A hódmezővásárhelyi polgármester szép, nagy autóval jár. Ezt persze nem ő fizeti, de ez így szokás, ezen fennakadni értelmetlen. A magukat a hazáért feláldozók valahogy mindig kellemes körülményeket teremtenek lelkiismeretes munkájuk köré.

Ugyanilyen hobbi, hogy ezt egymás szemére hányják, és azért többnyire a másik fél belemegy a játékba. Mert tudja, hogy hiába pótcselekvés és képmutatás ez, az irigység az egyik utolsó dolog, amely még megérinti az embereket.

Lázár János, aki a Fidesz frakcióvezetője is, és mostanában szakmaiatlan törvényötleteivel borzolja még a saját pártjának szakértőinek az idegeit.

Ama legendás kétharmadra Lázár médiaszereplések szintjén is fölbátorodott. Most még neki áll följebb, hogy merészelik firtatni egy ilyen nagy formátumú politikus költségeit. Egy olyan V.I.P - t, mint ő, simán megilleti közel egymillió forint havonta, mert ő bizony egy seggel két lovat is megül: csak úgy cikázik imádott Hódmezővásárhelye és az imádott Orbán Viktor között. Ehhez biztonságos autó kell, elvégre a gyerekei is a kocsiban ülnek; gondolom, máris valamelyik minisztériumnál dolgoznak a közjóért, ezért lehet rájuk hivatkozni, ha egy köz által fenntartott autó utasaiként merülnek föl.
Bár mintha az is kiviláglott volna Lázár szavaiból, hogy a biztonság neki azt jelenti, hogy a járgány nem robban le 10 km-ként. Hogy is nézne az ki, hogy a frakcióvezető-polgármester őméltósága az árokparton várja a segítséget, közben meg a haza oda lesz?

Persze az is lehet, hogy valami egész másról van szó. Ugye tudjuk, mit szoktak nagy autóval kompenzálni? Abba meg belegondolni sem merek, mire utal ez a lerobbanástól való zsigeri félelem...