Hosszú ideje gondolom azt, hogy szélsőjobboldalinak lenni nem politikai kategória, hanem tudatállapot. Mondhatnám úgy is, kóros tudatállapot. Az embert folyton üldözik azok, ezért folyton valami alattomos összeesküvés áldozataként szenved. Azok nemcsak kizárólag a saját érdekeiket nézik, de még erkölcstelenek, romlottak és gonoszak is. Legfőbb céljuk szegény áldozat és ősi népének elpusztítása, szánt szándékkal akarnak ártani. Mindenki ellenség és mindenki hülye! (Most tekintsünk el attól aprócska logikai bukfenctől, hogy ha ennyire hülyék azok, akkor hogyan képesek a világot (horribile dictu) globálisan irányítani mégis.)

Az ilyen ember nem elégszik meg azzal, hogy csak úgy, l'art pour l'art éldegél. Az a birkák sorsa. Nem, a szélsőjobbert küldetéssel küldték ide. Ó kárhozat, hogy ő született helyretolni ezt a beteg világot. Az igazi (népi) hősöknek meg, ugye, mindig igazuk van. Jó lehet minden reggel azzal a bizonyossággal ébredni, hogy birtokában vagyunk a Tudásnak.

Bár a globalizáció rusnya dolog, de azért a menő skinhead szeret világmárkákat hordani, és az elsők még az angol lapokból lesték el a módit.
Az egyenruha is nagy divat. Akár a hagyományörző barna, akár a kicsit tsz-elnökös fehér ing - fekete mellény, jól áll a büszke magyar testen.
Ha már egyenruha, akkor természetesen millitarizmus sem maradhat el. Általában persze azok beszélnek a leghangosabban a test test elleni harcról, akik kislabdadobásból is fel voltak mentve az általánosban.

Fárasztó lehet állandóan érezni az üldözők sunyi tekintetét a hátunkon. Örök háborúban élünk, és a világvége (szakszóval: nemzethalál) folyton ott kopogtat az ajtón. És csak széljobber tudja megakadályozni ennek a bekövetkezését.
A tudatállapot alapja az erkölcs és a rend. Ezt persze sajátosan értelmezik. A rendpártiság abban nyilvánul meg, hogy autók borulnak lángba, embereket dobálnak tojástól utcaköveken át molotov koktélokkal bezárólag mindenfélével. A közösségi érzés fontos, de a köztulajdon azért feláldozható az Eszme érdekében.

A szigorú erkölcs is elbírja azt, hogy az ellenszenves emberek nevét, címét nyilvánosságra hozzák, hadd rettegjen az illető, hátha valakik nemcsak szájkaratéban fekete övesek. És az is egyenes, erős, magyarosan szilárd jellemre utal, amikor ezek a szabadságharcosok arccal persze nem vállalják tettüket. Ha nagy nehezen elkapnak egyet - kettőt, akkor a bíróság előtt szittya bátorsággal hivatkoznak mérgezett cukorkára, gyógyszerekre, de alapesetben nem vállalnak semmit. Budapest olyan mesés hely, hogy a kövek maguktól repülnek a rendőrök felé. A nagy magyar igazság nevében persze.

Hogy valami pozitívat is mondjak, széljobberékre jellemző a gazdag fantázia. Máskülönben hogyan találnának ki ilyen jó kis összeesküvés-elméleteket, tévhiteket és rémtörténeteket? Itt az abszurdtól (a maceszgombóc akkor az igazi, ha gyerekvérrel készítik) a sima történelemhamisításon át (a mostanában újra előtérbe került holokauszttagadás) egészen az aktuálpolitikai pusmogásokig (a zavargásokat nem a csőcseléknek köszönhetjük, hanem a kommunista provokátoroknak).

A nyelvi lelemény sem idegen tőlük. Olyan ízesen mocskolódni senki sem tud, mint egy igazi szélsőjobbos. De neki joga van hozzá, ő nevezheti szegény, buta Fekete Pákót rendszeresen makinak (nem a butasága, hanem a bőrszíne miatt kapta ezt az állandó melléknevet). De ha erre a nyilvánvaló rasszizmusra megkapja, hogy neonáci, akkor föl van háborodva, hogy mit merészel a büdös kommunistája. (Mert, ugye, aki nem a majmot látja Pákóban, az csak is kommunista lehet. Vagy még rosszabb, liberális. Mi más lehet egy izé, akinek sötétebb a bőre, mint makimajom?) Csak halkan kérdezem, akkor ki a náci? Aki meg is öli azt, aki neki nem tetszik?

Politika mindez? Nem. A mai magyar állapotokat elnézve persze az embernek a politikáról nem valami emelkedett, emberi, színvonalas dolog jut az ember eszébe. De azért a politika ennél jobb. Amit a széljobberek (és ebben nincs különbség, hogy Budaházy, Le Pen vagy a néhai Haider) nyomatnak, az semmire sem jó. Zavaros, a valóságtól elrugaszkodott fantazmagória. Aki ilyen pártra szavaz, az zsákbamacskára voksolt. Mert minél határozottabbak a kijelentések, annál kevesebb tartalom van mögöttük. Többnyire viszont ezek a tömörülések nem alakulnak párttá. A közélet romlottságára hivatkoznak, közben persze nem akarnak ezek a hazáért tenni is valamit. Mert ahhoz tudás, tehetség és szorgalom kellenének, de főleg dolgozni. Sokat és következetesen. Nem elég Csaba királyfiról álmodozni meg cigányvicceket sorjázni. Persze nevetés nélkül. Ehhez meg a kutyának sincs kedve, amikor menetelni is lehet.

Tartsák is meg a jó szokásukat! Soha se legyenek politikai tényezők sem itt, sem máshol!