Éppen zajlott a nap fő tevékenysége, vagyis mézeskalácsot sütöttem, amikor csöngettek. Bevallom, van egy rossz szokásom, amikor nincs kedvem, úgy csinálok, mintha nem lennék itthon. De most ez átlátszó lett volna, így kimentem. Egy ázott veréb állt a kapu előtt. Nagyon udvariasan bemutatkozott, elmondta, a Sonda Ipsostól jött, és egy "röpke" 45 perces kérdőívet szeretne kitöltetni velem.

Nem volt a pillanat alkalmas, sült a negyedik adag a hatból, még volt szaggatni való tészta is. Mondtam neki, szívesen válaszolok, de nem most. Megegyeztünk, hogy négykor visszajön. És tényleg!

Beültünk a szobámba, gyors telefonhívás, jó alany vagyok-e. Az vagyok, belevágunk. Klasszikus országos-helyi politikáról szóló kérdések hosszú során megyünk keresztül. Köztük a kérdés, amire mindig is szerettem volna válaszolni: ha most vasárnap lennének a választások, melyik pártra szavaznék. Összefoglalván a dolgot jól szidtam a BKV-t és Demszkyt, ami született pestiként valahol lokálpatrióta kötelességem is.
Hetes skálán, ahol az 1 a baloldaliság és 7 a jobboldaliság, 3-asnak vallottam magam. Ugyanez a liberális - konzervatív viszonylatban 4-es lett (vagyis középút). Ugyanis eredetileg liberális volnék, de ahogy az idő telik, nem annyira evidensek azok a célok, melyet a szabadelvűek vallanak. (Nem az SZDSZ-ről beszélek, ha az a párt lenne a liberalizmus, akkor 8-as lennék.)

Pár apró finomság. Meghökkentő kérdés volt, hogy ki lenne alkalmas főpolgármesternek Budapesten. Meglepetésemben Botka László szegedi polgármestert mondtam. Később kiderült, hogy a lány Szegeden tanul. (Pszichológiát - remélem, nem elemezte külön a viselkedésemet. Kicsit túl barátságos voltam, ami nekem nem áll jól szerintem.)
A másik, hogy életemben először és utoljára egyszerre voltam az agyamban Hagyó Miklós főpolgármester-helyettes és a büszkeség érzése. A kérdezőbiztos szerint ma én voltam az egyetlen, aki meg tudott nevezni egy al-demszkyt.

Szóval örülök, hogy ma még ez is összejött. Furcsa, de mindig szerettem volna egy igazi közvéleménykutatásban részt venni. Régebben csak telefonon hívtak föl mindig. A kedvencem az volt, amikor a kereskedelmi rádiók számait játszották be, és 1 - 5-ig kellett pontozni őket, és a sok rémes zenei szörny (Ámokfutók, Scooter, más hasonló szemét) megkapta a magáét.