Ma hosszú agónia után kileheli a lelkét az MDF, a rendszerváltás vezető ereje.

Boross Péter ugyanis úgy döntött, lemond a parlamenti mandátumáról. Így a pártból távozik az utolsó hiteles arc.

A hírt a Magyar Hírlap szellőztette meg, és az MDF sajtósai meg is erősítették, ám a hivatalos bejelentés szombaton hangzik majd el.

Boross felháborítónak tartja azokat a találgatásokat, melyek szerint Dávid Ibolyával való elégedetlensége miatt távozik. Régebben egyértelműen az elnökasszony támogatója volt, de azért két megjegyzést kell ehhez fűzni. Egyrészt nem annyira Dávid Ibolya mellett állt, hanem inkább a Lezsák-féle undormányok ellen. Másrészt könnyen elképzelhető, hogy egy ilyen régi vágású konzervatívnak Lengyel Zoltán feltűnése nem éppen tetszetős esemény.

De Boross Péter azért még búcsúzásával is megmutatja, így is lehet. Nem csinál botrányt, nem akar ártani egykori pártjának, csak szépen, viszonylag csendben hagyja el egykori csapatát.
Mandátumával az MDF szabadon gazdálkodhat a jövőben, a frakció léte nem kerül veszélybe.

Borosst egyébként nem tartom különösebben tehetséges politikusnak. Gyakorlati politikai munkássága nem túl nagy. Mert bár nagyon rövid ideig, de Magyarország miniszterelnöke volt, és nem okozott gondot, de ahhoz sem volt ereje, hogy az akkortájt eléggé zilált közéletben valamiféle rendet teremtsen.
A Fidesz - FKGP - MDF kormány idején Orbán Viktor személyes tanácsadója volt. Nem tudni, miket is súgott a ma már inkább ellenségnek tekintett kormányfő fülébe.

Ma ún. mértékadó, régimódi konzervatív, bölcs öregúrként véleményezi a magyar közélet eseményeit, jelenségeit. Látásmódja beleillik az MDF által az utóbbi időben képviselt mindenkitől való távolságtartás.
Amiért becsülni lehet, az a józanság, amellyel megközelíti a dolgokat. Szomorú azonban, hogy valaki azzal már bölcs lehet manapság, hogy nem habzik a szája...

Szóval az MDF újabb veszteséget kénytelen elkönyvelni. Ki tudja, lehet, legközelebb végleg eltűnnek a süllyesztőben.