A kétharmad a forradalma már majdnem fél éve lezajlott, de a második Orbán kormány még csak a 100. napján van túl. Orbán Viktor ennek örömére értékelte saját munkáját.

A Fidesz nyolc évet várt, mire visszakerült a hatalomba, és Orbán Viktor nagyvonalúan lemondott az ilyenkor szokásos türelmi időről, ez pedig a magyar parlamentarizmus legtermékenyebb időszakát eredményezte.

A mennyiség és a minőség viszont nem jár egy cipőben feltétlenül. A kormány a kezdeti látványpolitizálás (pl. kettős állampolgárságról szóló törvény) és a Kósa-féle szerencsétlen elszólás után hamar elő kellett rukkolni valamivel. Így Orbán bemutatta a 29 pontot, melynek értékét nehéz pontosan meghatározni. Olyan komolytalanságok mellett, mint a pálinkafőzés előremutató dolgokkal is készültek, ilyen például a bankadó.

Az új kormány legnagyobb pofonját nem belpolitikai téren kapta, hanem Barossótól. Így Orbánék terve a deficit-kitolással meghiúsult. Ezért is leptek meg mindenkit, amikor megszakították a tárgyalásokat az IMF-fel.

A magyar gazdaság nem omlott össze, de a devizahitelesek helyzete folyamatosan romlik.

A helyhatósági választások közeledtével halkulnak a konkrétumok, a jogilag legnagyobb ellenzéki párt október 3. utánra várja a feketelevest. Az viszont biztos, hogy az új költségvetés miatt kiderül, mekkora iramban folytatódik a nagy menetelés.

Érdekes, hogy a látszatra mennyire fittyet hány a Fidesz, ill. mennyire nem törődik a saját hívein kívüli emberek véleményével. A Nemzeti Együttműködésről szóló nyilatkozat már mindig magánhordozza majd a diktatorikus mellékízt. És Dr. Schmitt Pál köztársasági elnök és érdemérem-alapító sem lesz hiteles államfő mindenki szemében.

Egyelőre azonban álljunk meg mi is egy percre Orbán Viktorhoz hasonlóan az eddig látottakat elemzendő.