Az semmi, hogy egy hét múlva én harminc leszek, na de, hogy John Lennon ma lenne 70, az elképzelhetetlen!

John Lennon két életet élt a neki jutó negyven év alatt. Először - és természetesen midenek előtt - ő volt a Beatles ritmusgitárosa és énekese. No meg persze a vezére, filozófusa és költője. Persze valójában popsztár volt, akinek néha túlmisztifikálják géniuszát mint dalszerzőét.

Isten ments, hogy én most degradálni szeretném a munkáját vagy a tehetségét! Szó sincs ilyesmiről! A Beatles ötven éve tűnt föl, és azóta nagyon kevesen érték őket utol, ha egyáltalán sikerült nekik.

Lennon viszonylag hamar rájött, hogy nemcsak zenéjére kíváncsiak, hanem bármire, ami vele kapcsolatos. Így ő attól sem riadt vissza, hogy gondolatait a világbékéről, a szeretetről és a szolidaritásról, megossza világméretű hallgatóságával. Ezek a gondolatok ma közhelyek, de amellett talán nem kell különösebben érvelni, hogy a lennoni békepártiság átformálta a világot. Az elsők között volt, aki hírnevét az ún. jó ügy érdekébe állította csatasorba. A Beatles nem csupán zenéje miatt a világ legnagyobb együttese ma is, hanem azért, mert Lennon volt az ideológusa.

John Lennon nagy szerelme Yoko Ono volt. Az akkortájt divatos japán képzőművésznőt (akinek egyik alkotását a budapesti Ludwig Múzeumban is meg lehet csodálni) minden fekete öves Beatles-rajongó utálja, hiszen miatta oszlott föl az együttes. Állítólag. Ha egy kicsit realistábbak vagyunk, láthatjuk, tíz év zenélés és legnagyobb-sztárság után egyszerűen elfáradtak. Ha Yokót vádolni lehet valamivel Beatles-ügyben, az inkább az, hogy soha többet nem alakultak újra. Johnnak mellette már nem volt az együttesre többé szüksége.

John Lennon hetvenes évekbeli muzsikája már messze nem olyan könnyen fogyasztható, mint a korábbiak. Némi malíciával azt is mondhatnánk, nagyrészt egyáltalán nem is fogyasztható. De azért van egy-két dal, amely nélkül Lennon életműve nem teljes.
A leghíresebb minden bizonnyal az Imagine! A békeharc alaphimnuszának tartják joggal, mai szemmel talán azt mondanánk rá, hogy naiv. De akkor nem számított annak. Lennon politikailag nagyon kényelmetlen volt, elsősorban Amerikának. Komolyan megnehezítették ottani letelepedését a hivatalos szervek. Fő veszélye az volt ténykedésének, hogy ha Jézusnál nem is volt több követője, de akármelyik hivatalban lévő politikusnál többen hallgattak rá. Ráadásul úgy politizált, hogy a politikát megvetette. Az Imagine! nem csupán egy lelkesítő, hippi dal, hanem - ha úgy hallgatjuk - a létező rendszer megkérdőjelezése.

Egykori szexuális forradalmárként is egy lépéssel tovább ment, a többi, időközben kiöregedett hippi.
Első feleségével csúnyán bánt, hűséges sem volt hozzá sosem. De Yoko mellett sosem volt más nő. Látszólag szétválaszthatatlanok voltak, egymás iránti szenvedélyük sosem fulladt ki. John kiállt Yoko mellett, pedig nemcsak a féltékeny rajongólányok vagy a rasszisták ágáltak ellene, hanem a sajtó is ellenségesen kezelte ezt a valóban furcsa, de mindig erőt sugárzó nőt. Állandó jelzője lett az újságokban például, hogy csúnya, mely jelzővel azért még a mai, nem túlságosan szívbajos bulvárlapok is fukarkodnak, akkor pedig minden további nélkül leírták. Melyik ma szupersztár vállalna föl a nyilvánosság előtt egy olyan nőt partnereként, aki nem fér bele a rocksztár-imidzsbe, vagyis aki nem fiatal és topmodell külsejű? (Szeretek nevetgélni azon a tényen, hogy Yoko és Dr. Torgyán egyidősek, ami azt jelenti, hogy Lennonnál nyolc évvel idősebb.) Lennon igazi férfiként viselkedett, megvédte őt.

A Womant tartom John Lennon szólómunkái közül a legjobbnak. A videón semmi olyan nem látszik, mégis zavarbaejtő, mert ellentétben a filmeken látható szerelmi jelenetek túlnyomó többségével, ez valódi.

A fairség érdekében el kell ismerni, ma nem Lennonék állnak nyerésre. Rendkívül cinikus korban élünk, amely a háború-ellenes tüntetéseket megmosolyogja, és a népszerű művészeket megtanulta zsebre tenni. Akárhogy gondolkodom, Lennon halála óta nem jut eszembe senki, aki annyira hiteles, független és hatásos lett volna, mint ő.