Hallottam egy igen találó hasonlatot az alakuló Demokratikus Centrum kapcsán.

Van egy viszonylag elfogadható elképzelésekkel rendelkező párt. Nem makulátlanok persze, de még mindig sokkal inkább ők, mint a nagyok, vagyis pontosabban nagyobbak. Igen ügyesen fölfedeztek egy rést már 2006-ban is: aki jobboldali létére nem kért a Fideszből, az szavazhatott az MSZP-re. Az akkori gerinces kiállás életben tartotta a '94 óta csak vegetáló pártot, egyúttal viszont elkövette azt a mindmáig megbocsájthatatlan bűnt, hogy nem állt be gondolkodás nélkül Orbán Viktor mögé, mint a nem létező KDNP.

Nekem már ez önmagában a hitelesség egyik próbája volt, melyet az MDF ki is állt. Sajnos azonban bőven maradtak a pártban olyanok, akik szívesen bebújtak volna Orbán szárnyai alá. Nem szép, ami velük történt. Talán még maga Dávid Ibolya sem büszke arra, ahogyan a mostani MDF belső ellenzékétől megszabadult. De valljuk be, ezekért a teljesen noname arcokért egyáltalán nem kár. A mélypont nyilvánvalóan a ma már bizonyítottan elmeháborodott Lengyel Zoltán felvétele volt a frakcióba. Súlyos hiba volt, és nem is érte meg. Még akkor és ott sem.

Ellenben az elmúlt évek egyik legérdekesebb és leghatásosabb húzása volt Bokros Lajost mint politikust újrapozícionálni. Bokros pragmatizmusa, kérlelhetetlensége főleg ez után a puhány, semmittevő nyolc év után szimpatikus. Úgy látszik, nem csak nekem.

Mostanra még nagyobb lett az a tömeg, amelyből az MDF talán támogatókra talál. Mostanra csatlakoztak azok a választók is a potenciális szavazókhoz, akik baloldaliként vagy liberálisként manapság fintorogva keresik a helyüket. Mert ha az ember nem teljesen hülye, akkor az MSZP - SZDSZ nem létező alternatíva. Azok a szörnyű napok, amelyeket ma egy budapestinek meg kell élnie, az nem utolsó sorban a helyi MSZP műve; az Antal Attila féle tolvajbandát szintén Hagyóék szabadították rá a BKV-ra. És ez csak egy történet, egy példa arra, milyen az, amikor az MSZP várost üzemeltet. Szintén felejthetetlen szolgálatot tettek a szélsőjobbnak, a Jobbik erejét az a felháborodás adja, amelyet az elmúlt nyolc elvesztegetett, békétlen, pocsék év gerjesztett bennük.

Az egész disznóságnak azért van valami pozitív hozadéka, az MSZP örökös bűntársa, az SZDSZ megszűnt. Gondoltuk mi. De sajnos ez az öntelt, hasznavehetetlen banda még mindig nem képes megérteni, hogy a magyar társadalom, a magyar választók nem kérnek belőlük.

De sajnos még mindig azt képzelik, hogy a hiba nem bennük van. Hogy ez a büdösnáci Magyarország nem érti a liberalizmust, mert a még büdösebb nácik nem engedik megérteni.

Úgyhogy most az MDF-et vették célba, most ott próbálnak túlélni. Sajnos ott tárt karokkal várják őket, ill. a pénzüket.

Most jön a remek hasonlat, amelyről a poszt elején beszéltem. A Demokratikus Centrum olyan, mint egy gumicsónak, amelyre mindenféle agresszív alakok görcsösen kapaszkodnak kívülről. Végül pedig mindenki a vízben végzi.