A PETA-t nagyon szeretem. A harcos állatvédők a Greenpeace-szel karöltve rettentenek el eltúlzott és nevetségese akcióikkal mindenkit, akit érdekelne a jó ügy, csak éppen  nem annyira elvakult és hülye.

Legutóbb például felkeresték Che Guevara unokáját, a 24 éves Lydia Guevarát, hogy nem venne-e részt a kampányukban, hiszen ő is vegetáriánus.

A hölgy belement, és tömeggyilkos ősének lövedékeit répákra cserélte a fotózás kedvéért. Mint mondta, ő is forradalmár, a vegetáriánus forradalom élharcosa. Hogy oda ne rohanjak!

Az amúgy humoros ötlettel egy bajom van csak (azon kívül, hogy a harcos vegákról megvan a véleményem): miért pont Che? Lassan elmagyarázhatná valaki az amerikaiaknak, hogy Ernesto Guevara sima diktátor volt, aki nagyszerű forradalma révén több ezer ember haláláért felelős. Állítólag párat sajátkezűleg végzett ki. Csak - Fidel Castróval ellentétben - ő rendkívül hamar saját amigóinak áldozatául esett. Azóta pólósztár, magukat nagyon okosnak képzelő, valójában mit sem sejtő kamaszok viselik El Comandante képmását. (Aki 17 év fölött ilyen pólót fölvesz, az nagyon gáz. Pl.: Bakács Tibor Settenkedő)

Nem ízléstelen egy kicsit sem, hogy egy (ember)véres kezű diktátorral akarnak az állatok jogaiért küzdeni?

Szóval a PETA-nak megint a látványoskodás fontosabb, mint a tartalom. Az végig sincs gondolva.

A másik petás hír szintén humoros. Történt, ugye, a héten, hogy Obama amerikai elnök egy interjú során lecsapott egy legyet. Amikor a híradóban láttuk, anyukám epésen megjegyezte, hogy majd az állatvédők kritizálni fogják ezt a mozdulatot. És tényleg!

A PETA nyilatkozata szerint Obama nem Buddha, így előbb cselekszik, aztán gondolkodik.

Nem kell mindig megszólalni. És egyébként is. Az előző elnök valószínűleg bombát dobatott volna rá.

Főleg azért ítélem el a PETA-t, mert a héten tapasztaltam, hogy a vegetarianizmus nem feltétlenül feltűnési viszketegség és agresszió a húsevők ellen. Egy réges-régi ismerősömről kiderült, hogy az egész családja vega (egészen ritkán esznek csak húst). Értitek? Most, 12 évvel később jöttem rá, ráadásul külső forrásból. Mert az életmódját sosem dörgölte az orrunk alá, mert nem vádolt minket gyilkossággal, mert valahogy legyűrte a torkán azt a pár falatot, nem akart magának külön főzetni, ha vendégségbe jött. Az ilyen embereket tisztelem, és miattuk szégyellem kicsit magam az erős szavak miatt is. De egyúttal - pont az intelligenciájuk miatt - bízom benne, hogy helyén tudják kezelni e szavakat is.

Nem kell Che Guevara unokáját előásni, hogy egy embermészáros emlékével és finomra polírozott imidzsével ítéltessük el az állatmészárosokat. Elég lenne ezt a családot bemutatni, akiket én is ismerek. Dehát pont azért ilyen kedvesek a szívemnek, mert nem önreklámra használják sajátos életmódjukat.