39 lépcső - félkritika
Ma színházba mentünk, de már meg is jöttünk. A darab viszont még tart, amikor ezeket a sorokat írom.
Nem írhatok rendes kritikát, mert csak a felét láttam ennek a komédiának, de azt hiszem, a tény, hogy mindkét társammal úgy döntöttünk, amikor végre a szünet első percében kigyulladtak a fények, hogy nem nézzük ezt a marhaságot tovább, önmagáért beszél. 22 éve járok színházba, de ilyen borzalmat még nem láttam.
Jópár éve egyszer már otthagytuk az Evitát Malek Andreával a címszerepben. De ez a darab azt is messze alulmúlja. Pedig előzetesen nem tűnt rossznak (nyilván nem vettünk volna rá jegyet, ha már az előérzet sem jó): harmincas évek Angliája, bűnügyi komédia, jó színészek és persze a Madách. DE a most már végképp fejben kell tartanom, hogy ez a Madách már nem az a Madách. Ma meg is fogadtam, hogy amíg azok vezetik ezt a színházat, akik ma, addig nem megyek oda. Vagyis sokáig, mert elég sikeresek.(Már volt egy intő jel, amikor az Édeskettes hármasban című irritáló ökörséget néztük meg anyukámmal.)
Bár valami azt súgja, a 39 lépcső hamarosan megbukik. Nem mi voltunk az egyetlenek, akik fölálltak, és hazamentek félidőben. Ilyen értelmetlen darabbal, ilyen ripacs játékkal és idegesítő, érthetetlen rendezéssel nem lehet életképes semmi. Legalábbis nem lenne szabad, hogy az legyen.
Azért a készítők is érezhették, hogy ez az egész nem lesz telitalálat, mert a két fősztár, Gálvölgyi és Szerednyei már az elején többszörösen besöpörte magának a tapsot. A végén, én sem hiszem, hogy túl sokszor visszahívja őket a közönség. Sajnos nálunk nem dívik a gyenge teljesítmény kifütyülése, de mindegy is, mert mi már nem vártuk meg a végét. Már soha sem tudom meg, mi az a 39 lépcső, bár nem mondanám, hogy érdekel.
Enyhén fogalmazok, amikor azt mondom, nem ajánlom senkinek a darabot, mert tényleg bűnrossz. Aki ízelítőre vágyik, kapcsolja be az aktuális csütörtökön este a Gálvölgyi Show-t, és képzelje el a látottakat színpadon, két órán keresztül, úgy, hogy nem kapcsolhat el. Ugyanazok a figurák (Gálvölgyi az egész geg-repertoárját eljátszhatja), ugyanaz az izzadtságszagú humorkodás, sőt még a zenék is ugyanolyanok.
Aki jót akar, kihagyja.
Értékelés: értékelhetetlen
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2009.04.26. 22:03:10
exit24.hu/cikk/39_lepcso_a_semmibe
KZsoci 2009.04.26. 22:12:14
exit24: legalább akkor tényleg nem a mi készülékünkben volt a hiba, vagy legalábbis másnak is feltűnt ua.
attila.1969. · http://attila1969.wordpress.com/ 2009.04.27. 04:18:34
Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2009.04.27. 08:38:05
Szegény Pusztaszeri Kornél, akit egyébként kifejezetten szeretek, úgy kínlódott a vacakul megírt szövegekkel, és az eltúlzott, giccses pózokkal, hogy kínos volt nézni.
Azóta amúgy olvastam, hogy a darabhoz látni kellett volna a Hitchcock filmet, amely az alapját adta a darabnak. Egyrészt már régen rossz, ha valami önmagában nem értelmes.
Másrészt kétlem, hogy akkor tetszett volna. A történet ugyanis nagyon kellemes volt, pont az volt szörnyű, amit belőle csináltak. Tehát hiába ismerem a karaktereket, attól még el lehet szúrni, amit meg is tettek. A vígjáték erényeként azt szokták felhozni, hogy a 26 szerepet 4 színész játssza (bevallom, ez még érdekesen is hangzott), de tényleg muszáj volt ezt azzal szájbarágni, hogy nyílt színen mániákusan egymás között cserélgetik a sapkákat, és közben más hangokon beszélnek. Ilyen bemagyarázás a bábszínházban sincs!
Mindegy! Nagy gagyi volt.
Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2009.04.28. 11:10:16
Én meg egyszer a Szép reményeket láttam, annak a német iskolának az aulájában (kicsit nagyobb volt, mint a miénk), amiről írtam az előző posztban. Négy fős angol társulat adta elő, négy darab székkel. Csodás volt.
Később, mikor a csoportom egyhangúlag megszavazta a távollétemben, hogy én menjek az osztályból az angol szépkiejtési versenyre (igen, van ilyen!), akkor ebből választottam egy részletet.