Már a tavalyi melegfelvonulás után írtam, hogy minden résztvevő kordonon innen, és kordonon túl hülye volt. Sajnálattal látom, hogy semmi sem változott.

A melegfelvonulás a világ normálisabb tájain nem más, mint egy ok az utcai bulizásra. Nálunk pár fontoskodó, a melegséget kisajátító alak fogvicsorgató provokációja.

De megtalálja a zsák a foltját. Homofóbok nyilván nyugaton is vannak, de csak Magyarországon örülnek a Meleg Méltóság Napjának ők jobban, mint maguk a melegek. Mert a magyar homofób nem ez ellen a felvonulás ellen tiltakozik, ez a gyerekvédős meg közlekedést akadályozós szöveg csak a felszín. A melegfelvonulás remek alkalom azok számára, akik magát a homoszexualitást akarják betiltani.

Mert aki félti a gyerekét, az ne engedje, hogy lássa az ilyesmit. Ez olyan dolog, mint a tévé. A szülő felelőssége lenne. De az is nyilvánvalóvá vált számomra, hogy manapság a szülő semmiért sem felelős, amit a gyereke tesz, vagy ami a gyerekével történik. Mindig csak mások.

Másrészt a közlekedés akadályozása miatt nem biztos, hogy azoknak kellene hangoskodniuk, akik egyébként imádnak tüntetgetni. Arról nem is beszélve, hogy a maroknyi felvonuló meleg azért bandukol majd végig a hermetikusan lezárt Andrássy úton (Micsoda buli lesz!), mert tavaly a homofób csürhe rájuk akart támadni.

Nagy szegénységi bizonyítvány ez Magyarországnak, de sajnos igaz: 2009-ben nem elég érett a társadalom egy ilyen rendezvényre. Egyszerűen képtelenek vagyunk lecsitítani az őrjöngő kisebbséget, és ennek az a fő oka, hogy bizony túlságosan sokan nem értik ezt az egészet. Majdnem mindenki azt vallja, "csinálják, de csak otthon, a négy fal között". Ami nem jelent mást, minthogy aki buzi, az lehetőleg tűnjön el. Az a legjobb ebben, hogy aki ilyet mond, az még állati toleránsnak is képzeli magát közben. Pedig ő is homofób, csak éppen a képmutató fajtából.

Ezért inadekvát teljesen ez a hozzáállás, amelyet a magyar melegszervezetek képviselnek. Az utóbbi években, amióta a széljobb szárnyra kapott, megváltoztak a viszonyok. Ezekhez kellene alkalmazkodni. Sajnos sok minden elölről kell majd kezdeni, ha egyszer végre megnyugszik ez az ország, nemcsak a melegügyet. De azt is. Nincs értelme ennek a felvonulásnak, ha az emberekben utálatot, sőt undort vált ki. Ha csak olyan védelem mellett mehet végig pár ember Budapest egyik utcáján a szivárványszín zászló alatt, mint egy államelnök. Ez csak egy csakazértis kínlódás, aminek semmi értelme. Hol van itt az öröm? Hol van itt a szabadság? Hol van itt a méltóság?

A rendőrök is fokozták a hangulatot egy kicsit hozzájuk méltó bumfordi kommunikációjukkal. Ugye azt kérik a szervezőktől, hogy tartózkodjanak a közízlést zavaró viselkedéstől. Amire egyrészt hevesen bólogatnak egyik oldalon, és vérben forgó szemekkel tiltakoznak másik oldalon. Mert a közízlés nem jogi fogalom. Hát, kedves, homo barátaim, ha csak ennyire futja, akkor inkább ne nyilvánuljatok meg! Azt meg nem egészen értem, hogy ki kérte az általában hülyeségekkel feltűnő Helsinki Bizottságot, hogy beleszóljon a dolgokba. (Tényleg, kik ezek?)

A rendőrség - szintén nem túl okos nyilatkozatában - azt akarta mondani, hogy lehetőleg ne feszítsék túl a húrt. Például elég sok kárt okozott, és örökös hivatkozási alapot szolgáltatott az az egyébként tényleg gusztustalan gesztus, amikor az a papnak öltözött idióta feszülettel meg Bibliával a kezében vonaglott. A rendőrség nyilvánvalóan az ilyenektől való tartózkodást kérte. (És ez is fontos, a hatóság nem megtiltotta, csak javasolta.) Nem a tényleg méltóságteljes sétától, hanem a tényleg nem az utcára való szexuális magamutogatástól. (Aminek heterók között sincs helye a közterületen.)

Nagyon sajnálatos dolognak tartom, hogy a magyar emberek mindig csak ilyen kirívó, irritáló példákat láthatnak, amikor melegekről van szó. Hogy néhány önjelölt szószóló csak erősíti, mélyíti a másságokat, pedig az lenne mindenki érdeke, ha azt mutatnák be végre-végre, hogy a melegség nem általános romlottság, hanem egy bizonyos szempontból fakadó másság.

De addig is, amíg erre sor kerül, gondolom, sok érintett szívét melengeti meg például az a dokumentumfilm, amelyet múlt héten az Echo tv mutatott be. A magát orvosnak nevező egyén arról elmélkedik benne, hogy a homoszexualitás gyógyítható. Aztán a Hangos többség c. jobber talk showban Huth Gergely a műsor felét szánta a témának. Azon lamentált a Hír tv-nek sem kellő műsorvezető, hogy a szegény német pszichiátert azóta eltiltották a szakmájától, ezzel sok szerencsétlen buzit megfosztva a gyógyulástól.

De semmi gond, én is hallottam valakiről, aki meg a hülyeséget gyógyítja, úgyhogy Huth Gergelyék számára legalább nem teljesen kilátástalan a helyzet.

-

Zolinak pedig ismét egy csillagos ötös, teljesen igaza van, mint (majdnem) mindig.

http://zolivagyok.blog.hu/2009/09/05/kedves_buzik