A jobboldali sajtó és média visszhangzik ettől a valóban kissé visszás ötlettől: a Román Nagykövetség kibérelték a Nemzeti Színházat, hogy az elegáns épületben ünnepeljék december 1-ét, a Román Nemzeti Tanács létrejöttének emléknapját, ami a magyaroknak gyásznap, hiszen ez gyakorlatilag Erdély beolvasztását jelentette a Román Királyságba. Ez mindenképpen ízléstelen gesztus. Talán azzal magyarázható ez a diplomatáktól különösen nagy tapintatlanság, hogy Romániának - érthető okokból - már nem fáj annyira a múlt, náluk ez a nap már csak egy nemzeti ünnep, csupán protokoll. Magyarellenességet, pláne rossz szándékot a party helyszínének kiválasztása mögött nem feltételezek.

Reflex-szerűen azonnal bűnösöket kell keresni, hiába van szó egyszerűen valószínűleg egy faux-pas-ról. A jobberek szerint a románoktól ez simán kitelik, rajtuk ezt már nem is érdemes számon kérni. Na, de ki adott engedélyt erre a pokoli, hazaáruló murira? Természetesen a románoknál is rosszabb Alföldi Róbert. Vagy Roberta, ahogy ezekben a körökben nevezni szeretik, mert viccesek nagyon. A nemzeti érzésekről csak apró gyászkönnyel a szemünkben beszélünk, de egy másik ember állítólagos nemi irányultságát nyugodtan ki lehet figurázni a nyilvánosság előtt...

Alföldi Róbert neve, aki egyébként kiválóan igazgatja a Nemzetit lassan három éve, eddig nem merült föl az új kormány halállistáján. A Nemzeti XXI. századi műhely, kiváló a társulata, sokszínű a repertoárja és annak a belsőépítészetileg sok sebből vérző épületnek mára külön atmoszférája lett. Utóbbi nem csupán Alföldi érdeme, egy idő után minden háznak lesz lelke.
Ha színházba akarok menni, a Nemzeti műsorát is mindig megnézem, mert csalódottan még nem nagyon távoztam onnan. (Ez Jordán Tamás igazgatóságára is igaz persze.)

Rövidre zárva: a Nemzeti Színház jó.

Persze nem mindenkinek. Önmagában persze nem baj, ha vannak kritikus hangok. Csak az a fájó, hogy a legtöbbször valahogy mindig büdösliberálisozásba torkollnak ezek a művészeti viták. Alföldi Róbert pedig régi és nagy szálka a nem-liberálisok szemében. Egyszer, jó régen már kifejtettem, hogy a sok hagyományos szitokszó mögött (vérjobb-oldalon szalonképtelen feltételezett vallási, szexuális, politikai hovatartozás) emberileg érthető érzések vannak: Alföldire van miért irigynek lenni.

Főleg, mert amiben benne van a nemzeti szó, attól ezek a "kritikusok" megvadulnak. Az nem lehet, hogy egy ilyen ember diszponáljon a Nemzet Színháza fölött! És persze Alföldi Róbert nem feltétlenül jár külföldre is dolgozni, szemlélete összecseng az európai trendekkel, míg a magyarosch ízlésvilágtól valamiért idegen.

Sokan most Alföldi fejét kívánják, és ez mindenképpen jó ürügy. Látjuk, mennyire mohón habzsol be mindent a Fidesz, ami csak megtetszik neki. És nemcsak mellőzött művészek ülnek a szimpatizánsok soraiban, hanem a feladatra alkalmasok is. (Ugye, az első igazgató, Schwajda György volt.) Alföldi hiába dolgozik jól, azzal nem vonta magára ellenlábasai figyelmét. Székére jelentkező bőven akad. Ez a szerencsétlen eset pedig - őszintén remélem azért azt is, a Nemzeti vezetéséről is jogosan feltételezem a figyelmetlenséget, és nincs a háttérben valami eltúlzott szabadelvűség - Alföldire irányította a reflektort. Látjuk, a média, sőt még a tudomány világa sem ússza meg a nagytakarítást.
Vágó Istvánt új vetélkedőjéből egyszerűen kitették anélkül, hogy a TV2-nek fogalma lenne arról, ki lesz helyette. Vágó bár az egyik legnépszerűbb tévés, túl vehemens védelmezője Gyurcsányéknak. Én sem utóbbi tevékenységéért szeretem, de már szívesen látnék egy értelmes vetélkedőt, olyan vágósat. De a TV2 nem meri őt főműsoridőben képernyőre tenni. Fiatalításról beszél, közben Havas Henrikkel tárgyal...
Azt is múlt héten olvastuk, hogy Tamás Gáspár Miklósnak fölajánlották a nyugdíjat, mert nyelvvizsga híján veszélybe került egyetemi tanári állása. Miért is kellene egy TGM-nek bizniszinglisül csevegnie? Ne már!

Alföldi Róbert most megkönnyíti azok dolgát, akik egy ilyen malőr nélkül sem szívesen látták abban a székben. Hiába csinált olyat, ami ritkaság, visszamondta a rendezvényt ezzel belátva döntése helytelenségét. Ha emiatt távoznia kell, még azt sem lehet mondani, hogy alaptalan. Akár azzal is meg lehet vádolni, hogy szándéka - a román és a magyar nép közeledésének elősegítése - a visszájára fordult. Az eset fölkorbácsolja az ellentéteket, a tanulság pedig az lesz, hogy már megint valami békétlenség van a két nép között, pedig valójában nincs is.

Ha viszont Alföldit kirúgják, akkor kérdéses, fennmarad-e az a szellem, amely most a Nemzeti Színházat jellemzi. Valószínűleg nem. És én ezt eléggé sajnálnám.