Az AIDS világnapjára mindenki csak legyint manapság. Pedig lehet, hogy nem kéne.

Az AIDS berobbant a közvéleménybe. Igazi sokk lehetett. A szexuális forradalom után mindenki azt hitte, végre minden akadály elhárult a szabad szexualitás gyakorlása elől. Az antibébi védett a terhesség ellen, a szexuális úton terjedő betegségek (szifilisz, tripper) pedig halálos kórságokból kellemetlen, de antibiotikumokkal gyógyítható fertőzésekké szelídültek. Erre jön az AIDS!

Ez volt az első média-betegség. Halálos járvány, amelyik senkit sem kímél. Sőt, pont a fiatalokat, az erőseket viszi el, hiszen ők szexuálisan a legaktívabbak és a legpromoszkiózusabban, elvileg. Pont az életet igazán élőket támadja meg. És semmit sem lehet ellene tenni.

Az AIDS volt az első sztár-betegség. Sok híres ember halt már meg korábban is "furcsa" módon: Jim Morissonnak megállt a szíve a drogtól, Bob Marleynak rákja lett egy elfertőződött sebtől, sőt Elvis és Marilyn állítólag öngyilkos lett. De a modern értelemben vett globális közvélemény először nézett szembe azzal, hogy bizony a híresek és gazdagok is megfertőződhetnek, sőt meg is halhatnak. Rock Hudson, a cowboy filmek macho sztárja volt talán az első, aztán sokan követték. A legismertebb közülük talán Freddie Mercury.

Az AIDS érdekes plusz dimenziót jelentett a melegek életében is. Sokan a mai napig azt hiszik, az AIDS főleg a melegeket érinti, pedig közhely, a legtöbb új fertőzött egy évtizede a 25 körüli heteroszexuális nők közül kerül ki.
Furcsa, de azt hiszem, az AIDS sokat segített a homoszexuálisoknak. Nyilván nem azokra gondolok, akik megbetegedtek. De az AIDS miatt muszáj volt róluk beszélni. Persze sokan ezt is csak arra használták, hogy korlátolt homofóbiájuk újabb "érvvel" bővüljön. Mégis a legnehezebb meleg dologban, a coming outban, immáron nemcsak az erkölcsi kérdések játszottak szerepet, hanem egészségügyiek is. Vagyis az AIDS rákényszerítette a melegeket és a nem melegeket is arra, hogy a dologgal foglalkozzék. Persze a meleg társadalom kellemesebb apropót is el tudott volna képzelni, de végülis az AIDS mozdította ki őket a megtűrt félillegalitásból.

Az AIDS ellen számos nagyon érdekes, újszerű kampány indult be. Talán nincs még egy betegség, amelynek ennyire kreatívan üzent volna hadat az eü felvilágosítás. Talán ma már nem is elképzelhető egy sablonos AIDS-ellenes hirdetés.

Ma az AIDS már az életünk része. Folyton hallunk róla. Mindig jönnek a hírek, azonsítottak egy vírustörzset; valaki kigyógyult stb. Igazság szerint az orvostudomány ma sem tudja gyógyítani ezt a betegséget. A lényegi változás csupán annyi, hogy a HIV-fertőzött nem három-négy év alatt hal bele, hanem 25-30. Ez óriási különbség! Ettől függetlenül, azért fertőzöttnek lenni pokoli lehet.

Egyrészt ott van a bizonytalanság, mikor alakul ki a betegség, milyen lesz stb. , ill. a biztos tudat: az illető napjai meg vannak számlálva, és a vég szörnyűséges lesz. Erős, drága gyógyszerekkel lehet csak a látszólag egészséges állapotot fenntartani. Az egyik legnagyobb kérdés: hogyan megy tovább a szexualitás? Volt pár éve egy ügy. Állítólag szándékosan fertőzte meg különböző asszonyait egy férfi bosszúból. Ilyen gonosz téboly szerencsére nem általános, viszont a normális többségnek marad továbbra is a kérdés. Lehet-e kockáztatni? Pont azt veszélyeztetni, akit az illető szeret?

Lehet statiszikát lobogtatni. Magyarországon nincsenek sokan a fertőzöttek, és egész elenyésző a betegek száma.

Ettől függetlenül nem árt az éberség! Mert a szex, a drogos tű és hasonlók mellett a legfőbb rizikófaktor, ha valaki azt hiszi, ő nem betegedhet meg. Az a legveszélyesebb.