha tényleg játszani kellett volna, akkor a Madridnak most sem lett volna esélye, Mouék taktikája erre utal.

Taktika? Pszichikai hadviselés. A nagyszájú portugál szokásos nyilatkozatai, amelyekben előre csalást és tisztességtelenséget vizionál. Miközben ő küldi ki úgy gátlástalan védőit, hogy meccs előtt gránátvörös-kék vérbe áztatott zsebkendőt szagoltat velük.

Csúnya, de izgalmas meccs volt, és a második félidőben Lionel Messi két góllal helyezte jószerivel megdönthetetlen előnybe csapatát a jövő heti visszavágó előtt.
Még Mourinho is azt mondja, hogy lehetetlen küldetés a Bajnokok Ligájának döntőjébe eljutni. (Akit érint, május 28-ra NE csináljon programot!) Persze ez nyilván blöffölés is, de kivételesen akár igaz is lehetne.

Ezt a meccset látni kellett. Első sorban azért, amit a világ legjobb középpályása, Xavi Hernández mondott róla: "A foci győzedelmeskedett."
A Barcelona ugyanis arra is képes, amire kevesen: az elmúlt kudarcokból rekordidő alatt tanulni, és ha kissé a játék esztétikájára ment is a dolog, eredményes volt. A jobbik győzött, ha nem akarunka annyira patetikusak lenni, mint Xavi. A Barca elég jó ahhoz, hogy a Madrid nagyképű antifutballistáit - akik három éve először múlt héten egy kis fityfirisz góllal szinte véletlenül nyertek a Királykupa döntőjében - a saját fészkükben, a saját módszereikkel verjék meg.

Három momentumot ragadtam ki, mindhárom igen jellemző.

Az elsőn a Madrid hátvédje, a rendkívül ellenszenves Sergio Ramos mutatja be, mit jelent számára a szoros emberfogás. Ha ráül Messire, a csatár nyilván nem tud gólt rúgni. Azt is tegyük hozzá, ebbe a pozícióba sem magától került az argentin, Ramos lökte föl.

Ez már az első öröm pillanata. A frissen becserélt Affelay beadásából Leo lőtte be a gólt. A szokásos ünneplés rituáléja most egy kis erőfitogtatással is bővül.

Végül a megkönnyebbülés pillanata. Messi euforikus, Carles Puyol rangidős csapatkapitány pedig végre megnyugodhat. (Utóbbi ha még egyszer meg mer sérülni, személyesen rúgom fenékbe. Aki úgy játszik, mint ő tegnap, az nem hiányozhat.) Óriási feszültség alól szabadultak föl.