Hát most már a legjobb szándékkal is elmúlt a reggel, de sok okosság nekem az előző poszt óta sem jutott eszembe.

Csak pár apróság és egy búcsúdal.

A Reakció közölt egy kellemesen mértéktartó cikket, vagyis inkább egy listát Michael legjobb számaiból. Hihetetlen, mennyire jó mind, és hogy mennyi van ezeken kívül még.

http://reakcio.blog.hu/2009/06/26/top10_a_pop_kiralyanak_emlekere

Hajnalig néztem a CNN-t, ahol Larry King tartotta a frontot. Telefonon hívta Céline Diont, aztán Chert. Nagyjából azt látták, amit mi is. Jacko elvesztette a fonalat. Most már tudjuk, végleg.

És milyen az emberi agy (vagyis az enyém). Az jutott eszembe, amit Prince mondott. (Ő is csodálatos, és az utóbbi időben szintén eltűnt, pedig, ha valaki tudott, igényesen erotikus zenét csinálni, na az ő volt. Igaz, vele kapcsolatban sosem volt annyi furcsaság, mint Michael Jacksonnal.) Szóval Prince mondta a BAD c. album megjelenésekor, hogy azért ez a címe, mert a szánalomraméltó nem férne rá a borítóra. Legalábbis neki tulajdonítják ezt a bon mot-t. Persze ez csak vicc lehetett, mert az a lemez fantasztikus, az érett, kiforott, hamisítatlan Jackson-féle tökéletes popzene. Igaz az is viszont, hogy ennek a lemeznek a borítóján láthatta a nagyvilág először Michael Jackson új bőrszínét, amire sokan - értelemszerűen főleg a fekete közösségben - kiakadtak. Eddie Murphy, aki akkor esténként rendesen sztendapolt még, nem kímélte. (Kibékülésük azért nem maradt el, az emlékezetes Remember the time c. klipben. Murphy volt a fáraó, feleségét Iman játszotta. Mint klip is óriási!)

Amióta élek, Michael Jackson mindig volt. És most nincs. Mondom, nagy okosságot nem tudok mondani, csak be-bevillanak apró emlékek. És hogy mennyire hihetetlen ez az egész. Csak ültem éjjel az ágyamon magamban, és időnként csóváltam a fejem.

Búcsúzóul énekeljen egy másik nagy, de sajnos szintén halott énekes. Queen: My melancholy blues. Egész nap ezt hallom belül.