A Westbalkán tragédiája után most természetesen keresik a felelősöket. Bár mindig azt gondoltam, mindenki elsősorban saját magáért felel, ebben az esetben talán pont az a lényeg, hogy ez a "saját maga" elveszett, és lett belőle "mindenki". Tömeghisztériának nevezik ezt, az ember - és ez független a korától vagy az intelligenciaszintjétől - ilyen helyzetben nem önmaga már, hanem egy sarokba szorított, sebzett vad, amely bármit megtesz a menekülésért. Amikor kitör, nagyon kevesen képesek észszerűen viselkedni.

Ezért tartom kissé meredeknek, sőt nem is igazán járható útnak, amikor azt kérdezik, miért mentek oda a klub vendégei. Nem vagyok járatos az éjszakai életben, de a Westbalkán neve nekem is ismerős. Jó hírű helynek számított régebben. Elsőre nekem sem negatív előítélek jutnának az eszembe, nem tűnt sosem veszélyes helynek. Miért ne menne oda bárki is?

Ennek ellenére egyre többfelől hallom a szórakozók felelősségének firtatását. Miért megy valaki egy buliba? Mert így akar szórakozni. Nem kell ebből szemforgató sorstragédiát csinálni.
Igazi otthonülő típus vagyok enyhe agorafóbiával, az ilyen helyek, helyzetek alig vonzanak, a piáló kölyköktől mentsen meg az Isten, mégis be tudom látni, van, akinek ez kell. Ezer évek óta megszokott, hogy a fiatalabb emberek zenés-táncos mulatságokon eresztik le a fáradt gőzt, ismerkednek vagy éppen csak jól érzik magukat. Most pedig erről a teljesen normális és elfogadott dologról úgy beszélnek, mintha eleve valami borzalom lenne.

Az a borzalom egyébként, hogy még mindig virágoznak olyan vadkapitalista szemléletű nyerészkedők, akik egy párszáz embert befogadni képes helyre eladnak háromezer jegyet. És tényleg meg kell halnia valakinek, hogy ezzel foglalkozni kelljen.

A Mokka ma reggel még egy lapáttal rátett a demagóg hülyeségekre. Azt kérdezték a nézőktől, hogy ezek után elengedik-e a gyerekeiket este szórakozni. Természetesen ezeket a reggeli kérdéseket nem kell komolyan venni. De biztos van, aki mégis elgondolkodik rajta.

Az egész felvetés értelmetlen. Sajnos ilyen - vagy más baj - bármikor megeshet. Talán, ha a kedves szülők, akik Liptai Claudiától értesültek arról, hogy egyáltalán létezik Westbalkán nevű hely (holott a szemük fénye másfél éve minden hétvégén ott táncol), arra nevelték volna a gyerekeiket, hogy ha látják, tízszer annyi ember furakszik be valahova, akkor ők már ne tegyék, nem történhet ilyen.

Nem utólag kell újabb pánikot kelteni a médiában, meg 17 év nemtörödömség után most két hétig szigorúskodni. És főleg nem az áldozatok között kell keresni a bűnbakot, mégha birkák voltak ezek a javából.