Aztán a fájdalom elviselhetetlenné válik. Beissza magát az ember idegeibe, csontjaiba, zsigereibe. De főleg elviselhetetlen és csillapíthatatlan.

A Lovag, egész pontosan gazdátlan, kóbor Lovag, gondolkodása gyermekien egyszerű, mondhatnánk, együgyü. Azt hiszi, hogy a világ rendben van, csak apró piszkok szennyezik be itt - ott. Hisz abban, hogy vannak jó emberek, vannak szép dolgok. Hisz az őszinteségben, abban, hogy amit az ember mond, azt úgy is gondolja.

Aztán rá kell döbbenie, hogy téved. És ez a tévedés őt szerencsétlen lúzerré teszi. Márpedig ezt egy lovag nem engedheti meg magának. Ezért úgy dönt, elpusztítja mindazt, ami miatt a világ beteg. Két ellensége a társadalmi ranglétra két különböző végén helyezkedik el. Az egyik trónörökös, a másik erdei bandita.

A Lovag mindkettejükkel el akar bánni. Erkölcsi igazának teljes biztonságában felvértezi magát ellenük. Először fegyvereket szerez. Aztán a testét is fölkészíti a nagy összecsapásra. Aszkétikusan soványra és - amennyire lehet - izmosra gyúrja magát. Minden nap edz. Minden nap gyakorolja a fegyverhasználatot is. Minden részletet elpróbál: a szavakat is gyakorolja. Már igazi nagymenő, mire alkalma nyílik tettére.

A harcosok hajviseletét magára öltve megy el az trónörökös fogadására. A támadást a trónörökös katonái megakadályozzák.

De a bandita nem ússza meg. Neki beteljesedik a sorsa.

A Lovag teljesítette kötelességét.

Történik mindez 1976-ban, New York Cityben. Fantasztikus film, mindenkinek kötelező.