1986-ban történelmet írt Budapest: a vasfüggöny mögött akkor lépett föl nyugati rockegyüttes először. Az a Queen koncert azóta is legendás, ami nem utolsósorban köszönhető Zsombolyai János kiváló filmjének, a Live in Budapestnek. Ősrégi Queen-fórumosként rendszeresen tapasztalom, hogy sok ma tizenéves amerikai/ ausztrál vagy japán rajongó innen ismeri a fővárost, és mivel ez egy kiváló este volt, egyúttal látatlanban is szereti, Budapest számára kedvesen csengő hangsor. (Mint nekünk Knebworth Angliában, amiről én valószínűleg sosem hallottam volna, ha két héttel később nem ott tartják meg az együttes utolsó fellépését.) Sőt, én is mint budapesti, gyakran élvezem a kitüntetett figyelmet, amit emiatt néha kapok aranyosan izgatott emberek aranyosan izgatott kérdései formájában.

Most már nem akkora szenzáció, ha egy valódi világsztár eljön Pestre, hiszen már benne vagyunk a koncertszervezés nemzetközi vérkeringésében. De Madonna, úgy látszik, túl nagy falat.

Bár Madonna zenéjét mindig bírtam (a személyét kevésbé, erőszakos vega, erőszakos kabbalista, és azt sem szeretem, ha valaki nincs tisztában a korával), erre a koncertre nem vágytam. Az ilyen koncert nem az én világom: túl sok az ember, ráadásul meleg is lesz, és elég (túl) drága is a jegy. Ellenben vagyok akkora sznob, hogy örülök a városom miatt, hogy elég fontos ahhoz, hogy Madonnáék rátegyék a térképükre.

De szegény Madonna mikor megérkezik (ha egyátalán), helyet kell keressen magának, ugyanis pillanatnyilag nincs hol föllépnie.

Mielőtt elküldeném azt a gazember Kistelekit, ahova való, fontos leszögezni, a főbűnös a szervező. Evidens, hogy ha három embernek szervezek bulit, akkor is először azt tisztázom, hol legyen. És persze itt már megvolt a Kincsem Park, ami elég sajátos helyszín, és a lovasok is tiltakoztak ellene, de az biztosnak látszott. Aztán gondoltak egyet és fejben át is vitték a Puskásba a showt. Ott is le volt papírozva már minden, amikor ez a senkiházi alak jelentkezett. Gondolom, aki legalább fél füllel, mint én, figyeli a magyar focit, tudja, Kisteleki nem más, mint egy piti bűnöző, aki a hozzá hasonlók jóvoltából évek óta üldögél az MLSZ élén. A problémája: a feltüzelt Madonna-hívek tönkreteszik a füvet. Márpedig augusztus legvégén világbajnoki csoportmérközés lesz. Ha jól tudom a svédek ellen, úgyhogy nagy esélyeink vannak. Szóval a focisták főnöke kitiltotta Madonnát.

Mióta ez a ma már rozzant stadion áll, mindig is ott tartották a legnagyobb szabású koncerteket. (A '86-os Queent is.) Eddig miért élte túl a stadion a Rolling Stones-t vagy George Michaelt? Akkor miért nem volt gond?

Lehet itt persze hivatkozni mindenféle dologra, én pontosan tudom, miről szól ez az egész. A Kisteleki féle mentalitásról. Arról, hogy van egy kis hatalma és keresztbe tesz, megmutatja, ki az úr a háznál. (A magam részéről meg teszek a VB-selejtezőre, úgysem jutunk ki. És talán jobb is: legalább nem égetjük magunkat ezzel a mai színvonaltalansággal.)

Ha a dolog nem rendeződik hamarosan, a Madonna koncert elmaradhat. Ezzel örökre szerte is foszolhat a hard core Madonna-rajongók álma, hogy egyszer itt is föllép az énekesnő. Mert ezután a fiaskó után nem jön többet ebbe a gagyi országba.

Pedig újra poptörténelmet lehetett volna írni, ha jól alakulnak a dolgok. Ebben az agyonmarketingozott világban ugyanis az a minimum, hogy a koncertturnéról DVD-t adnak ki. Itt két választás lehetséges: vagy a legjobban sikerült koncertet emelik kézzel fogható legendává vagy a legjobban sikerült dalokból állítanak össze egy csokorra valót. Ennek bármelyikét megcsípni nagy fegyvertény volna (különösen az elsőt), de ebből a koncertből arra fogunk a leginkább emlékezni, hogy pár alkalmatlan szervező és egy kiskirály hajlamú gengszter veszélyeztette. Persze csak, ha tényleg megtartják.