Boross Péter volt kormányfő, ill. az utóbbi években intellektuális közéleti megmondóember érdekes nyilatkozattal borzolta a kedélyeket múlt héten.

Azt már eddig is tudtuk, hogy a népszaporulat növekedése érdekében különadót vetne ki a gyermektelen emberekre. Azokra is, akik nem önszántukból nem vállaltak gyereket. Mint mondja, nem kell ebből érzelmi kérdést csinálni, aki nem szül, az fizessen. Személy szerint nem tudom, mi lehetne ennél inkább érzelmi kérdés...!

Megosztotta azt a sajátos, bölcsességét kissé megkérdőjelező nézetét is, hogy az überciki Schmitt Pál, aki láthatóan nem érti, mi a feladata a köztársasági elnöknek, ennek ellenére alkalmas, hiszen magas. Gondolom, a hatalmi ágak harmóniája érdekében kifejezetten jót tesz a közjogi berendezkedésünknek, hogy a miniszterelnök meg nem annyira.

A bombát azonban ez robbantotta:

hitem szerint lehetnénk királyság is

Persze ez Boross részéről is csak egy ábránd. Erre most sem szükség, sem lehetőség sincs. És a kijelentés is a Szent Korona-tan új alkotmányba emelése kapcsán merült föl, nem önnállóan. Mégis megér egy kis továbbgondolást.

Mellette szól, hogy a mai, modern királyságok rendre sikeres és fejlett államok. Az ötletet talán kissé túl komolyan vevő baloldali kritikusok érvelése, mely szerint a királyság nem korszerű, nem érvényes, ha a mai alkotmányos monarchiákat figyeljük meg. Az a fanyalgók fantáziátlanságát minősíti, hogy a királyságot mint intézményt még mindig a Hetvenhét magyar népmeséből ismert folyamatosan koronában és hermelines palástban pöffeszkedő uraságokkal azonosítják.

A XXI. századi valóságban az urakodók főleg jó és emelkedett dolgot jelentenek. Jótékonykodnak, és ezzel másokat is a jószívűség erényére tanítják, többnyire magasan képzett emberek, akik fontos munkát végeznek, és összetartják és képviselik a nemzetet. Életük példa. Habár nem mindegyikük viselkedik példamutatóan, tekintélyüket pont az a nagy fokú, össznépi megütközés láttatja, mely egy-egy ilyen botlást kísér.

A régmúltból főleg azt a méltóságot hozták magukkal ebbe a kicsit szürke, kicsit túluniformizált világba, melytől a globalizációt elkerülni nem tudó - és valószínűleg nem is akaró - emberek is átélhetik a jó értelemben vett nacionalizmus örömét és büszkeségét.

Viszont sokba kerülnek. És ebben a válsággal megvert világban eléggé visszás lenne preszizskiadásokra szórni a pénzt. Egy olyan országban, ahol a királyság története nem szakadt meg, hanem egy már létező rendszert kell finanszírozni, azért könnyebb áldozni rá. De Magyarországon több mint hatvan éve vége a monarchiának papíron is, a trónon meg már az első világháború óta nem ült senki. Az lassan egy évszázad.

És ezzel el is érkeztünk a legkényesebb kérdéshez. Ki lenne a király? Jogfolytonosság szerint talán a Habsburgok. Bár a magyar legitimisták ma is II. Ottóként tartják számon az utolsó Habsburg trónörököst, az európai politikus 1961-ben lemondott trónigényéről. Arról nem is szólva, hogy az üres trónhoz hasonlóan nemsokára ő is betölti a százat.
Közismert fia, György, a magyar pártpolitikába is belekóstolt az MDF színeiben - csekély sikerrel.
Aki a magyar hagyományok híve, nem is biztos, hogy támogatná a nagyon magyarbarát, mégis "idegen" uralkodócsalád visszatértét.

A magyar arisztokraták köréből azért lenne bajos választani valakit, mert hivatalosan nem léteznek, és közülük is sokan informálisan sem viselik rangjukat. De ha mégis sor kerülne egy rendi gyűlésre, milyen alapon és ki választaná meg a királyt? Csak a nemesség vagy népszavazást írnának ki? Népszavazással királyt választani elég abszurd ötletnek tűnik; ha pedig ebből a "köznép" ki van zárva, az tényleg visszavezetne valamilyen régmúlt időbe, amely finoman szólva nem eurokonform.

Abba belegondolni sem merek, hogy esetleg az államfőre szálljanak rá az uralkodói jogok. Hiszen egy monarchiában - legyen ez a legmodernebb alkotmányos berendezkedés - köztársasági elnökre nincs szükség. Dehát... Ne, ne is gondoljunk bele!

Mivel egyáltalán nem valószínű, hogy ezek közül bármi is megvalósul, viszonylag könnyű szívvel kérhetem föl olvasóimat az eheti szavazásra: szeretnének-e valakit a magyar trónon látni? Kommentben pedig a királyjelöltek nevére is tehet bárki javaslatot.