Négy hónapja szerepelt utoljára a blogon tisztán zenei összeállítás, ekkor derült ki, hogy melyik az a harminc szám, amely életem első harminc évében a kedvenc lett.

Ma Máté Pétert szeretném prezentálni. Különösebben nem kell bemutatni, mert bár 26 éve meghalt szegény, a zenéje azóta is része minden rádió műsorának, és biztos vagyok benne, hogy azóta születettek is hallották már.

Máté Péter az egyik legkorszerűbb énekesek egyike. Nagyjából akkor volt a diszkó-funky magyarországi első embere, amikor Amerikában is erre táncoltak. Lassú számai már-már giccsbe hajlanak, mégis van bennük valami érzékenység, amely miatt ezek is joggal klasszikusak.

Egyébként sikeréhez hozzájárul nyilván, hogy a szövegek kellemesen sablonosak néhol, de a zeneiség - főleg a hangszerelés igényessége - viszont a magyar popzenében nem túl jellemző. Ezt még az én nem túl vájt fülem is hallja.
A szövegek ettől függetlenül jól vannak megírva, sok sorában szívesen hallja vissza az ember saját érzéseit, de majdnem mindig valahogy a giccsradar megszólalása előtt felhagy a mézmáz fokozásával.

Máté Péter amúgy a családi legendárium része is. Nagynéném legalábbis azt állítja, majdnem rokoni viszonyba kerültünk vele általa. Mindig nagyon kedves fiúként emlékszik rá, gúnyolódás nélkül (egyik udvarlóját, aki szintén rendes volt, paprikás krumplinak hívta annak unalmasságát és egyszerűségét érzékeltetendő), és tőle az nagy szó.

+ 1. Járom az utam

Nem saját szám, hanem feldolgozás. Azért került ide, mert ez a tipikus példája annak a jófajta hangszerelésnek, amiért Máté Pétert nagy zenésznek tartjuk. Nagyon kellemes funky ez a műfaj első virágzásának idejéből.

5. Zene nélkül mit érek én?

Ez Máté egyik legpörgősebb száma. Nem véletlen, hogy a régebben funky-babérokra törő Back to Black fel is dolgozta.
Máté Péternek egyébként egyik jellegzetessége, hogy igen látványos tévéfellépései is voltak. Éljen a neon!

4. Most élsz

Ezt a számot Rúzsa Magdi előadásában szerettem meg. Az eredeti verzió nekem kicsit lassú. A szöveget azért szeretem igazán, mert kétfenekű: akár félig teli is lehet az a pohár, akár félig üres.

3. Hazám

Ez a S. Nagy István szövegére írt dal nem kopott semmit, hangzása pedig nekem John Lennon hallgathatóbb szólómunkáját juttatja eszembe (vö. Imagine). Ehhez is kötődik nagyszerű megasztáros pillanat, Oláh Ibolyának köszönhetően.
Valami ilyesminek képzelem a hazaszeretet egyébként.

2. Ott állsz az út végén

Dédelgetek egy emléket ezzel a dallal. Egyszer jöttem haza moziból este. Szokás szerint zenével zártam ki a külvilágot. Fölszállt egy igen részeg párocska, hangosan kiabáltak egymással. Följebb tekertem a hangerőt, de nem lehetett nem látni őket. Zavartak, féltem is tőlük kicsit. Leültek elém.
Egyszer hátrafordult a férfi, kérdezte, hol van az x y utca, ahol le akartak szállni. Már túlmentünk, mondtam. De szálljanak le a következőnél, és a túloldalon ott a megálló visszafelé. Két megálló, és ott vannak.
Látszott, elfogadja a felkínált megoldást, és engem ez igen megnyugtatott.
De ennél jobb történt. A férfi rám nézett nagy, sötét szemeivel, és nagyon komolyan azt mondta: Az Isten áldja meg! És leszálltak.
Nagyon jól esett, és ez a szám kísért aztán haza.

Amúgy megérne egy misét, hogy mit követhetett el szegény Péter felesége ellen, hogy egy ilyen számot énekel neki.
Az Magyar Televízió felvétele pedig priceless. Különösen a recitativo részt a babakocsis-kutyás anyukával ajánlom figyelmetekbe.

1. Egyszer véget ér

Egyszer már majdnem betettem ezt a dal a blogra, de azt hiszem, sokkal örömtelibb apropó, hogy Máté Péter elénekelte a magyar popzene egyik legszebb, legmegrázóbb dalát, és most zsenijét ünnepeljük.

Ami pedig ehhez a különleges videót illeti, Michael Knopf ígéretes balett-táncos volt, de egy autóbalesetben megsérült a gerince, sosem táncolhatott többet.
Hallott erről a dalról, és szerette volna "eltáncolni". Hagyományos értelemben persze nem tehette meg, de a dal szövegét gyönyörű mozgáskultúrájának segítségével elmutogathatta, visszatérhetett a színpadra. Tessék figyelni az arcát!
Nagyon régen láttam még a tévében ezt a csodálatos produkciót, és sosem tudtam feledni. Örülök, hogy ismét láthatom, és megoszthatom veletek.