Két hét múlva karácsony, és ez sokunknak az év végi, várva várt kis pihenőt is jelenti, nemcsak a megváltó születésnapját.
És persze sok-sok szokást, mely szintén egy formája a pihenésnek, hiszen a sütögetés és a dekorálás nagyon más jellegű munka, mint amit egyébként a legtöbben csinálunk a munkahelyünkön.

Csakhogy sem a lazulást, sem az áhítatot nem adják olcsón. A napok szerencsétlen esése miatt karácsony mindkét napja hétvége idén, amikor legtöbbünk amúgy sem dolgozik. A szenteste viszont pénteken lesz. Azt a napot holnap fogjuk ledolgozni. Vagyis inkább úgy fogalmaznék, ahogy egy kollégám az előbb Dolgoztok holnap? kérdésre önkéntelenül felelt: Bent leszünk.
Mivel ahhoz még fiatal vagyok, hogy tisztességes mennyiségű szabadságom lenne, ez már a sokadik munkahelyen töltött álmunkanap lesz, és a legjobb szándékkal is tényleg csak annyit jelent, hogy ilyenkor bent vagyunk.

Igazságtalan, hogy ilyenkor önkényesen lerövidítik a hétvégémet, és tönkreteszik a kellemes, ráérős péntek esti punnyadást, vagy éppen bulizást, ha valakinek arra fáj a foga.

Azzal indokolják a ledolgozás szükségességét, hogy ezek a napok, ill. a hiányuk visszaesést jelentenének a gazdaságnak. De pont azért, mert ilyenkor a többség inkább fogyasztja a szabadságát, mindenhol takarékon ég a munka. Vagyis ez valójában senkinek sem jó: a munkáltatónak ilyenkor is biztosítania kell a feltételeket (pl. fűtés, villany stb.), a munkavállalók meg vagy elvállalnak egy hatodik napot is, vagy a drága szabadságuk kárára maradhatnak csak otthon.
A kevés dolgok egyik, amiben smucig vagyok, az a szabadnap. Szóval a ledolgozós szombatok az értelmetlen és irritáló óraátállításhoz hasonlatosak. Valami fontoskodó hülye kitalálta, rákaptak, és a nyakunkon maradt. Senkiben sincs annyi mersz, hogy egy tollvonással beszüntesse ezt az ökörséget.

Nehogy már december 24-én akarják megváltani a világot az üzletemberek! Adják csak szépen oda az alkalmazottaiknak (az állam is az övéinek) ajándékba! Főleg, mert az utána következő valódi ünnep hétvége.

És én a többivel is így tennék. Egy évben pár ilyen nap van, még akkor sem kottyanna meg a magyar vagy az európai gazdaságnak, ha egy csütörtökre eső nemzeti ünnep és az utána következő hétvége például csak úgy, ingyen egybenőne, ha ez ténylegesen egy valódi munkanap lenne. De így, hogy az a pár ember, aki bevánszorog a rend kedvéért, nem oldja meg a hiányokat pláne.

De most azért mégis van remény, hiszen új kormányunk van. Az ő értékrendjük meg sokkal közelebb áll az ember - és családbarát szemlélethez, mint az előző bankár-burzsoá kizsákmányolóké.

A KDNP (szerintük) jó keresztény módjára, be akarja tiltani a vasárnapi vásárlást, helyette járjon a magyar templomba, utána pedig töltse az időt a családjával! Nekem megvannak ugyan a kétségeim, vajon megnő-e a hívek száma, ha a pláza zárva, de ez legyen más baja. Eddig sem vasárnap jártunk bevásárolni, ezután sem járnánk templomba. De bosszantana, hogy ha akkor kellene valami, ha csak akkor érnék rá, nem tudnám elintézni, mert valaki rám akarja erőltetni az elképzeléseit a világról.

Ez egyébként nem a magyar kereszténydemokraták agyából pattant ki, a katolikus Európában - pl. Ausztriában, hogy személyes tapasztalattal álljak elő - szintén nincs nyitva semmi sem vasárnap. Szóval ez egy réges-régi gumicsont, amelynek rágása valódi vasárnapi kereszténnyé avatja a politikust.

A 2010-es advent remek alkalmat szolgáltathatott volna a KDNP-nek, hogy bizonyítsa, neki a vasárnap nemcsak a dogma meg a mások életébe való belepofázás miatt fontos, hanem tényleg a családok és a vallásosság miatt.

Első lépésként ugyanis semmiből sem állt volna valamikor ősz elején hozni egy rendeletet, hogy december 24. szabad, és két héttel korábban sem kell előre megdolgozni érte. Hivatkozási alap lehetne, hogy ez már a harmadik adventi hétvége, és a karácsonynak a várakozás legalább annyira fontos része, mint maga a születés.

Technikailag a szentestét munkaszüneti nappá lehetne nyilvánítani. A KDNP ezzel egy hasznos és népszerű eredményt mutathatna föl. Olyat, amely nemcsak elvakult, maroknyi hallgatóságának tetszik. Olyat, amely nem kerül sokba. Olyat, amely ráadásul szinkronban van az egyébként nem túl hitelesen hangoztatott eszméikkel.

Kár, hogy kihagyták ismét azon kevés esélyek egyikét, amikor valami jót tehettek volna Jézus nevében a mai magyarokkal.