Azt hiszem, hogy ilyen szövevényes és abszurd ügy még olyan banánköztársaságokban is ritkaság, mint ami most Bolíviában történt. A Sakál napja ehhez képest mesekönyv egy kiskutyáról...

Az ilyen történetek általában nem igazán izgatnak, még akkor sem nagyon, ha magyarok is valahogy belegubancolódnak. Engem onnantól villanyozott föl, amikor egy indián kinézetű indián nyilatkozott. Ő volt a bolíviai börtönügyi miniszter. Ebben a pozícióban benne van minden sűrítve, amit mi innen, Közép-Európából gondolni szoktunk ezekről a sajátos belügyekkel rendelkező egzotikus országokról. A hatalmi ágak szét nem választása, érdekes hátterű politikusok és persze sok-sok letartóztatás, ill. az, hogy külön tárcát szánnak a börtönöknek, még a ki - kitörő börtönlázadások szilaj képeit is felidézik.

Az ügy középpontjában az elnök áll, akit folyton le akar lőni valaki. Hol a CIA, hol egy nem is annyira kicsi kiskirály emberei, mint valószínűleg ebben az esetben is. A hivatalos bolívai hírek szerint ugyanis egy a dél-amerikai országban élő horvát üzletember áll a merénylet mögött.

Hogy hogy kerülnek horvát üzletemberek Bolíviába, és ott hogyan képesek úgy beépülni az alvilágba, hogy alaposan gyanúsíthatóak az államfő elleni merénylettel, újabb előítéleteket gerjesztenek, amelyek a II. világháború utáni náci bűnösök elmeneküléséből táplálkoznak. Nem is olyan régen, déli szomszédainknál is volt egy kegyetlen háború, amelynek főalakjai majdnem mind emberiség elleni bűnöket követtek el. A háború leginkább üzleti vállalkozás, melyből az ilyen "üzletemberek" jól éldegéltek. Aztán a számonkérés elől elszöktek, mint régen. Valószínűleg emiatt van ott a merénylet megbízója is.

Jellemzi a történetet, hogy azt nem tudni, miért akarta lelövetni az elnököt. Persze Moralest sem kell félteni. Sokak szerint a vérfürdőnek is beillő rajtaütést azért kezdeményezte, mert imponálni akart a közelgő választások előtt a lakosságnak. Jó kis politikai kultúra lehet, ahol három ember - mégha esetleg terroristák is legyen szó - lemészárlása kedvező fényben tünteti föl a hatalmat birtoklókat.

A történet kellemetlen része, hogy persze magyarok is érintve vannak. A szabadcsapatok élén az egy időben fölkapott magyar - bolíviai - horvát veterán, Eduardo Rózsa - Flores (aki virágot ennyire szereti, ugye). Szárnysegédei a holtában sem túl fontos Magyarosi Árpád (a holttestéért még nem jelentkeztek), az ír Michael Dwyer és a jelenleg előzetesben lévő Tóásó Előd. Szép kis csapat, csak tudnám, mit keresnek odaát, és főleg, miért keveredtek ilyesmibe. Nem zörög a haraszt...

Szóval szép kis csapat! Valaki romantikus katona - ábrándjai miatt (szerencsétlen Magyarosi), van, aki pénzért (Tóásó) csatlakozott a bandához. Flores pedig simán őrült volt. Baka barátomnál kissé elragadtattam magam vele kapcsolatban, pedig valószínűleg csak nem tudta kiheverni a háborút. Azért voltak tévképzetei (l. a blogját), azért vonzódott a fegyverekhez és azért kellett folyton kockára tenni az életét. A délszláv háborúban többször megsérült, látott minden szörnyűséget, ami ezen a világon előfordulhat, hát persze, hogy megőrült. Teljesen igaza van Dysonnak, tényleg nincs igazságos háború.