Orbán Viktor végre elmondta immár hagyományos évértékelő beszédét. Csak azt felejtette el közölni, melyik évet is értékelte... Ráadásul két héttel később hangzott el az összegzés az eredeti időponthoz képest. Nem tudom, miért, mire várt Orbán, ezt a beszédet tavaly november óta bármikor elmondhatta volna, és valószínűleg ezek a szavak pár hónap múlva is aktuálisak lehetnek.

Orbánnak ugyanis alapvetően igaza van. De ez nem nagy meglepetés, Orbánnak általában igaza van. Sajnos az ország mai helyzete egyértelmű, általános igazságokat mondani sokan tudnának. Orbán megint abban ügyes, hogy sokak gondolatait fogalmazta meg.

A beszédet átlengte a lelkesítő nosztalgia. Orbán most megint fölvette az egykor rendszerváltó ifjú szemtelen szerepét. Amiért a nem szoci nagymamák egy életre a szívükbe zárták. Emlékszünk talán, pár hónapja még távolságtartóan nyilatkoztak a rendszerváltásról. Amikor még a társadalom a rendszerváltást tekintette minden bajok forrásának, a Fidesz őskövületei még azt a benyomást igyekeztek kelteni, hogy ők csak a "partvonalról", naívan figyelték az eseményeket, sajnos elhitték, hogy tényleg fordul egyet a világ.
Most, hogy itt a kézzelfogható mumus, a válság, már megint vissza lehet helyezkedni a Petőfi-imitátori szerepbe, amely, valljuk be, jobban áll Orbánnak, mint a pelyhes állú, mit sem sejtő, átvert kis demokrtáé. Szimpatikusabb, és tetterősebb is, ami nem jön rosszul, ha az ember kormányzásra készül.

Konkrétum persze most sem hangzott el, de nem is vártunk ilyesmit. A műfaj - amelyet ráadásul ebben a formában maga Orbán talált ki és honosított meg - határai tágak, a szónok bármiről beszélhet. Főleg, hogy kényelmes megoldásként nem kell a jövőről beszélni, mert, ugye, évértékelő. 2008-ban a hallgatóság, de leginkább a rétor nagy fájdalmára még mindig nem ő igazgatta az országot, így a kormányzati munka kritikája teljesen helyénvaló és hiteles. Orbánnak nagy szerencséje, hogy Gyurcsány ezüst tálcán kínált föl válogatott hibákat. Ma már nem számít pártpolitikai állásfoglalásnak az a megállapítás, hogy a Gyurcsány-kormány teljesítménye nem szimplán nulla, hanem kifejezetten káros az országra nézve. Ezt a verdiktet belföldön és külföldön is besöpörhette a kormányfő az elmúlt két héten. Egyrészt a Reformszövetség szigorú és ennek ellenére népszerű tervezetének mellékzöngéi által, másrészt a brüsszeli katasztofikus szereplés után.

Orbán Viktornak könnyű a dolga, hiszen Gyurcsányon kívül ezt már lassan mindenki így látja. Amin Orbán elcsúszhat - és elképeszt, hogy még mindig nem akarja tudomásul venni ezt - attól, hogy az emberek elégedetlenek a mostani kormánnyal, még lesznek jópáran, akik a szocialistákra szavaznak. Mert a Fideszre, vagy kifejezetten Orbánra sosem tennék. Az elégedetlenség tendenciát mutat, de nem fordítható le meglévő, megingathatatlan szavazatokra.

Szintén Orbán dolgát segíti, hogy a még jelenleg uralkodó, de mindenképpen megroggyant globális kapitalizmus nem éppen népszerű manapság. Orbán már a végét vizionálja, ami nagy tapsokat váltott ki a hallgatóságból. Mert ki nem ért egyet azzal, hogy a bankok helyett a reálgazdaságot kell támogatni? Én is leírtam pár hete. Csak az a különbség köztünk, hogy én valószínűleg nem kerülök olyan helyzetbe egyhamar (nem is ambícionálom), hogy az országot vezetném. Ezért Orbán arról szólhatott volna legalább egy kicsit, hogyan képzeli ezt el. Mert a céllal egyetértünk, csak éppen a terv hiányzik.
Lehet, hogy pesszimista vagyok, de én nem hiszem, hogy a nemzetközi piacpártiság napjai olyannyira meg lennének számlálva, hogy 2010-től, amikor Orbán várhatóan végre elfoglalja az első számú bársonyszéket, már egy másik gazdasági világrend szerint működik az ország. Nem a kapitalizmus rendült meg, csak néhány bank.

A pénzügyektől megcsömörlött emberek nyilván örömmel hallgathatták Orbán szavait arról, hogy a pénz nem is annyira fontos. Hogy vannak lényegesebb értékek: a barátság, a gyerekek és a haza. Ez tipikusan olyan kijelentés, amellyel nem lehet vitatkozni, Orbánnak ismét igaza van. Csak éppenséggel ez a szemlélet jelen helyzetben nem releváns. Örülünk, hogy az elnök úrnak helyén van a szíve.
Sajnos a kormányzás mint tevékenység azért alapvetően a pénzről szól. Az országot működtetni pénz nélkül nem lehet. Nekem a mostani kormánnyal sem az a bajom, hogy nincs szívük, a józan eszük hiánya miatt nem alkalmasok.
Orbán egyik nagy, rétori fogása, hogy meg akarja szüntetni azt a budapestinek tulajdonított szemléletet, amikor bármire azt mondjuk, van az a pénz. Vagyis pénzért bármire képesek vagyunk. Ez is nagyon szép, én mégis jobban örülnék, ha a jövőbeli kormány azért nem nagyon idegenkedne a pénzszerzés gondolatától. Mert jelenleg tényleg nincs az a pénz, sőt Magyarországon lassan semmilyen pénz sincs.

Új elem is felbukkant Orbánnál, de ne tévesszen meg senkit, ez csak ügyes stílusbeli dolog. Orbán azzal zárta a beszédét, hogy nem legyőzni akarja az ellenfelét, hanem túl akar rajtuk lépni. Szerencsére azt végre megértette az egykori miniszterelnök, hogy a nyílt, verbális agresszió nem igazán célravezető. Ezért most már nem valamilyen lebírkózást ígér, hanem elegáns fordulatot, simán, bársonyosan - mint ahogy a rendszerváltás is lezajlott.

A közvetítésen is csupa kellemes, szimpatikus arcot láthattunk. Mádl Ferenc és felesége bölcsen, bízakodóan mosolyognak. Farkas Flórián koncentráltan figyel. Szájer József fegyelmezetten hallgatja elnöke szavait. Sehol egy Mikola, sehol egy Kövér, sehol egy Semjén vagy Schmitt Pál. (Pedig nagyon közel vannak az EP-választások, bár a Fidesznek nem kell erőlködnie, lazán nyerni fog június 7-én.) Jelenleg pontosan azt csinálja Orbán, amit a túloldalról ajánlani szoktak neki: egy európai, higgadt néppárt szellemesen, megbocsájtóan beszélő főalakja. Okos belátás részéről, hogy nyugalmat, megértést sugároz. Az MSZP-n túllépés gondolata is pont azt tükrözi, hogy a Fidesz most hátradől, és kivárja, amíg az egyre eszementebb Gyurcsány-kompánia kicsinálja saját magát. Aztán a mosolygós, szimpatikus, egykori lánglélek, mára konzervatív pártelnök kellemesen besétál.

Én nem mondom, hogy megfognánk vele az isten lábát, de egyrészt a maiaknál mindenki jobb lenne, másrészt ezzel a Fidesszel ki tudnék egyezni. Sajnos azonban az igazán lényeges választásokig még több, mint egy év van hátra. Ez elegendő idő Gyurcsány további rombolására, és lehet, hogy emiatt Orbán megszólalásainak a hangvétele is radikálisabb lesz, különben a szélsőségesek tényleg a fejükre, a fejünkre nőnek. Várjuk ki a következő évértékelőt, úgyis az lesz az igazi. Ennek ugyanis most semmi tétje nem volt, kár, hogy ilyenkor éri meg normálisnak mutatkozni.