A brittudósok fékezhetetlen fantáziájáról már sokat hallottunk, jelesül, hogy újabb és újabb fontosnak nem nevezhető, de annál hangzatosabb kutatási témát találnak ki maguknak.

Most a németek mutatták meg, ők sem mennek a szomszédba, ha lélegzetelállítóan releváns kérdéseket kell boncolgatni.

Így a kölni Rheingold Intézet megállapította, hogy az emberek jellemének egy fontos szegmense azon is megvizsgálható, hogy milyen csengőhangot állítottak be a mobiljukon.
Ennek hátterében az van, hogy a globalizálódó világban az emberek egyre egyformábbak, és sokakban felébred az igény az egyediségük kifejezésére.

A felmérésnek azonban prózaibb oka volt, mint a kor emberének lelki világát firtatni. A csengőhangokkal való kereskedelem ugyanis virágzik, de ez egyúttal azt is jelenti a szolgáltatók számára, hogy folyamatosan kell fejleszteniük, folyamatosan kell ráhangolódni az újabb és újabb igényekre.

Az ő szempontjukból a legkezelhetetlenebb kategória a közömbösöké. Nekik mindegy, hogy milyen hangon szólal meg a telefon. Ezért megelégszenek azzal a kínálattal, amely a készülékben eleve benne van.
Azért nem túl körültekintő, de nyilván a megrendelő, vagyis a marketing szempontjából kedvező, hogy kihagynak egy fontos dolgot.
Mert itt nem biztos, hogy csupán egyéniség nélküli, érdektelen emberek csoportjáról van szó. Sokan vagyunk, akiknek egyáltalán nem mindegy, hogy milyen a csengőhangunk, de úgy véljük, csengőhangért fizetni badarság.
Mindkét telefonomnál igyekeztem a legkevésbé zavaró, legkevésbé feltűnő, lehetőleg bármilyen szituációban elfogadható csengőhangot kiválasztani. Ez is elmond valamit az én és a hozzámhasonlók személyiségéről. Bár szerény megfigyelésem szerint a marketingeseknek nem a józanság a legjobb barátja.

Következő csoportba tartoznak a trendkövetők. Ők azok, akik képesek rengeteg pénzért hetente letölteni a legeslegújabb slágereket. Ennek megfelelően - és ezt már én teszem hozzá - a telefonjuk is drágább típus, hiszen ezeket a real tone dolgokat igazán szépen csak egy fejlettebb mobil tudja lejátszani.
Az ilyen emberek lényeglátásával gond van: a mobil használati tárgy, nem érdemes a szívünkhöz növeszteni.

Az eredetieskedők csoportját arról lehet fölismerni, hogy kifejezetten a szokatlan csengőhangokra utaznak. Első hallásra nem is gondolná az ember, hogy ez az effektus nem egy szuperszonikus repülőgép, sőt nem is egy elszabadult ménes szabadságtól ittas nyerítése, csak Ilonka néni jelentkezik, hogy a nagyon originál Pistike vigyen neki túrót is.

Az önjelölt VIP a kutatás szerint nagyon hangosra állítja a csengőhangját, hogy mindenki lássa, őt fontos ember, őt állandóan hívogatják, mi lenne nélküle... Szóval, ha buszmegállóban állva egyszer csak drámaianfelcsendül az Eorica, akkor lesz ott a közelben egy öltönyös frusztrált is.

Főleg a fiatalokra jellemző, hogy már a csengőhangjukkal is a határokat tesztelik, ők a provokátorok. Szerintem nevezhetnénk őket kis fábrysanyiknak is, mert a polgárpukkasztás csak az út fele. A lényeg, hogy a világ legnagyobb vicce, amikor a karateedző fölhívja a maximum 12 éves, és valószínűleg hímnemű delikvenst, és a szigorú Géza bácsi neve mellett hangos szellentés hallható. Be jó poén!
Ennek az elvetemültebb alfaja, amikor valaki emberi hangon mondott, de leginkább ordított szövegeket tesz be csengőhangnak. Annak a személyiségnek az épségét még a kutatás vezetője is "kérdésesnek" nevezi, aki a mobilján magára kiabáltat, hogy vegye már a föl azt a kurva telefont.

Én azért hozzátenném, elég szegényes fantáziára vall, ha valaki attól képzeli magát egyedinek, hogy milyen hangra csörög a mobilja, de ettől még nem teljesen alaptalanok a megállapítások, én persze vizsgálat nélkül is le tudtam volna ezeket a dolgokat vezetni, mert elég kézenfekvőek.

Hosszú idő után újra lehet szavazni a Reckl Amálon. Csak őszintén, kedves olvasók!

Forrás: http://de.news.yahoo.com/12/20090108/ttc-was-handy-klingeltoene-ueber-uns-aus-a8a9a5f.html