Már megint a régi hiba! A Fideszben nem fékezik meg azokat, akikkel nem szabad kampányolni, mert megjelenésük kontraproduktív.

Répássy Róbert erősen ez a kategória. Nem találkoztam még olyan emberrel, akit magával ragadott volna a politikus személyes varázsa. Ettől még lehet jó jogi szakember, de a kampányba nem való. Ráadásul ő már bizonyított. Leginkább azt, hogy a mód, ahogyan a témákat megragadja, általában ellenszenves. Így kitartása nem lelkesedésnek tűnik, hanem durcás vehemenciának, buldogos makacsságnak.

Most az ún. ejtőernyősökről nyilatkozott meg. Szerinte a kifelé menő kormány ugyanis közel ötszáz az MSZP-hez hűséges magas beosztású tisztviselőt nevezett ki. A régi, pártállami kifejezéssel élve őket nevezi Répássy ejtőernyősnek.

Az Orbán kormány semmiben sem volt annyira előremutató és szakszerű, mint a közigazgatási reformban. Stumpf István nem titkoltan a közszféra presztízsének növelésével akarta elérni, hogy minél több jól képzett és tehetséges fiatal vállaljon állást az államigazgatásban. Ha ugyanis jó szakemberek dolgoznak a közigazgatásban, akkor valószínűleg a közszolgáltatások színvonala is magasabb. Ezekkel az emberekkel - akik nyilván már az "új" gazdájukhoz lettek volna lojálisak - könnyebb lett volna a sokak által szorgalmazott, mégis rettegett közigazgatási reformot is megvalósítani. Ez a draskovicsi időktől fogva annyiban "folytatódott", hogy koncepció nélküli leépítésekkel borzolták a kedélyeket. Pár embert elküldtek, de még az osztályvezetőket is megkímélték.

Nem kellett volna. Mert bizony tele vannak az államigazgatási szervek olyanokkal, akikre egy modern államnak nincsen szüksége. Többségük régi bútordarab, vagyis az előző korszak kontraszelekciójának maradéka. Csak azért nem rúgták ki őket, mert nem kirívóan rosszak, vagy ha mégis, hát a felettesük még sokkal rettenetesebb, de a megfelelő gépről ugrott le.

Nagyon távol áll tőlem az ész nélküli kommunistázás, senkit sem vádolok a normál emberek közül azért, mert az előző rendszerben is boldogulni akart. Az államigazgatás törzsgárdája ilyenekből áll. A rendszerváltás előtt nem sokkal beleültek egy kényelmes székbe, és azóta ott dolgoznak igazi, kapitalista munkapiaci elvárások nélkül. Szakmai tudásuk az előző évezredből való, nyelveket többnyire nem beszélnek, és még dédelgetik magukban a nyugdíjas állás álomképét. Értelmiséginek alig nevezhetőek, elitnek pedig egyáltalán nem. Az előző rendszernek nem abban az értelemben a haszonélvezői, mint amire Répássy utalni akar, hanem abban, hogy nekik még mindig nem kellett magukat megerőltetni.

A tisztogatás éppen ezért nagyon is időszerű volna, és már nem bánnám a friss levegőnek enyhe narancsillata lenne. Csakhogy ezt nem kellene előre ebben a bosszúálló, befenyítő stílusban bejelenteni, mint ahogyan Répássy teszi. Ezekkel az emberekkel egy ideig még együtt kell majd dolgozni, mert elküldésük nem csupán anyagi terhet jelent, de azt is, hogy az általuk irányított szervhez meg kell találni a megfelelő utánpótlást, és az átállásra is időt kell szánni.

Ha a leendő Orbán-kormány mégis azt az utat választja, hogy azonnal kirúg mindenkit a minisztériumokból és főhatóságokból, akit a szocik neveztek ki, és gyorsan beültet a helyükre a saját embereit, akkor ugyanazt követi el, mint amit most Répássy elődeiről feltételez. Folytatja a zsákmányrendszert. Óhajtjuk a határozott kormányzást, de csak akkor, ha az végiggondolt koncepció mentén zajlik. Ez a Répássy féle kisszerű, frusztrált gyanakvás - minden gyanús alapon - ellenszenves és amatőr. Ha valami nagyon hiányzott az elmúlt nyolc évben, az a megfontoltság. Az ilyen populista szövegek nyilván tetszenek a párt radikális, kommunistázó híveinek, ellenben nehezen összeegyeztethetők azzal a komoly embereket igénylő feladattal, amely a Fideszre vár.