A drogtermesztő lebukik. A nyomozást követően a bíróság elítéli. A drogtermesztő a büntetés elől külföldre szökik, és ott hosszú hónapokig bujkál. Aztán elkapják, és hazahozzák. A repülőtéren a komplett sajtó és számos éljenző várja, akikre ő nagyképűen és diadalittasan mosolyog. Az egyik rajongó elkurjantja magát: „Te vagy a legjobb!”
 
Ugye, milyen abszurd ez a jelenet? Pedig pár napja Ferihegyen történt. A jogerősen elítélt drogtermesztő nem más, mint Farkas Péter, aki száz éve aranyérmet nyert az olimpián. Ez egyesek számára elegendő a felmentéshez, sőt a bűnözőt meg kell tapsolni.
 
Szerintem egyenesen fegyvereket kellene osztogatni az olimpikonoknak, hiszen ők fölötte állnak a normáknak. Amúgy is szomorú a sorsuk: csak pár vacak pluszpontot kapnak az egyetemi felvételin (a pécsi most úgyis a pisztolyhőseiről híres; ma már a fölösleges diákrektor – választásra is terroristának maszkírozva kampányolnak; megsúgjuk nekik, hogy elvileg tanulni járnak oda?). Alamizsnaként hajít nekik az állam valami százezres nagyságrendű életjáradékot havonta, továbbá akármikor beülhetnek szakérteni szenvedni a lassan megszámolhatatlan sportcsatorna egyikébe vagy edzősködhetnek valami noname kompánia mellett bagóért, esetleg akár egy teljes napon át kell reklámot forgatni szaros kis milliócskákért. Ez tényleg nagyon kemény! Jogos, ha az ember picikét letéved a helyes útról. Sőt! Az igazi magyar hős túljár a hatóságok csökött agyán is. Hej mekkorát csavarinhatott Ruzsa Sándor a bajszán büszkeségében a Hadak Útjáról letekintve, amikor Farkas a kendert locsolgatta!
 
Javaslom, hogy más szórakoztatóipari zsenikre is terjesszük ki a bűnözés jogát! Akinek aranylemeze van, az mostantól például ciprusi szabályok szerint adózik. Akinek Oscar-díja, az a közlekedésben kap teljesen szabad kezet. Írok is a Viktornak, hogy intézze el, Szabó Istvánnak holnaptól ne kelljen sehol a világon parkolási díjat fizetnie.
 
Amíg ez a jó és igazságos világ eljön, addig is üzenem F. Péternek (a híradóban nevezték így, nehogy valaki fölismerje), hogy jobban járt volna, ha marad a sportnál. Ki is néztem neki a számára különösen ábrándos hangzású lucha librét. A mexikói birkózásban a küzdő felek maszkot viselnek, ez nagyon praktikus lett volna az álcázáshoz. De még nem késő! Talán nem minden versenytárs üdvözli ilyen kitörő örömmel azt a bajnokot, aki miatt az olimpikonoknak járó juttatás feltételeit szigorították…