Egy megszerezhetetlen Queen-könyv miatt kerültem először a netes aukciók közelébe. A sajnos azóta megszűnt HQFC (Hungarian Queen Forum & Club) fórumában ajánlotta valaki, hogy a Vaterára valaki föltette. Azonnal ott voltam, regisztráltam és 371 Ft-ért elvittem a többiek elől.

Aztán több éves szünet után tavaly végképp rákaptam, és bizony a riválisnál. A Teszveszen mindent árulnak, de az én szememben leginkább virtuális turkáló. Mivel eléggé szeretek ruhát venni, viszont az anyagi lehetőségeim korlátozottak, ez az egyik jó módja a kompromisszumnak. Tavaly áprilisban teljesen a hatása alá kerültem, és minden nap böngészgettem az ajánlatokat. Most, hogy mindenféle aggódnivalóm van, újra kedvet kaptam. Így jöttem rá, hogy márciusban jártam ott utoljára.

Már nézegetni is szórakoztató. Az egész helyet átjárja az amatőrség bája. Ez a fotókon látszik a legjobban. Vicces, hogy egyes embereknek mennyire fogalma sincs a fotózásról. Azt még én is tudom, hogy a fénynek érdemes a fotós háta mögött lenni, hacsak nem az a cél, hogy a sötétség sejtelme lengje át a képet. Úgy sejtem, ez egy a terméket jó fényben feltüntetni kívánó felvétel esetén nem nyerő kompozíció.
Különösen azok a fényképek jók, ahol az eladó a modell feladatát is elvállalja. Ennek a súlyosabb változata, amikor a fotó a családi archívumból kerül elő, De legalább őszinte az ilyen kínálat: tényleg használt az a ruha.

Ezzel elérkeztünk a következő kérdéshez. Az állapot meghatározásának az én szememben két megközelítése van. Egyrészt az őszinteség, másrészt a pofátlanság.
A Teszvesz egyes felhasználói a használt/ vadonatúj kifejezések sokszínű variálásával rávilágítanak arra, hogy abszolút igazság még egy ilyen látszólag egyszerű kérdésben sincs. Erre a rutinosabbak rá is jöttek, és kitaláltak egy sajátos kategóriát, ezek a címkés ruhák. Elvileg a címkés ruha, ugye, új. Néha viszont ez a címke attól az angol second hand shoptól származik, amelyiktől az eladó beszerezte...

Néha megdöbbent, milyen állapotú árut tesznek föl, ami persze senkinek sem kell. Aztán látom újra és újra felbukkani újabb és újabb aukciókban. Ez főleg az eladói díj miatt érthetetlen.
A legviccesebb viszont az, amikor az eladó nagy igyekezetében blődségeket ír kedvcsinálóként az áruhoz. Így lesz a kissé kifakult fekete pólóból "vagány" például. De az sem rossz, amikor egy felnőtt nő eladó a felsőjét "nagy cicis nőciknek" ajánlja. Ilyenkor boldogan kattint rá az ember lánya, nem?

A Teszvesz igazi nagyágyúi többszáz darabos készlettel várják a vásárlóikat. Foglalkozásukat tekintve általában kismamák. A kisgyerekes családoknak nyilván jól jön pár forint kiegészítés, de szerintem nincs ebben akkora pénz, nekem az az érzésem, hogy egy ekkora - sokszor teljesen eladhatatlan holmikból álló - szotimentet fenntartani inkább ráfizetés, mint üzlet. De az is nyilvánvaló, hogy aki belevág, annak rengeteg felesleges ideje van, és eléggé unatkozik. De akármekkora is a veszteség a dologban, még mindig sokkal jobb, mint amikor a kismamák piálni kezdenek.
Úgy is tekinthetünk rá. hogy én ezzel járulok hozzá (az adómon kívül) az ifjú családok boldogulásához.

A Teszvesz nagymenői saját eladói oldallal rendelkeznek. Ezt rendre ki is dekorálják a neten föllelhető, ingyenes gifekkel, ill. a gyerekük fotójával. Hadd legyen a kis Kevin már két évesen sztár. Különösen frappáns megoldás, ha Szendire kattintva be lehet tenni az eladót (akinek Sexybaby666 a nickje, ami, gondolom, még az anyaság előtti időkben ragadt rá) a kedvencek közé.
Én nem bánom, ha valaki cicomáz, de ismerje a mértéket. Amúgy aki ruhákkal akar kereskedni, annak nem kellene azonnal elárulnia magáról, hogy nincs ízlése. (És még azzal is bosszantja a potenciális vevőjét, hogy percekig tölt be a gép minden újabb oldalt.)

Persze a rizikó mindig fennáll: az embert átverik. De velem még csak egyetlen egyszer fordult elő, hogy átutaltam a pénzt, és nem kaptam meg a cuccot. Egy darabig írogattam neki e-maileket, nem válaszolt, aztán a Teszvesznek is, kizárták.
De egyébként csak apróbb becsapások történtek. Legtöbbször az érkezett, amit vártam.

A teszveszés nem csupán vásárlás. Aki valódi másodkézbeli ruhaboltban szokott vásárolni, ismeri azt az érzést, azt a többletet, amit a normál bolthoz képest érez az ember. Ez bizony a sikeres vadászat felett érzett diadal! Miután az ember átnyálazott mindenféle hervasztó, unalmas, kifakult, agyonhasznált rongyot, és rábukkan arra a pár igazgyöngyre, amelyek pont belepasszolnak a nagy műgonddal felépített ruhatár puzzle-jébe.
Ha túllicitálnak, a rendszer figyelmeztet, és akkor indul a verseny. Az aukció lejárata környékén az ember fölmegy az oldalra, és tesz egy utolsó ajánlatot. Ha az ellenfél (az igazán jó darabokat mások is kiszúrják) szemfüles, még ő is megpróbálkozik egy végső licittel. Ilyenkor másodperceken múlik, hogy ki nyer. A győzelem pillanata pedig még itt is mámorító.

A jó eladókhoz odaszokik az ember, és kellemes, nekem valóan távolságtartó kapcsolatok alakulnak ki. Volt már olyan, aki küldött ajándékot, mások maguktól kedvezményekkel lepnek meg. Őket be szoktam állítani, és naponta kapom az infót a friss dolgaikról.

Egy ilyen enyhe boltkórosságban szenvedőnek, mint én, a Teszvesz ideális. Vásárolnom muszáj, akkor inkább olcsón. Ráadásul azért ez így lényegesen macerásabb, úgyhogy jobban meggondolom a dolgot. Nem beszélve arról, hogy pár félresikerült vásárlás kijózanító hatású. Hetekre elmegy a kedvem olyankor. (Igaz, ez egy boltban is megtörténhet, és gyakran meg is történik. Nem én vagyok a magyar kiskereskedelem legnagyobb rajongója.) De a reacionalizáláson túl mégiscsak az élvezet miatt csinálom.